Gobby Fehér Gyula
Fárasztó földi zaj

Ott állt a nagytemplom falánál egy hókupac mögött. Nézte az előtte sétálókat, keveset látott belőlük, csak éles nevetésüket hallotta inkább.

Tedd le a kalapod, öreg. Ha nincs előtted kalap vagy doboz, senki se dob neked egy fillért se.

Két kamasz röhögött előtte.

Vigyázz! A szakasz bokája csattant. A tizedes jelentett.

Ezredes úrnak alázatosan jelentem, fölsorakoztunk.

Fáradtan legyintett. Mehetnek. Nem érdekelte az egész.

A kamaszok egymást lökdösték. Dülöngéltek a nevetéstől.

Nem érdekli a pénz. Mondta a magasabb. Legyintett. Te, Jóska! Ez egy álruhás gróf. Szórakozik velünk.

A pénz nem számít neki.

Körmendy Jóska remegő ujjakkal vette elő a csekkfüzetét.

Nézd, kérlek. Mondta, amíg kiírta a számokat. Nézd, kérlek, vársz három napot, és én előteremtem a pénzt. Most éppen üres a számla, csak három napot kérek.

Ja, kérlek alássan, aki kártyaadósságot csinál, az számítson a következményekre is.

Eltépte a Körmendy reszkető keze által aláírt papírt, aztán azt mondta.

Holnap délben várok rád a klubban.

Körmendy elsápadt, keze ökölbe szorult, de nem ütött. Maga mögé dugta a karját, ne látsszon reszketése.

A lánya állt meg előtte, valamit feléje nyújtott.

Egyen, papa. Megköszörülte a torkát. Beleharaptam, de egészséges vagyok, nem lesz semmi baja. Egyen pár falatot.

Köszönöm, Jutkám. Kedves vagy.

Valakik nevettek a lány mögött.

Hallottad, Jutkának szólított. Visította egy cérnavékony hang. Az öreg megismert, tudja, hogy téged nem Kátyának hívnak igazából.

A nevetésük ide-oda hullámzott a főtéren.

A kifli kiesett az öreg kezéből. Ott hevert a cipője mellett.

Jólesett a hátának a meleg. Még szorosabban a kályhának támaszkodott, figyelte az előtte ágáló asszonyt.

Mi lesz magából, ha elhagyja a házat? Kérdezte az asszony, és idegesen rohangált a szobában. Én bevallottam magának mindent, elismertem bűneimet. Éppen most maradt jövedelem nélkül, miből fog élni?

Nem felelt, csak melengette a hátát. Mintha búcsúzna a cserépkályhától.

Az asszony valamit rikácsolt, annyira elvékonyodott a hangja, hogy érthetetlenné váltak a szavai.

Nem bocsátok meg soha. Mondta határozottan. És megtiltom, hogy törődjél velem.

Egy házaspár torpant meg előtte.

Hozzám beszél? Kérdezte a rókaszőrmét viselő asszony.

Nem akarok többé tudni rólad. És megtiltom, hogy a nevem a szádra vedd.

A férj csodálkozva nézett a feleségére.

Ez az öreg ismer téged? Kérdezte.

Az asszony rántott egyet a férje karján.

Félrebeszél. Mondta. Hívni kéne a mentőket.

A férj a második rántástól elindult.

Dehogy avatkozok mások sorsába. Magyarázta. Abból mindenféle bajunk lesz. Rendőrségi kihallgatás, jegyzőkönyv, bizonyítékok keresgélése. Törődjön mindenki magával. Azért álltam meg, mert azt hittem, neked beszél.

A tér felől Kovács bíró közeledett. Mögötte álltak valahol az esküdtek.

A nép nevében. Mondta. A vádlott álljon fel.

Mindenki mondott valamit, egyszerre beszéltek, nem lehetett érteni a szavukat.

Mi volt az ítélet?

Az esküdtek mozogtak, a bíró eltűnt. A zaj a tűrhetetlenségig fokozódott.

Mi volt az ítélet?

Senki sem válaszolt, senki sem törődött többé vele.

A két kamasz ért vissza a sétálóutca végéről.

Mi van, öreg? Kérdezte a magasabb. Fázik a feje? Még mindig nincs a földön a kalap?

Az alacsonyabb a hókupac tetejére lépett.

Meghalt. Mondta.

Képzelődsz, Jóska. Mondta a magasabb.

Az öreg mellé lépett, a nyakára tette az ujját. Aztán körülnézett. Söprés, Jóska. Súgta. Ennek kampec.

A téren sétáltak, beszélgettek, nevettek az emberek.

Az öreg a nagytemplom falánál állt. Lábánál egy fél kifli fúródott a hóba. Az öreg homályos szeme a téren nyüzsgő emberekre meredt.