Gedei Viktória
Bizonytalan fényjáték
 
lombrészletek gyérségei eloszlatták a ködesőt
az autópálya sávjai mozgolódó fényjátékot
tűrtek meg egyenletesen szabályos hátukon
áthengereltük és kiropogtattuk gerinccsigolyáikat
 
betűid teljes homályával közbeszóltál szerénytelenül
félig nyitott tudatom összelapított
pár percig úgy maradtál
döglött macskaszemet vájhatok én
de jobb azt egy élő példányon tenni
karmok kapadoznak az artériák falába
megalvadt gyötrődés
három természetfeletti egymásba sodort pödörnyelv
háromdimenziós
savszag az előszobában
a függetlenség áthatolható
lépcsőház-légcsőváz
tériszony kálváriája
bizonytalanabbul hatol távolabbra
kapadozó kezeidtől a korlát
 
a tükör kockáztat
inkább magától reped el
 
(2003. jan. 25)