Csonka Margaréta
Képtelen széphistóriáim

Apámról, aki átsétált egy másik filmbe

Chaplin, az apám, olasz fogságból tért haza. Beszélték, úgy menekült meg, hogy átúszta télen a folyót. Átfagyott, csontos testén katonazubbony lötyögött, amikor január vége felé bekopogott. Belső zsebéből kicsi madarakat vett elő, teli lett a szoba ijedt, verdeső szárnycsapásaikkal. Apám utánuk kapott: gyertek pásztormadarak, ne féljetek, most már helyben vagyunk. Anyám fölcsavarta a petróleumlámpát.

Később apám (Istenem, miért?) mégis átsétált egy másik filmbe feketesipkás madaraival. Ott vezette az áramot, ott mászott az ágácfapóznákra, ott játszadozott kicsi, fehér porcelánkupolákkal, csillogó huzalokkal... Jó volt neki ott fönn a szélben fütyörészni, miközben a rigók és füzikék sisegése fürösztötte a fülét.

Valahol, lent a mélyben homálylott a játéktalan élet, gyereksírás a tejbeaprított fölött, az anyai önfeláldozás vallásosan tiszta nyomorúsága. Ha lenézett, szédült. Ha lenézett, szétrebbentek a madarai, ezért inkább nem nézett felénk.

Arról, amikor félelmemben bebújtam a pad mögé

Anya a templom kékmintájú kövein görkorcsolyázott, kezében hosszú partvis, a fűrészport azzal tologatta előre-hátra. Így jobban megy - mondta, - mert hamu is van hozzá keverve. Hogy kinek a hamvai? Tudhatod.

A háttérben felparázslott karmazsinban a Szűzanya ruhája, valahonnan az első padból, piros árnyalatú szürke szavakat dobált valaki. Én bebújtam az egyik padsorba, lekuporodtam, nehogy eltaláljanak a szavak, és akkor észrevettem, hogy hiányos öltözékben vagyok, és mindjárt itt lesz a nép, jönnek a litániára. Jaj, ha felvehetném nagymama berlinerjét, mindig is arra vágytam.

A kurta lábú szörnyetegről

A kékre meszelt, hosszú ház bolthajtásos kapubejáratában őrjöngött a szőrtelen, kurta lábú, hurkatestű apró szörnyeteg. Az volt a tiszte, hogy őrizze a hat fehér lépcsőt és az üveges ámbitus mögötti fényes, padlós szobában elrejtett hintalovat. Szerettem volna bejutni hozzá és anyához, aki fodros organdil kötényben hamut szitált az elsötétült, ciprusos, hattyús festményre. A szőrtelen, apró cerberusnak odavetettem egy mókusprémet, ettől megjuhászodott és beengedett. Anya a lábamra nézett. Egy cipővel nem lehet csónakázni, mondta szigorúan, és hirtelen kifehéredett. Hosszú nyakú hattyú lett belőle, és betelepedett a festménybe. Hamueső hullott a tóra.