Csányi Erzsébet
A grimasz és erotika stigmái

(A meghökkentő Egon Schiele)

A bécsi kultúrpaloták már önmagukban, építészeti remekművekként is lenyűgözik a galérialátogatót. A tonnányi súlyú ajtókat az egyszerű halandónak igazi kihívás megnyitni. Bejutván pedig tágasság és pompa veszi körül, uszályokként lejtő, egymásba torkolló márványlépcsők, égi magasságba vesző mennyezet, remekmívű ablakok. A kiállított műkincseknek ebben a környezetben nyert ügyük van.

Bécs azonban a parkok, szobrok, császári lakosztályok, múzeumnegyedek, templomok sokaságával együttesen hat, az időszaki kiállítások pedig a város tudatosan szervezett művelődési fesztiváljává állnak össze egy-egy évad során. Az idei tavaszi program mesterek és tanítványok gyűjteményeit állítja ki, teszi tanulmányozhatóvá. A Leopold Múzeumban Toulouse-Lautrec grafikái idézik a párizsi mulatók világát, az Albertinában Edvard Munch norvég expresszionista festő legjelentősebb képei láthatók, s emellett ott vannak a Művészettörténeti Múzeum hatalmas tárlatai Pieter Bruegel, Dürer, Velasquez, Cranach, Holbein, Rembrandt, Rubens műveivel, s az állandó osztrák művészettörténeti anyag, Gustav Klimttel és Egon Schielevel. Ha még Bosch Triptychonját is beleszámítjuk a kínálatba, ami a bécsi Képzőművészeti Akadémia birtokában van, akkor válnak érzékelhetővé ennek a képzőművészeti tájékozódásnak a szélső pontjai. Számomra azonban igazi meglepetést Egon Schiele okozott, a bécsi szecesszió atyjának, Klimtnek a tanítványa. Elsajátítva a számára legfontosabbakat, viharos rövidségű élet során alakította ki a maga meghökkentő világát. Klimt elegáns nőalakjaiból, ornamentikájából, aranyzuhatagos hajfüggönyeiből nála nem marad semmi, csak a kéjes-beteges arcokat őrzi meg.

Schiele figurái azonban nem simán morbidak, mindig meg is nevettetik a nézőt. Ez a meghökkent nézői kacaj a kétségtelen eredetiség, frissesség Ami Schiele életéről megtudható: 1890-ben született, tehetségére már a középiskolában felfigyeltek. Klimt művészetére való ellenreakcióként alakítja ki aszkétikus, érdes, szigorú stílusát. Már 1909-ben vannak hódolói, barátok, műgyűjtők és vásárlók veszik körül. Majd az expresszionizmus jegyében szabadul meg az ifjúi pátosztól, lázongástól és spontaneitástól. Klimt mellett Van Gogh, Toulouse-Lautrec és Munch van rá hatással. Erkölcstelennek minősített rajzaiért perbe fogják, börtönbüntetésre ítélik.

1911-től vesz részt kiállításokon, melyeken a kor legnagyobb művészei 1915-ben behívják katonai szolgálatra, 18-ban pedig nagy anyagi és erkölcsi siker övezi a bécsi Sezession által szervezett kiállítását. Felívelő pályája azonban targikusan félbeszakad, amikor még ugyanebben az évben először feleségét viszi el a spanyolnáthajárvány, három nap múlva pedig ő is meghal.

Schiele mindig valamilyen meghökkentő testhelyzetben, mozdulat közben, valamilyen grimasz, elkezdett, de végig nem vitt, furcsa cselekedet közepette éri tetten az embert. Testábrázolása alapvetően botrányos, mert alakjai olyanok, mintha éppen most szabadultak volna egy koncentrációs táborból. Csontos, sebes figurák jelennek meg, szinte málladozó állapotban, a rothadás tudatát felvillantva, a majdani szétporladás testbezárt jeleit hordozva. Ezek a siralmas, ijesztő csont-bőr halmazok mégis mind energikus, heves mozdulatokat tesznek, valamit mutatnak, tekeregnek. Elsősorban nemiségük terhe alatt roskadoznak, lényüket az Erosz brutális stigmái határozzák meg. A csúnya esztétikája és a grimasz jegyében a test elemeire bomlik, retorikussá válik, patologikus elferdüléseit Schiele képei oly szókimondóak, hogy kénytelenek vagyunk meghökkenni, megdöbbenni merészsége láttán. Ötleteiben mindig ott rejlik a vicc is, ami erőt ad ennek a művészi látásmódnak az elviseléséhez.

Nincs kompromisszum: a művész kimondta és végigmondta azt, amit rövid élete során látni adatott. Ez pedig egyszerre felemelőnek és letaglózónak bizonyul.