Fekete J. József
Közös továbbgondolás

- Válasz Vanger László PC - A képzelt ellenség című hozzászólására

Örülök Vanger László hozzászólásának, hiszen a Kilátóban megjelent, A jelen dokumentálhatóságáról című írásom felcíme Töprengések volt, ennélfogva eleve számítottam arra, hogy ha lesz olvasója a szövegnek, akkor lesz továbbgondolója is, ugyanakkor magam se tartom lezártnak ezirányú tépelődéseimet, így az olvasó válasza meggyőz arról, hogy bár a kérdést helyesen vetettem fel. Csakhogy Vanger László hozzászólását olvasva úgy tűnik, véleményünk között alig(ha) van eltérés, csupán más oldalról közelítettük meg a témát, ennélfogva más nyelvi-stilisztikai kontextusban adtunk hangot véleményünknek, ami félreértésre adott lehetőséget. A Németh Istvánnak ajánlott szövegem ugyanis nem a számítógépet átkozta, hanem azt a manapság ritka írótípust mutatta fel, aki nem hagyatkozik a gép (írógép, számítógép) nyújtotta lehetőségekre, hanem fejben végzi el azt, amit a gép segítségével bizonyára hathatósabban, gyorsabban, egyszerűbben oldhatna meg.

Vanger László azt hagyta szövegem olvasásakor figyelmen kívül, hogy az "az írással foglalkozók és az írott szövegekkel törődők számára" kívánt csippenteni a témából, és az irodalomról szóló beszédben megengedett a metonimikus beszéd, aminek során azon, hogy "az illetékes hivatalban éppen a számítógépes adatfeldolgozás 'lassúsága', 'eredménytelensége', a hálózat 'lefagyása', 'üzemeltetési hiba' miatt utasítják el, idézik be későbbre, illetve hagyják, próbálkozzon legközelebb" nem érezte meg, hogy természetesen nem a gép mulasztásáról beszélek, hanem a kezelője, fenntartója rátermetlenségéről. Természetesen a gépekről való beszéd nem tűri meg a metonímiát. A következő mondatból, miszerint: "Ilyen fennakadások miatt nem adják ki a hivatalban a kért személyes dokumentumot, képtelenek kijavítani a lakhelyünkre vonatkozó bejegyzést a személyazonossági igazolványunkban, képtelenek vagyunk hozzájutni a számlánkon 'heverő' pénzünkhöz", meg kellett volna éreznie az idézőjeles szavak mögötti iróniát, bár a bankszámlán "heverő" pénz értelmezésének hátravetítésével, meg azt, hogy megint nem azt mondtam, hogy a gépek nem adják ki, nem teszik lehetővé vagy utasítanak el, hanem értelemszerűen a felhasználóik. Dehogyis kenem a hibákat a gépekre, mint ahogy akkor sem az öntudatra ébredt gépről beszélek, harmadszor ismétlem, metonimikusan, amikor azt állítom, hogy a számítógép "undok módon viselkedik: lefagy, elnyeli heteken, hónapokon át írt szövegeinket, elfelejti ismerőseink levélcímét" - aki valaha is dolgozott számítógépen, tudja, hogy ilyesmire vagy az áramszolgáltató hibájából, vagy egy (esetleg jó szándékú) vírusgazda jóvoltából, vagy kezelési hiba folytán kerül sor. Valamint Füzi László megjegyzése se arra vonatkozik, hogy a számítógép parancsokat osztogatna, hanem belső igényt támaszt a felhasználóban, amiről az írásom jóindulatú olvasata során kiderül, éppen ezen igény kialakulásának pozitív hozadékáról beszélek.

Sajnálom, hogy Vanger László a szövegemből a gépekről való beszédmódba valóban beilleszthetetlen, egyébként egyszerű, a mindennapi, köznyelvi kommunikációban használt stilisztikai megoldásokat alkalmazó mondataim mellett nem figyelt fel arra, hogy a számítógép felhasználását illetően "kultúrtörténeti fordulatról", "a számítógép kiváló lehetőségeiről", "a szövegszerkesztő programok zseniális lehetőségeiről" beszéltem, végső soron a számítógép apoteózisára tettem kísérletet, akárcsak Vanger László, csak más beszédmódot használtunk. A (számító)gép és az irodalom kapcsolatáról szóló, előrebocsátom, teljesen pozitív véleményem egyébként hamarosan olvashatja a Forrás folyóiratban megjelenő, A könyv nélküli irodalomról című tanulmányomban.