Fekete J. József
Az egzisztenciális üdvregényről

Szentkuthy Miklós életműve mindmáig a magyar irodalom egyedülálló jelensége. Az író az 1934-ben megjelent Prae című regényével megteremtette a huszadik századi magyar regényírás egyik lehetséges változatát, ám a mű olyannyira megközelítette saját célját, a huszadik század eszményi műalkotásának létrehozását, hogy az általa felvetett irányzat nyomban folytathatatlanná vált, vagyis a regény megalkotta az őt létrehozó módszer zsákutcáját is. Ezt követően maga Szentkuthy is más irányba kényszerült terelni műveinek folyamát, de továbbra is a műteremtésnek olyan szélsőséges lehetőségeit ostromolva, amelyekben mindmáig nem lelt követőre. Végső soron nem teremtett iskolát, az irodalomtörténet így egyedi produkciónak tekinti életművét, ennélfogva nemigen foglalkozik vele. Kivételt képez az a néhány megszállott, aki felismerte ebben az életműben a teremtő zsenialitást, ami tulajdonképpen előre jelezte, majd meg is teremtette a múlt század eszményi műalkotásának etalonját. A kis számú kutató irodalomtudományi és irodalomtörténeti szempontból igyekszik elhelyezni a ma még egészében beláthatatlan életmű elemeit a magyar és a világirodalom gazdag palettáján, egyes opusoknak született már nyelvfilozófiai megközelítése is (a legátfogóbb ilyen jellegű tanulmány még publikálatlan szakdolgozat), Molnár Márton a Napló és regény Szentkuthy Miklós műveiben címen megjelentetett értelmezésében, egyéni olvasata során az egyik legkézenfekvőbb megoldással a műfajelmélet felől indulva járja be Szentkuthy posztumusz kiadású műveinek szövegvilágát, miközben párhuzamos ellenőrző sík gyanánt szem előtt tartja a szerző életében megjelent, vagyis az általa kiadásra szánt alkotásokat.

Molnár Márton könyvének első harmada az elméleti alapvetést és előkészítést szolgálja; azokat az irodalomelméleti, esztétikai, próza-poétikai, műfajelméleti alaptételeket és terminológiát tisztázza benne a szerző, amelyek nyomán később Szentkuthy univerzumának felfedezése és feltárása céljából elmerülhet a művek szövegtengerében, egyszerre tájékozódva és elmélyülve az egzisztenciális üdvregények sorában. Szuverén megállapítása ugyanis, hogy “Szentkuthy művei egzisztenciális formájú vallomások, az élet és mű harcában az üdv megtalálásának, elnyerésének állandó manifesztációi”, és ennek a megállapításnak az értelmében Szentkuthy meghatározó műfaját az egzisztenciális üdvregény kategóriájával jelöli.

Molnár Márton az életmű vizsgált darabjait zárványoknak, tehát egyedi és folytathatatlan alkotásoknak tekinti, amelyeket nem elemez, hanem általuk igyekszik felderíteni az írói módszertant. A szivárványozó, karneváli tarkaságú regényvilágban felfedezi az állandóságot és a változatlanságot, a keletkezésnek a művekben állandósuló állapotát; a “kultúrhistóriai revü” mögötti folyamatos gyónást. Egyenként számba veszi a Szentkuthy-művek nagy (élet)centrumait, a színházat és a színészetet, mint az élet legősibb princípiumát; a karnevált, mint a sajátos történelem- és kultúrfilozófia kifejeződését, a minden viszonylagosságának harsány hirdetőjét; a katedrálist, mint a (középkori) világképet kompozícióba foglaló összművészeti formát, mint eszményi műalkotást; a matematika elveit, mint a teljes elvonatkoztatás ideális megvalósulását; a múzeumot, mint az ábrázolást lehetővé tevő szellemi rendezőelvet; a mitológiákat, mint a világ megértésének kísérleteit, egyben a szerző mitogén természetének szélsőséges kifejezését, az önmítosz bölcsőjét.

A tanulmány végkövetkeztetése, miszerint “Szentkuthy erőfeszítése a végső kérdések megválaszolására létrehozta az egzisztenciális üdvregényt, mely önéletrajz álarcokban, confessio, gyónás és személyes állásfoglalás, mindez együtt és egyszerre: az ő világnézete”, harmonizál a Szentkuthy-kutatás eddigi eredményeivel. Izgalmas végigkövetni azt a szerző előtt még járatlan utat, amelyen Molnár Márton eljutott e konklúzióhoz: műfajelméleti megközelítését a következetes terminológiai fegyelem, a sokoldalú elméleti alapvetés, a vonatkozó irodalom alapos ismerete és az autonóm gondolkodás jellemzi, ami alapján dolgozatában ki is egészíti a szekundér irodalom szerzőinek okfejtését. A tanulmány az örvendetesen gyarapodó Szentkuthy-kutatás fontos, új meglátásokat felvető állomása.

(Molnár Márton Napló és regény Szentkuthy Miklós műveiben. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet. Bp. 2003. 139 o. 780 Ft)