Fekete J. József
A jelen dokumentálhatóságáról

Töprengések

Németh Istvánnak

A huszadik és a huszonegyedik század fordulójának egyik legjellegzetesebb meghatározója az informatika térhódítása, ami a számítógépek tömeges használatát, a komputerek egymással való összekapcsolását, végül pedig a világot jelentő felhasználókat egybefogó hálóba való kötését eredményezte. Az információs társadalom műszaki-technológiai lehetőségeinek a laikus számára is korlátlannak tűnő hozadékai közül az írással foglalkozók és az írott szövegekkel törődők számára bizonyára az a legfontosabb, hogy a számítógép által szinkron időben dokumentálhatóvá vált a világ. Az azonnali feljegyezhetőséggel és a feljegyzések tárolásával régi, minden bizonnyal ősi álma teljesült az embernek, a világhálón pillanatról pillanatra gyarapodó adatbázisok az alexandriai könyvtár reinkarnációi. Az alexandriai múzeumhoz tartozó könyvtárban Kr. e. 250-ben mintegy 400 000 tekercs volt tanulmányozható, a Serapis templomában lévő, másik nagy és fontos könyvtárnak ma már a hajdani fundusa méretét se tudjuk meghatározni - az információ sorsa, sajnos, a múlandóság. A papirusztekercsekkel, majd a könyvnyomtatással szemben az Internet az adatforgalom eddig nem tapasztalt lehetőségeit vetette fel, ám, mintegy mellékesen kultúrtörténeti fordulatot is előidézett, amely egyebek között a világ szinkron-idejű dokumentálását érinti. Kezdve attól, hogy az egykori analóg dokumentumok, a szöveges, a hangzó vagy képi anyag digitalizált forgalma teljesen szabad, csak a tárkapacitás szabhat neki ténylegesen határt, és hogy ennek a digitális, papírkímélő adatforgalomnak a költségei igencsak alacsonyak és egyre olcsóbbá válnak. Amennyiben még helytálló az a becslés, hogy az emberiség tudása tizenkét évenként megkétszereződik, akkor viszonylag nagy bizonyossággal állítható, hogy a digitális adattárolás képes lesz nyomon követni ezt az ugrásszerű haladást. Az alig néhány éve létező Internet Archívum jelen pillanatban több mint 100 terabyte-nyi információt, nagyjából 10 milliárd weboldalt tárol. A 100 terabyte a 2619 oldalas Encyclopaedia Britannica százezerszerese, az ősi, hatalmas alexandriai könyvtár 400 000 tekercsének százhuszonnyolcszorosa - mondják az informatikusok. Ehhez azonban azt is hozzá kell számolni, hogy az Internet Archívum nem csupán szöveges dokumentumokat tartalmaz, hanem képek, hangfelvételek, videók megszámlálhatatlan sokaságát. A ma embere tehát mindennapos - számítógépes - tevékenységével egyfajta krónikása lesz a világnak, minden nap valamennyit hozzátesz a világ pillanatnyi állásának leírásához.

Úgy gondolhatjuk, a számítógép megkönnyítette munkánkat, gyorsabbá tette az adatokhoz való hozzáférést, gördülékenyebb vált általa az ügyintézés - ám van-e olyan e jegyzet olvasói között, aki nem volt kénytelen azzal szembesülni, hogy az illetékes hivatalban éppen a számítógépes adatfeldolgozás "lassúsága", "eredménytelensége", a hálózat "lefagyása", "üzemeltetési hiba" miatt utasítják el, idézik be későbbre, illetve hagyják, próbálkozzon legközelebb. Ilyen fennakadások miatt nem adják ki a hivatalban a kért személyes dokumentumot, képtelenek kijavítani a lakhelyünkre vonatkozó bejegyzést a személyazonossági igazolványunkban, képtelenek vagyunk hozzájutni a számlánkon "heverő" pénzünkhöz. S ha már a mindennapi életünk megkeserítésének ilyen hathatós eszköze a számítógép, miért gondolnánk, hogy azokhoz kegyesebb, akik hivatásszerűen élnek szolgáltatásaikkal. Mondjuk, az írók, akik, bármennyire profánul hangzik is, tulajdonképpen a legprimitívebb számítógép-felhasználónak számítanak. Tőlük talán csupán azok primitívebbek, akik a számítógép kiváló lehetőségeit egyedül játékra használják. Az író azért némi kreativitásról is tanúságot tesz, amikor már nem csak puszta írógépként kezeli a számítógépet, hanem él a szövegszerkesztő programok zseniális lehetőségeivel, a kivágással, a másolással, a beillesztéssel meg a szövegek és szövegváltozatok elmentésének lehetőségével. Mindez persze nem ad isteni lehetőségeket, mint Stephen King novellájában, amikor a kivágás és beillesztés parancsokkal az életben teljesülő fordulatokat ér el a szerző, és e lehetőséggel élve kiigazít néhány teremtésbeli baklövést, közben, szinte mellékesen a maga családi életét is elvárásainak szintjére igazítja. A valóságban a számítógép korántsem így működik. Undok módon viselkedik: lefagy, elnyeli heteken, hónapokon át írt szövegeinket, elfelejti ismerőseink levélcímét, vírusokat melenget forró chip-szívén, és a nevünkben üzeneteket küldözve megfertőzi legközelebbjeinket. Ennek ellenére ma már nem tudnánk meglenni nélküle: kivágás, másolás, beillesztés, archiválás. Ez az, amire az írónak igazából szüksége van.

A számítógép nagyon hathatós és ésszerű eszköze az írásnak. "A gond akkor kezdődik, amikor valami többet akarunk elérni vele. Például a megszületendő írást a születés pillanatában szeretnénk készen látni - mintha korunk kapkodása, mindig mindent azonnal áruvá való formálása jelentkezne ebben a jelenségben is, hiszen a monitoron megjelenő kép már az első pillanatban a szöveg nyomtatott változatát mutatja meg, így aztán a gondolkodásunkban benne élő, a nyomtatott képhez kötődő sémák már a foganás pillanatában hatnak a formálódó szövegre." Az irodalomtörténész és folyóirat-szerkesztő Füzi László idézett meglátása is már csak azt követően született, amikor azt volt kénytelen tapasztalni, hogy a számítógép tulajdonképpen nem csupán segíti az írást - kivágás, másolás, beillesztés, archiválás -, hanem kényszerítője, gondolkodásának irányítója. A megszállott író nem mehet el egyetlen alkalommal se a számítógépe előtt, hogy be ne kapcsolja, hogy bele ne olvasson az éppen születendő írásába, és valamit, ha csak egy ékezetnyit hozzá ne tegyen a világ szinkron idejű dokumentálásához.

Ám aligha újdonság mindez: az írók nem számítógéppel születtek, s Sándor Iván meg Németh István és rokon lelkeik kézzel írják kitűnő olvasmányaikat, aztán diktálják, gépeltetik, úgy igazán klasszikusan. Mert ez a maradi magatartás út a klasszicizálódás felé. Miért? Mert a kivágás - másolás - törlés - archiválás még a bölcs fejekben, és nem a buta gépekben zajlik.