Gobby Fehér Gyula
Tág teret adtál

Mikor fölébredtem, akárhová elmehettem volna.

A nap sütött, az égen felhő alig.

Néztem az arcom. Enyém lehet a világ.

Aztán a homlokomon levő sebhelyre révedtem. Robbanás. A fény betölti szemem. Kődarabok repülnek az égbe. Földeső hullik a tarkómra. Meleg. Csorog a meleg az orrom tövébe.

Jól van, főmérnök úr? Hallja, amit mondok?

Hatalmas sárga buldózerek indulnak parancsomra, hogy megegyék a világot. Vasfogak harapnak a zöldbe, hogy beleköpjék falatukat a türelmesen várakozó teherautók hasába. Arrébb mozdítom a tájat.

Doktor úr, nyugtatót kéne adni a mérnöknek.

Vezesse az ágyhoz.

Megmozdult a föld, és én megtanultam imádkozni. Hirtelen mondtam, olyan gyorsan, hogy a szám nem is tudta követni a szavakat. Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.

A tiszteletes úr minden héten megkövetelte, hogy új idézetet tanuljunk meg a Bibliából. Ötvenkét hét. Mondta. Ötvenkét idézet.

Nagyon büszke volt magára, amiért minden konfirmánsa kapásból idézett a szent szövegből.

Mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.

Ez volt a jelmondata.

Máté 21:22.

Szerettem az idézeteket, mert a többieknél gyorsabban jegyeztem meg őket. Minden héten kaptam egy színes képecskét a tiszteletestől.

Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.

Jakab 4:8.

Később ezt összekevertem a hegy és a Mohamed példájával. A hegy példája azért tetszett, mert azt képzeltem, egy kicsit én vagyok az a híres Mohamed, aki odamegy a hegyhez, aztán arrébb tolja azt. Aztán a fejemre zuhant a hegy.

Ma megint nyugtalanok vagyunk?

Ki nyugtalan? Miért beszélnek hozzám többes számban?

A szép tavaszi napon, a langyos napsütésben sétálni lehet. Orgonaillatot érzek. Az idén korán nyílt ki az orgona. Méhek raja ostromolja a fürtöket, hallom a zúgásukat. Mintha beszélgetnének egymás között, pedig a tudósok azt mondják, csak a táncukkal fejezik ki magukat, a zúgás a munkát kíséri. Akárcsak az én szakmámban. Zúgnak a gépek, dübörögnek, pöfögnek, dörögnek, morajlanak. Sokféle hangjuk van, csak az ismeri őket, aki sokáig hallgatta és figyelte munkájukat. Én parancsolok nekik. Úr vagyok a dübörgők fölött. A dohogók és robogók fölött. Ura vagyok a maróknak és harapóknak. Ura a gyaluknak és ásóknak.

Sokszor nem érteni, mit akar mondani.

Nem érteni, de ő mégis mondja.

Fordítsuk egyszerre, akkor könnyebb.

Le akar szállni az ágyról, azt hiszi, sétálni visszük.

Sétálni nagyon szeret.

Tavasszal legszebb a part. A fű friss hajtásai olyan élénkzöldek, hogy messzire virítanak. A sok apró virág tarkává teszi a töltés oldalát. Legszívesebben meghemperedne benne az ember, mint a meleget kereső kutyák. A kutya nem szégyelli, hogy szeret a fűben forgolódni. Lábát az égnek hányja, teste vonaglik, nyújtózkodik, nyög az élvezettől.

Jólesik az öregnek a mosdatás.

Jól. Csak vigyázz, mert kiveri a kezedből a tálat.

Kérjetek és megadatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.

Lukács 11: 9.

Néha, mintha imádkozna.

Igen. Nekem is sokszor az az érzésem, hogy imádkozik, szegény.

Majd egyszer, ha több időm lesz, letérdelek mellé.

A tükörre vigyázz! Ha meglátja az arcát, mindig ingerült lesz.

Robbanás. Fény és árnyék fölöttem. A földből nemcsak kavics és göröngy repül. A földből fegyver lesz, üt, éget és pusztít. A föld elől nem menekülhetsz. A föld mindenütt körülvesz. A föld magába fojt, elrejt, megemészt. A földdel együtt élni tudni kell. A föld hangja erős és átható. A föld szaga súlyos és érett. A föld életet ad, de befogadja a halottakat. A föld teret ad, tág teret mindnyájunknak.