Gobby Fehér Gyula
A szőlők őrizője

Minden tavasszal kiülök a kunyhó elé. Sokan azt szeretnék, ha télen is a hegyen tartózkodnék, de fölösleges. Úgysem volnék képes megakadályozni, hogy felelőtlen egyének letördössék a venyigét.

Magunk közt szólva: azt se nagyon akadályozom, hogy ősszel szőlőt lopjanak. Ittlétem, magamutogatásom, kurjongatásom, sétáim mind-mind csak jelképesen őrzik a termést. Ha valaki mindenáron lopni akar, azt a mennydörgős hétfene se képes megakadályozni. Én meg régóta tudom, csupáncsak azért vagyok itt, hogy a gazdák lelkiismerete nyugodt legyen.

Tavasszal befűtöm a kunyhóbeli vaskályhát, megigazítom a falakat, betömöm a réseket, rendet rakok magam körül. Aztán azzal telik el az idő, hogy körülsétáljam a birodalmat. Előbb kell tudnom, mi kár ért valakit, mint az illetőnek. Előbb tudom, hány tőkét kell cserélni, milyen fajtából hány vessző kell, mint a borászok. Előbb figyelek föl a fákat ért károkra is, mint a többiek. Ha előre közlöm velük a tényeket, akkor megnyugszanak. Nemcsak ők, valaki más is törődik a tulajdonukkal. Előnyt szerzek a lelkükben.

A sétáim azért hasznosak, mert ha jól kifárasztom magam, egészségesebbet alszom. Séta közben beszélgetek a fákkal, számolom a tőkéket, köszöntöm a madarakat. Nem árt jóban lenni minden élőlénnyel. Az ember csak tanulhat tőlük, csak hálás lehet nekik, amiért segítenek neki ezen a világon, nemhogy kezet emeljen rájuk. Mélyen hallgatok, mikor a gazdák a madarak elriasztásáról povedálnak. Egyik-másik patronokat vásárol, nemcsak puskából, ágyúból lövöldözne a varjakra meg a seregélyekre, annyira őrizné azt a néhány szem szőlőt, amit a szerencsétlenek befalnak. Ha észreveszem, hogy valaki mérget szórt el a földjén, vagy csapdát szerelt fel, ezektől az eszközöktől gyorsan megszabadítom a birodalmat. Semmi szükség halált hozó fegyverekre. Akkor terem a szőlő, ha jut belőle mindenkinek.

Nem tartok attól, hogy a gazdák közül valaki megharagszik. Tudom, eleve nehézfejűnek tartanak, de ez nem baj, nálam könnyebb fejű úgyse vállalna ilyen alábecsült munkát. Én meg szeretem a dolgom, és jól is végzem azt. Ha valaki észreveszi, hogy beszélgetek a tőkékkel, ha valaki meghallja, hogy énekelek a fáknak, ha valaki meglapul, és megfigyeli, hogy nevet adtam a környék madarainak, nyugodtan nevethet rajtam. Attól én még barátja maradok mindenkinek, kára nem származik senkinek. Láttam én már okos embert, aki rugdosta saját autóját, mert nem dolgozott a motor. Bátori szomszéd kalapáccsal verte be a szekrényajtót, mikor véletlenül odacsippentette a nagyujját. A volt feleségem pedig összetörte a tévékészüléket, annyira dühös lett, mert elmulasztotta egyik kedvenc műsorát. Ennél okosabb minden rigó, akikkel beszélgetek.

A gazdákat ügyes szóval igazítom, mire van szükség a kertben. Ha valaki úgy mondja meg nekik, hol kell megmetszeni a vesszőt, milyen tápanyag hiányzik, melyik fát kell gyógyítani, mintha azt először a gazda ajánlotta volna, igen engedelmesen követik a helyes utat. Az a fontos, hogy a kertekben rend legyen, a többi a természet dolga. Én meg csak biztatom a szőlőt, hogy teremjen. Énekszóval nyugtatom a fákat, visszafütyülök a madaraknak. Talán az is ér annyit, mintha imádkoznék helyettük.

Nekem meg nagy hasznom támad a dologból.

Otthon csak kiabálnak rám.

Útban vagyok a fiamnak, útban vagyok a menyemnek, útban vagyok minden unokámnak.

Ha kiabálnak rám, nem tudok aludni.

Talán az is jobb lenne, ha megütnének. A bőrömön meglátszana az ütés nyoma. Akkor talán megbánnák tettüket. A kiabálás a lelkem töri össze. Kívülről nyoma nem marad.

Azért várom olyan keservesen a tavaszt.

Kiülök a kunyhó elé, és gyógyul a lelkem. A szavaim senkit se törnek össze, a tetteim csak jót hoznak a szőlőnek meg a fáknak.

Arról, hogy mit mondanak a madarak, senkinek se szólok semmit. Barátok nem árulják el másoknak közös titkukat. Szerencsére, nem is érdekel ez egy gazdát se. Az embereknek elég, ha tudják, valakit megfizettek, aki vigyáz a vagyonukra. Azt hiszik, az a néhány méternyi föld többet ér mindennél.

Kapál itt olyan is, izzad és liheg, meg káromkodik, aki nem képes megkülönböztetni a rigót a szarkától. Pedig micsoda különbség van köztük, Istenem, micsoda különbség!