Gobby Fehér Gyula:
Örök pusztasággá teszlek

Éppenséggel mulatoztunk, kurjong bele, húsz sör, hejderede, meg húszd rá cigány, és a viggadalom, a vigalom, a vígasságosság tartott volna hajnalhasig, az Ajuróra csillagszépség hasatájáig, ha az én sógorom, a Mutzi kevves férjije, az a böhöm házastáss nem gyün oda, hogy követejje a hászat. Merd oda billegett, egy elefántos hosszám képest, aszt a hosssszú órmánnyát oda dugta, belle a sörömbe, aszt követelte a hászat. A zén hászamat, merdhogy az a hász az üvé. Pejig éppen hangullatba vótam, hússör, hejderede, cigány a fára, aszt kivillágos kivirradtig, hejderede, nem én kötöszködtem, hanem az az elefántos. Igyá sört. Mondtam nekije. Hússört belle. Nem sajnátam a pészt. Dejő csak a hász, a hász. Má kesztek röhhökni mind. Engem röhhöktek, pejig én csak békéssen ittam, mind a legellésző kismadár, mind egy sörivvó teve. Herrget, herrget soká, hogy az a hász nekije lettigérve, meg én joktalanú lakoszok. Má kesztek ordítozzni, hogy én joktalan vagyok, merd nincsenn jokom a hászra, meg a fejem is joktalan, má a ziskolába mondta a tannító, hogy nem vagyok jokos. De én mind a jékcsap, Mind a hűtödzsör. Peregtek le a vádak a zarcomon. Még dallóni kesztem, hejderede, visong a vendéklő, vízhang a fejbe, húrt a füllembe, lügdide a sört. Dejő csak a hász, a hász. Herrget megest, hogy esevette vón a Mutzit, ha nincs a hász, merd a Mutzi a hász nékű, mind a zeb bóha nékű, most a Mutzi is joktalan, a zegész famílija joktalan. Csak a kutyákat ne jemlegette vóna, hogy a Mutzi ojan, mindegy bolldog vagy bogszer vagy mobez, hajaszt nem teszi, mondtam vóna, hússört a hasadba, igyá. De jemlegette, hogy az óra is ojan trüssze, mindegy bolldogé vagy azé ja bogszeré, majd adok én neked bolldogot, te montsrumentum, te hászkezellő, te jórmányos. Még herrget, hogy nekije legaliszitása van, maj belleverem a zórodat a legapistába, a hászamat akarod, te ebzáratos majjom. Mifféle Lega litert akart, aszt nem tom, de jén csuppán löktem eggyet a poffáján, má röppentyűszött, a vendéklő padlattya csúszós lehet, dejő mászott, meg herrget onnat is, hogy a hász, a hász Lega liter, leg is áll, legalul zár, lega tár, meg ijesmi. Mind egy jokász beszédelt. Evisellődni se lehet aszt a konszervizácijót. Ottan dumálódhatott vóna, én megest csak a cigányoknak, hajderede, csapódj a hurrba belle, aszt söritalozás, igyon a vendéklő, fojjon a Kána, jám ő odamászódott az órmányával, hogy a hász az üvé jakkor is, valami Kohn Zistenre hívadolkozott, akit én sose láttam a faluba. Zistent ne vegyed fölös szájjadra. Mondtam nekije. Mire röhhökött, hogy a zórmánnya rászkolódott, elháborult a zelmém, akkorát taszajbólintgattam rajta, hogy a saroglyába csúszmászódott, belle a koponyáját a falba. Ottan kétcé ugrándozott, féllábon az asztaltársaságomig botlándozott, és átkos átkot füllembe ordítványozott. Hogy földön valló futóvá tesz, merd fölgyútcsa a hászat. Pusztaságossá teszi a zudvarromat, merd minden élőlényeget elégett. Zörök pusztaság vesz erőt a zén hászamon. Eszt nem kelletett vóna konszervállnija, merd csapódtam egyet, belle a zórmányába. Lett erre általlánosodó hejjehujja. A legényegek ütődlegeltek, a pohárok száldogolltak, valamély személység fejjembe csapdalt egy borossüveggel, pejig csuppán a sört vedellem. A sógor fölemelgette a kezét, de megtáltoslovaztam, hejj, hejj, gyí, te fagó, vörös színre poffoztam, hijjába ugrándoszott, le nem szálldostam a tetejéből, nye, te, nye! agyusztáld a koppasztott fejit, a fellye búbossát. Tyűzött, mint a kántor, de nyüstölltem allapossan. Átkoszódhatott, de a zén lelkem haragtengeres hullámzatja nem csittult, minden átokságra poff. Még egy szidallom, még egy poff. Szutykozódó órmánya vörösellett, a vére a vendéklő pallóján mászolmányott, ugri fel, de poff, keszét föl, poff. Egy gentellman nem gyútcsa föl a sógorr hászát, még ha Lega liter is, vagy ha Lega-Tár vagy ijesmi adód. Jött a Zőrségh, lecibalintottak a zórmányáról. Megjegyzékelte, ki bolldog vagy bogszer eben a famílijában. Örök pusztaság nem lészend a hászban, inkább minden héten durrbelle. Leverrem a kalpagját a fellye búbakjáról, hoszhat magával, akit óhantozik, még a Kohn Zistentől se illyedezek.