Fekete J. József
A szellem magánya

A szellem magánya. Dolgozatok a XIX. századi magyar ars poeticákról. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2002

Az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke négy hallgatójának nyújtott a tanszéki kiadványok mellett megmutatkozási lehetőséget a Forum Könyvkiadó Gemma Könyvek sorozatának 36. darabjában dr. Gerold László szerkesztő, egyébként a Tanszék tanára. Elsőként az ötlik szembe a karcsú kötetben, hogy a tizenkilencedik századi magyar irodalom négy jelentős szerzőjének, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor és Arany János ars poeticaként olvasható költeményeinek irodalomtörténeti értelmezését négy nő fogalmazta meg. Mintha ez a könyv is azt a tapasztalatunkat támasztaná alá, hogy egyre inkább feminizálódik az irodalommal való alkotó és értelmező foglalkozás, mintha egyre világosabbá válna, hogy az irodalom születésének máig megmagyarázatlan csodája közelebb áll a női érzékenységhez, mintha a nők mélyebbre jutnának e csoda megértésében. Tudjuk, hogy a világ első, névről ismert szerzője nő volt: a Kr. e. 2300 körül született Énheduanna hercegnő, I. Satrukín akkád király lánya, Nanna holdistennő főpapnője, az Inninhez, a szerelem és a háború istennőjéhez intézett himnuszsorozat költője, így természetesnek tűnik, hogy a "szakma" női kezekben maradt. Pedig ez a vélt folytonosság csupán látszat, amire egy másik könyvben éppen Gerold tanár úr egy másik tanítványa, immár tanszéki munkatársa, Bence Erika magiszter hívta fel a figyelmet. Egy a magyar írónők történetét taglaló kötet kapcsán írt ismertetőjében jegyezte a következőket: "A magyar írónők története [...] elválaszthatatlanul összefügg a nőemancipáció történetével, társadalomtörténeti, sőt pedagógiai és pszichológiai kérdéseket vet fel. A nőknek az irodalom terén történő megnyilatkozása törvényszerűen aktualizálta társadalmi helyzetük, jogaik, szereplehetőségeik dilemmáit, a lányok nevelésének és iskoláztatásának ügyét, a nők intellektuális készségeiről szóló vitát." A recenzióban szemléltette a kora-középkori Szophia - az allegorikus női Bölcsesség - fővételével hosszú századokra visszaszorított női értelem primátusának újbóli térhódításában részt vevő pionírok érdemeit és megpróbáltatásait. Köztük Takáts Évát is említvén, "egy pesti rézmetsző művészek világában otthonos feleségét, aki az irodalomkritika műfaját hódította meg a nők számára, aki 1822-ben bírálatot jelentetett meg a Tudományos Gyűjtemény lapjain egy valóban tehetségtelen szerző, Sebestyén Gábor vígjátékairól". Bence Erika elismeréssel adózva - és talán a női életelvet az irodalmi érdeklődéssel sikerrel ötvöző előképet fedezve fel benne - jegyezte, hogy "egy fejlettebb, magasabb szintű öntudat, önértékelés jellemzi Takáts Évát [.] hisz ő már nem elismert és a másik nemhez tartozó költők-írók tanítványaként nyilatkozik meg, hanem recenzensként és a férfiak egyenrangú vitapartnereként." Vitapartnerként, mert a nő-írók útja korántsem vezetett akadálytalanul a Parnasszusra. "A recenzió megjelenése - ugyanis - évekig tartó, hatalmas vitát váltott ki, olyan kérdéseket vetve fel, hogy szabad-e a nőknek a férfiak tevékenységét bírálniuk, illetve a háziasszonyi és anyai teendőik mellett végezhetnek-e más, önálló tevékenységet."

Történt pedig mindez abban a tizenkilencedik században, amelynek jeles alkotóit most fiatal hölgyek vettek szigorú elemzés alá. S megint nem előzmények nélkül. Manapság ugyanis divatos a korosztályi kiadványok megjelentetése, többé-kevésbé azonos nemzedékhez tartozó kritikusok szemléletét tükröző gyűjteményes kötetek, próza- és versírók nemzedéki antológiájának, nemzedéktárs szépírók és ítészek adott témáról való véleménynyilvánításának kiadása. Az irodalomról való beszéd egyre fokozottabb szétszálazódása meg is követeli az ilyen, szemléleti alapvetést tükröző kiadványok készítését. A jelen kötet, annak ellenére, hogy a Tanszéken kívüli intézményes megmutatkozást szolgálja, mégis a Tanszék belső munkáját illusztrálja, hiszen, ha jól látom, tulajdonképpen szemináriumi dolgozatokat ad közre. A szemináriumi dolgozat kötelező műfaj, minden becsületes egyetemi hallgató tisztességgel utánanéz témájának, és igyekszik alapos fogalmazványban beszámolni tapasztalatairól, arra való tekintet nélkül, hogy valaha is vissza kíván-e térni a témakörhöz, ennélfogva ez a kötet nem szavatolja, hogy szerzői, Búrány Ágota, G. Csákvári Hajnalka, Huszta Rózsa és Smit Edit megmaradnak a tizenkilencedik század magyar irodalmának vizsgálatánál, vagy más esetben a verstanban való elmélyülésénél, sőt azt sem, hogy igazából irodalomtörténész vagy kritikus válik belőlük. Ám igaza van a kötetet szerkesztő Gerold Lászlónak, hogy a közölt dolgozatok mindezeket lehetőségként tartalmazzák. A dolgozatírók ismerik a tudományos kutatás módszertanát, a szükséges hivatkozási apparátus mozgatásának módját, az érvelés eszköztárát, tudatában vannak a széles körű tájékozódás szükségességének, ami kiváló alap az esetleges későbbi irodalomtörténeti vagy esztétikai tevékenységhez.

A becsülettel megírt, széles körű tájékozódást mutató, alapos dolgozatok időrendi sorrendben tárják fel a romantika egy-egy korszaka vezető írójának művészet- és feladatértelmezését, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy a vizsgált versekben és a köröttük fellelhető vers-együttesekben a szerzők már nem a költészettel szemben megnyilvánuló társadalmi és esztétikai elvárásoknak való megfelelést jelölik meg követendőként, hanem a romantikus kor szellemének megfelelően magukat tudatosítják önértékelő és önbecsülő mércéül - a költői öntudat esetükben már nem szakmai büszkeség, hanem folyamatos kérdezés, önvizsgálat, kétely, a szellem magánya, és végső soron vers- és költészetformáló erő.

Vagyis: jó, hogy megjelenhetett ez a kötet, ugyanis túlmutat a bemutatkozáson, hiszen szakmai kérdéseket tisztáz, egybegyűjtve pásztáz végig a tizenkilencedik századi magyar (és részben nyugat-európai) ars poeticák alakulásán, egyben stílustörténeti és poétikai, irodalomtörténeti összefoglalót adva. Ezek után már aligha marad más hátra, mint hasonló kötetekben bemutatni, miként foglalkoznak a Tanszék hallgatói az élő magyar irodalommal, s azon belül is a vajdasági magyar irodalommal.