Gedei Viktória
Bizonytalan fényjáték

 

lombrészletek gyérségei eloszlatták a ködesőt

az autópálya sávjai mozgolódó fényjátékot

tűrtek meg egyenletesen szabályos hátukon

áthengereltük és kiropogtattuk gerinccsigolyáikat

 

betűid teljes homályával közbeszóltál szerénytelenül

félig nyitott tudatom összelapított

pár percig úgy maradtál

döglött macskaszemet vájhatok én

de jobb azt egy élő példányon tenni

karmok kapadoznak az artériák falába

megalvadt gyötrődés

három természetfeletti egymásba sodort pödörnyelv

háromdimenziós

savszag az előszobában

a függetlenség áthatolható

lépcsőház-légcsőváz

tériszony kálváriája

bizonytalanabbul hatol távolabbra

kapadozó kezeidtől a korlát

 

a tükör kockáztat

inkább magától reped el

 

(2003. jan. 25)