Bogdán József
Bözsi, a dajka

Sokszor az az érzésem Kosztolányi műveit olvasgatva, mintha folyamatosan saját családjának regényét írná.

A Pacsirta, a Tanár az én apám vagy az Anyám arca  mind-mind erről tanúskodnak. Természetesen nemcsak közvetlen rokonairól  beszél, hanem azokról is, akiket rokonként tisztel. l924-ben írta a Régi dajkánk egyetlen öröme című versét, melyben Bözsit, a csinos és szorgalmas leányzót a család tagjának, rokonának nevezi.

Bözsi a kis Ádám születésétől egészen l922-ig volt a család hűséges szolgálója.

Itt lakik a dajka, aki rokonom,

rokona a fiamnak,

rokona a feleségemnek,

mert hét évig szolgált nálunk, és mi szerettük.

A Kosztolányi-hagyatékot vizsgálgatva egy  elsárgult borítékban rábukkantam Bözsi fényképére. Kosztolányi Dezsőné férjéről  írt regényes életrajzában így emlékezik meg a dajkáról: "A gyermeken kívül most Bözsi, a dajka a legfőbb személy a házban. Kosztolányi évek múlva is szinte naponta meglátogatja a nem messze lakó, de akkor már férjes, önálló életet élő asszonyt. Amikor halálos betegen, l936 júliusában utoljára engedik ki a szanatóriumból, egyszer még átvánszorog a közelben lakó régi dajkához is.

A minap Budapesten járva felkerestem a Logodi utcát, és az l945. január 2-án lebombázott Kosztolányi-házzal szemben egy forró kőpadra ülve elővettem Bözsi fényképét. Akkor született ez a vers is, melyben a dajka a jócskán elkényeztetett Ádámot pirongatja.

Ádám, hol vagy?

 

Ádám, hol vagy, hol csavarogtál?

Kis szobád, nézd, akár a lomtár,

itt a zoknid, amott a sálad,

járj rendesen, ne húzd a lábad!

 

Ádám, hol vagy, hol csavarogtál?

Ez a szekrény nem itt, amott áll...

Tárva-nyitva ablak és ajtó.

Mit keres itt ez a szakajtó?!

 

Ádám, Ádám, ördögi gyermek,

csintalan vagy, mégis szeretlek.

Gyere gyorsan, fújd ki az orrod,

ne köszörüld folyton a torkod.

 

Apád alszik, ne zavard, kérlek.

Jaj, már megint sebes a térded!

Hol a táskád és a kabátod?

Úgy látom, a nyaklevest várod!

Ilona az erkélyen

A Kosztolányi család hagyatékának tanulmányozása közben ráakadtam egy eddig ismeretlen fényképre, amely Kosztolányi Dezsőnét ábrázolja. A kép l966-ban készült Budapesten, a Villányi utca 83-as ház erkélyén. A szunyókáló vagy gondolataiba mélyen belemerülő Ilona asszony akkor nyolcvanéves. Férje, a halhatatlan költő már több mint három évtizede halott. Fia Ausztriában van, és bár naponta levelet váltanak, a magány és a betegség nyomasztják a szívét. Ez a kép ihlette a Mintha aludna című versemet.

Mintha aludna

 

Mintha aludna szép csendesen,

mintha aludna a karosszékben.

Mintha aludna - vagy már alszik?

Moccan egy csillag fönn az égen.

 

Mintha aludna minden csillag

a végtelen csendű Úr kezében.

Mintha aludna - csecsemő alszik

vasárnap így a keresztelésen.

 

Mintha aludna - nem, nem alszik,

kis Ádám fiára gondol éppen -

mint egykor, ott játszik önfeledten

a roppant karosszék közelében.

 

Nem, nem alszik, csak szeme fáradt,

és szíve is és keze, a lába...

Dezsőre gondol - már menne ő is,

már menne ő is a másvilágba.

Kosztolányi Dezsőné keresztlevele

A minap felkerestem Budapesten az Alexandriai Szent Katalin plébánia irodáját, és elkértem Kosztolányi Dezsőné keresztlevelét. A keresztlevélben ez áll: A születés helye és éve: l885. február 21. A keresztelés éve: l915. február 22. Neve: Ilona-Emília. Apja neve: Schlesinger Vilmos. Anyja neve: Schneller Matild. Keresztszülők neve: Kosztolányi Árpádné sz. Brenner Emília. A keresztelő pap neve: Leitner János plébános. A megjegyzések rovatban ez áll: Az áttért a Harmos nevet használja.

A keresztlevélből kiderül, hogy az izraelita vallásból a katolikus hitre kb. két hónappal fia születése előtt került sor, hiszen a kis Ádám l915. április l8-án született. Valószínűleg elírás történt, amikor keresztanyjának, Kosztolányi Dezső édesanyjának a nevét bejegyezték, hiszen tudjuk, hogy a költő édesanyját nem Emíliának, hanem Euláliának hívták, így Kosztolányi Dezsőné második neve sem lehet Emília.

Kosztolányi Ádám l965 nyarán váratlanul hazaérkezett Budapestre. Anyja kitörő örömmel fogadta, és miután fia részletesen elmesélte párizsi élményeit, finomabbnál finomabb ételekkel, italokkal kínálgatta rég nem látott és egy kissé lesoványodott fiát. A délutáni szieszta után Ádám az erkélyre csalta anyját, és mókásan körülugrálva Párizsban kapott vadonatúj fényképezőgépét kezdte kattogtatni. Jaj, ne incselkedj velem, fiam, öreg vagyok én már ehhez - mondta kacagva Ilona néni, de a bohókás fiú hajthatatlan maradt. Akkor született ez a kép. A csaknem negyven évvel ezelőtt készült képet nézegetve e sorok írója egy kis versikében emlékezik meg a kedves jelenetről.

Anyu, anyu, a napba nézz,

a napba nézz, ha kérhetem.

Jaj, te bolondos kis csibész,

nem érzem már a fél fejem.

 

Arcodra ömlik most a méz,

ellepi szemed és a szád...

Kisfiam, ernyed már a kéz,

hervad a szem, biceg a láb.

Anya és fia

Egyik Kosztolányi-kötet lapjai közé csúsztatva találtam egy levélpapírt, amelyen Kosztolányi Dezsőné és fia, Ádám jellemrajza olvasható. Hogy ki és mikor írhatta ezeket a sorokat, nem tudtam kideríteni. Mindenesetre én, aki már régóta tanulmányozom e két személy életét, úgy találom, hogy az ismeretlen szerző fején találta a szöget. Íme a szöveg teljes terjedelmében:

Kosztolányi Ádám: Nem adja magát úgy, ahogy van, tetteti magát. Jobb fülét a bal kezével fogja meg. Nagyon ideges. Ideges szívdobogást érzek, szíve gyorsan ver, aztán egyszerre mintegy kihagy, nem érzi magát jól. Gyorsan lesoványodik, elgyengül a nyugtalanságtól, vihar tombol benne. Elégedetlen. Nem tudja, hogy mit akar. Finom, nemes, nagyszerű lélek, csak ki kell formálni. Meg kell híznia, de nem testileg, hanem lelkileg, hogy az idegeit zsírréteg vegye körül. Nyugtalanságától mintegy a szeme is meggyöngült, de nem testileg. Nem szabad túlfeszíteni a sportot. Óriási tehetség.

Manyi: Nagyon magosra vitte értelmileg, de az érvényesülésnél senki sem segítette őt. Nemes lélek. A pénz nem játszik nála szerepet, de azért nem dobálja. A családnak él, okos, értelmes, nem fantaszta. Annyira okos, hogy tanácsokat lehet tőle kérni. Ha valaki megbetegszik például, azonnal segít, intézkedik, s mire az orvos megérkezik, akkor már minden rendben van, úgyhogy az orvos azt kérdezi, miért hívták. Előtte nem lehet semmit se titkolni, keresztüllát az embereken. Szíve kitűnő, egészséges. A feje is egészséges. Nem is úgy mutatkozik, mint egy nő, hanem mint egy férfi. Mindenütt ott van, tapasztalt, sokat és szívesen dolgozik. Hű, egy férfit inspirálhat.

Arany János bekeretezett kézjegye

Kosztolányi Dezső rajongott Arany Jánosért. Ascher Oszkár l936-ban a Nyugat decemberi számában leírja, hogy amikor Kosztolányi Dezső a Szent János kórházban haláltusáját vívta, egy papírdarabkára a következőket írta: "Gizi, telefonozz úrfinak, hogy hozza el Arany János összes műveit. Aranyt ne feledd." Devecseri Gábor Az élő Kosztolányi című könyvének előszavában elmeséli, hogy l945 augusztusában felkereste egyik barátjával Budán, a Logodi utcában Kosztolányiék l945. január 2-án lebombázott házát, és a költő szobájának még álló falán sértetlenül ott függött Arany János és Toldy Ferenc bekeretezett kézjegye. Most itt van az asztalomon ez a páratlan kincs, és úgy őrzöm, mint egy ereklyét, de mondhatnám azt is, hogy úgy, mint csaknem hetven évvel ezelőtt maga Kosztolányi Dezső. A szöveg kéziratban elég nehezen olvasható, így álljon itt nyomtatásban is: A M. Tudom. Akadémia főtitkári hivatalának. A Történelmi Bizottság határozatából hivatalosan kérem a t. hivatalt, hogy a Gr. Teleki József   "Hunyadiak Kora" munkája VII. kötete nyomtatására szükséges előkészületek eszközlésére száz frt. kezemhez utalványozni szíveskedjék. Bpest. dec. l7. l874 Toldy Ferenc. A föntebbi egyszáz forint a Történelmi Bizottság költségrovatából kifizetendő. Budapest dec. l8. l874.  Arany János főtitkár.