Gobby Fehér Gyula
A kultúra (egyik) elmélete

Szoktam bogarászni az antikváriumban. A múlt héten jó fogást csináltam, kezembe akadt, meg is vettem Bronislav Malinowski A kultúra tudományos elmélete című könyvét. Több mint hatvan éve jelent meg ez a nem túlságosan vastag, de az elméletírókra, a kutatókra, az oktatásra és magára a tudományra is oly nagy hatást gyakorló kötet. Malinowski lengyel nemes volt, földeket örökölt, akár otthon is maradhatott volna, megélt volna kényelmesen az apai örökségből meg a gazdálkodásból, de ezzel nem sokat törődött, fizikát és matematikát tanult, Krakkóban le is doktorált e tudományokból, aztán Lipcsében évekig dolgozott az ismert vegyész, Wilhelm Oswald intézetében. Nem tudom, mi érhette, de egyszer csak rájött, hogy az egzakt tudományoknál sokkal jobban érdekli az emberek mindennapi élete, jobban érdeklik a szokások, a hagyományok meg a mindennapok közti viszony. Otthagyta mesterét meg a régi mesterséget, Londonban antropológiát tanult, aztán Ausztráliában élt a bennszülöttek között. Élete főművét, A kultúra tudományos elméletét, amelyet most volt szerencsém megvásárolni, 1941-ben írta, nem sokkal halála előtt. A múlt században rengeteg elmélet született a kultúra mibenlétéről. No, nem lanyhult az elméletírók szorgalma most sem, közvetlen környezetünkben sem. A múlt héten ezen a helyen olvashatták, hogy az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg volt kollégánk, a most Budapesten élő Sebők Zoltán Élősködő kultúra című könyve, de említhetném az Újvidéki Egyetem tanárai közül Dragan Kokotović Pukotine kulture című (magyarul talán A kultúra rései) összefoglaló művét is, bizonyítván, az emberi kultúra mibenléte, élete és működése élénken érdekli a tudósokat. Malinowski könyve a múlt század sok-sok elmélettel foglalkozó munkája közt előkelő helyet vívott ki magának. Meg nem kerülhető, ha az ember a művelődéssel, a vallással vagy az emberek szellemi életével kíván foglalkozni. Elméletét általában funkcionális elméletnek szokták nevezni. Malinowskinak ugyanis az az alapelve, hogy minden kultúrának ki kell elégítenie valamilyen szükségletet, vagyis a kultúrának funkciója van, sohasem születik véletlenül, hiszen tulajdonképpen az ember válasza a világ által minden áldott nap feltett kérdésekre. Mivel képzettsége szerint antropológus volt, ezenkívül a fizika meg a matematika tanította pontosságra, könyve rendkívül gyorsan áttekinthető, elméletében pedig megkülönböztethetőek a biológiai szükségletekről valamint a származékos, a társadalmi és a kulturális szükségletekről szóló részek. Kutatásai nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a történelem folyamán kialakult emberi társadalmak csupán bizonyos dolgokban különböznek egymástól. Szerinte már a legrégebbieknél is ugyanazokat a törvényszerűségeket lehet tapasztalni, amelyeket a mai társadalomban is föllelhetünk. Megállapítja, hogy az ember bizonyos szükségletekre csak társadalmi együttműködéssel, csakis szervezetten, de legalábbis csoportokban képes válaszolni. A kultúra központi kategóriája tehát az intézményesült tevékenység, mert az fogja össze a kultúra minden szféráját. Az intézmények elnevezés alatt Malinowski természetesen nem a tudományos intézeteket érti, ő a család, a szaporodás, az étkezés különböző formáit, a területi szerveződést, a nemzedékek szerveződését, az államok intézményes formáit, az osztály- és a státustagozódást is intézménynek tekinti. Akárcsak a szakmák különböző szervezeteit. A kultúra három fő területét ismerte: a termékeket, a szervezett csoportokat és a szimbólumokat. Ezek a gyakorlatban mindig összekapcsolódnak, ezért elmélete sokat segített a gyakorlati kutatásokban, hiszen lényege az, hogy a funkció és a forma mindig egységes, ugyan elemezhető külön-külön, de lényegében megbonthatatlan. Malinowski nem is kutatta, hogy a világ más és más tájain élő emberek ugyanarra a funkcióra miért dolgoztak ki más és más választ, vagyis miért létezik olyan sokféle forma az emberi kultúrákban. Ő ezt kész ténynek tekintette, és konkrét példákon keresztül mutatta ki, hogy minden kulturális termék formáját a funkciója határozza meg. Azt hiszem, maga is tisztában volt vele, hogy elmélete csak egy lépcsőfok a kultúra kutatásában, és ha hirtelen halála nem akadályozza meg benne, ő maga is továbbhalad a megkezdett úton. Tény, hogy elmélete új távlatokat nyitott általában a kultúraelméletben, különösen pedig az úgynevezett kulturális antropológiában. Annál is inkább, mert sokkal könnyebben alkalmazható a régi társadalmak, főleg a primitív törzsek életének tanulmányozásában, mint a modern világ kultúrájának taglalásában, amelyben gyakran nehéz lenne kimutatni, egy-egy kulturális termék miképpen vezethető vissza a biológiai szükségletre. Nagyon bonyolult és kacskaringós utat kísérhetne végig az erre választ kereső kutató. Viszont az intézmények funkciójának kiemelése gyorsan elénk tárhatja a társadalom állapotának és a kultúrának közvetlen összefüggését. A figyelő szemek elé tárhatja, hogy a kultúra a társadalmi élet jelenségeinek és szabályozott, koordinált kapcsolatainak összefoglalása. Ha pedig ez így van, akkor csupán szellemi értelemben örökölhető, vagyis csakis tanulással sajátítható el. A tanítás és tanulás minden emberi társadalomban megvalósul valamilyen formában, és a kulturális hagyomány közvetítése meg átvétele biztosítja a társadalmak életének folytonosságát. Malinowski szerint ez ugyanúgy vonatkozik a ma már másfél milliárd tagot számláló kínai kultúrára, mint a pár ezer főből álló, nyelvüket és kultúrájukat a mai napig őrző dél-amerikai indián törzsekre.

Mondom, ma is rengeteg új könyv, sok új elmélet kísérli meg felmérni, átfogni az emberi kultúrát. Nehéz eligazodni ebben a rengetegben. Bronislav Malinowski elmélete meg nem kerülhető. Értékét éppen az bizonyítja, hogy kiállta az idő próbáját. Ez a lengyel nemes olyan világosan és áttekinthetően írt, olyan új elméletet fogalmazott meg, hogy iskolát nyitott a társadalomtudományban. Kora tudományában ő foglalta össze legmagasabb szinten az emberi kultúráról szóló tudást. Ezért örültem meg ennek a régi könyvnek, mikor végre megvásárolhattam magamnak.