Brasnyó István:
Nulla dies sine linea

2003. október 11.

Nők, akiket csak papírról ismerni, vagy inkább a papír túloldaláról, látásból, vagy még látásból sem, futólag, ám ennél valamennyivel mégis behatóbban, regényekből vagy mit tudom én, honnan - semmi megfogható intimitás, csupán tételesen, lépésről lépésre föltárt, lelkivilágra utaló adathalmaz, idegenkezű megállapítás, amit megfigyelésnek szoktak beállítani. Valahogy így lehet ez: más álmába bámulni befelé, ahogy általában egy nyitott ablakon szoktak kifelé.

2003. október 12.

Valamennyivel jobb őrületet is találhattam volna magamnak az ittlétnél! De én nem! Velem nem lehetett bírni! Mintha folyton a keze ügyében lennék a hóhérnak (halálnak), s nem volna más menekvés. Jó ideje már, hogy ezen a helyen dekkolok, talán magam sem tudom, pontosan mióta és hol.

2003. október 13.

Emlékirathossznyi, tartós magyarázkodásba kezdeni, mintha valaha is részt vettem volna bármiben. Ha netán szemlélő voltam, másra terelődött a figyelmem, elkalandoztak (velem) a gondolataim. Gyatra fölfogóképességem mindig a mellékes meg téves (megkérdőjelezhető) adatokat rögzítette. A gondok csak akkor kezdődnének, ha netán én láttam helyesen, vagyis egyértelmű lesz a semmi. Hogy sehogy.

2003. október 14.

A tisztelendő úrnak patentceruzája volt.

A hivatalnokoknak (odboristáknak) meg tintaceruzáik.

A többieknek bicskájuk, meghegyezni akármilyen ceruzát; ez volt szellemi táplálékuk.

2003. október 15.

Mi olyat tudhatnak az itteni őszi esők, amit mi még nem tudunk? Ahogy végigvonulnak a nagy, fekete, sáros terepen, látni, nem sokáig lesz itt maradásunk. Már a nagypapa is így volt ezzel a mindenkori trotyakos bárányfelhők alatt, azután maradt még évekig, egészen haláláig. Hát most miként legyen?

2003. október 16.

Társultmunka-alapszervezet - mi az ördögöt jelenthetett ez? Képzettársítást? Mára mindenkinek elszállt a fejéből, nekem meg csak jön, mint a rémálom.

Valami hiba lehet a felejtésem körül.

2003. október 17.

Még csak egy szót: Többé már nem megyek el hazulról.

Továbbá: A következőkben már nem vagyok itthon.

Mennyi időt igényelhet ennek az egyenlőtlenségnek vagy szellemi illegalitásnak a föloldása?

2003. október 18.

Örömteli pillanat valaki olyat látni végre, akinek van saját véleménye: majd hogy ki nem csattan tőle. És hangoztatja is, akár valami kövér pap az akusztikus boltívek alatt.

A gyűrött, ideológiai hadi sátrak - csak a szélárnyékot lehet értékelni, amit olykor biztosítanak, hogy el ne sodorja már a papírt a mindenkori viharzás, hiszen arra írunk. Különben nincs semmi.