Gulyás József
Éjszakai feljegyzések (6.)

Február 17. Erika, a maga teája, a csaláni... Beszélgetve Erikával erről a csípős levelűről, csináltunk ketten egy érdekes abszurdot, abszurdfélét. Azt mondja, hogy: ha az ember élete végéig mindennap megiszik egy csésze csalánteát, szép világos színűt, akkor örökké él.

Február 18. Apám... hány csodálatos naplamentét látott és gyönyörködött el bennük, hosszan! És vele ez is elveszett. S még mennyi szép más. Hol lehet mindez? A semmiben... Ott megvan, ott meglehet? És van-e a semmi? S ha van, hol van és mi az? Kinek a birtoka? Van mindenre egy szó, ezzel mondják ki - milyen jó és könnyű azoknak! - a mindent, vagyis a semmit: Isten. És erre csakugyan jó, nagyon, megfelel. Mától így fogom én is tudni és venni, mától, örökre. Hogy mondja Eliot? Fejből próbálom - Mindenség Rózsája. Idézem vagy én mondom az ő eszével? Én találtam vagy tőle vettem? A Hamvazószerda vagyis Eliot modorában? Ľ, Mindenség Rózsája...

Március 6. Vannak emberek, hogy neveket ne mondjak, Mák Ferenc, akik tagadják, és minden baj forrásának a forradalmat, a forradalmi gondolkozást tartják, s ezáltal Petőfit, Adyt, József Attilát, Heinét, Rimbaud-ot, kit mondjak még?

Március 20. Leírom: vigyázzanak, jól fontolják meg az éljenzők! Mert az éljenzők tömege elől menekülve, hátrálva zuhant le a magas téglafalról a mélységbe Hannibál tanár úr, Nyúl Béla...

Április 23.

- Akkor rágjon a jobb oldalon.

- Rágjon maga!

- Mért mondja ezt?

- Még rágni sem vagyok hajlandó jobb oldalon.

Ez a rövid párbeszéd akkor hangzott el köztem és egy ismerősöm közt, amikor balról kitört egy fogam, csont került alá, és panaszkodtam neki, hogy nem bírok enni emiatt. Ő azt mondta, rágjak a másik oldalon, jobbról.

Április 28. Hozzáadás a Mozart Nagy g-moll szimfóniáját csodáló szöveghez az Éjszakai feljegyzésekben... Ha ilyeneket, ilyen gyönyörű-szép verseket tudnék én írni, néhányat legalább, mondtam ott, akkor semmit se bánnék, talán az életet sem. Az életet sem? Érdekes. Különös. Hogyan? Miért? Azért, hogy... hogy is mondjam?... meg tudjak majd, hogy meg lehessen majd egyszer halni... mert másképp... nem tudom... másképp hogy kell, hogy lehet. Valami nagyra, szépre, gyönyörű-szépre, mint a Nagy g-moll és annak különösen a kezdete, ilyenre, ilyenekre van szükségünk ahhoz, ahogy Mozartnak is szüksége volt, szerintem; ez az erő, ilyen hozta létre, az ebből eredő, ebből nyert halálos elszántság, a lelkét is kilehelő őrült szép dallamokat, hogy megkönnyítse, elviselhetővé tegye a maga számára az elmúlást. S Adynak, hogy kiizzadja a legszebbet. Elszántságra, haragra volt szüksége, dühre, indulatokra, nagy indulatokra, az ún. istenes versekre, mint fájdalmat enyhítő jajokra is. Haragja önmagát bátorító ostor is volt. Ki látott engem? kérdezte. Föl lehet tenni ma is a kérdést: Ki látja őt? Ki fejtegette pl. a "Vén, bűnös, mély lelkemből néha..." borzasztóan mély titkait? Remek kis esszé lehetne ebből is. Lírájából, az alig-alig érintett, sejlő, kínálkozó vonatkozások mocsaras nagy rétjéből kihalászható lenne hozzá egy nagykosárra való gondolat...

Elkanyarodtam a megadott céltól?

Kicsit messzire mentem?

De ez is Ady, a totális, az ember és költő...

Tudom, ezek inkább lélektani kérdések.

És ezek a kérdések is, egyrészt, csak egyrészt, hangsúlyozom, a lélektan dolgai, feladatai lennének, kellene hogy azok legyenek, ha már van lélektanunk, és nemcsak az embertelen, ostoba, végtelenül ostoba és embertelen, a gyógyítás vagy mi a jóisten ürügyén való, hál'isten kiveszett vagy kivesző hókuszpókusz, a freudista vájkálás... például a szegény, beteg költő, József Attila csúffá tevése...

Április 29. Akik istállóban születtek, azoknak igazuk van, és legyen mindig igazuk, ha tévednek, akkor is...

Május 8. ...ha én valamit nem érdemlek meg, azt akkor se érdemlem meg, ha megérdemlem. Például nem érdemelném meg a Magyar Digitális Irodalmi Akadémia, szebbik nevén, Digitális Halhatatlanok tagjainak járó magyar minimálbér négyszeresét havi juttatásként...

Május 22. Nem az a baj ám, az én bajom, nehogy már valaki azt higgye, mert mindig vannak ilyen szegény ostobák, hogy MiloŔ felel a bűneiért, nem, nyugodjon meg ezek falkája, hanem hogy a többiek nem felelnek, a világ többi bűnösei! Ez az én bajom. És ne Amerika mondja meg, ki a bűnös. Mert Amerika a legnagyobb! Már elfelejtettük volna, lemostuk, kimostuk, kifürdöttük, kikúráltuk, sikerült kikúrálni magunkból Vietnamot?! És a közelebbi vétkek, a tegnapiak? De az a másik oldal, ugye?! Én azokkal... pontosabban, magammal értek egyet abban, hogy MiloŔ is otthon feleljen szörnyű tetteiért.

Május 29. Ünnepi Könyvhét, Oravecz Imre versei a tévében: Szép, igazán szép, jelentéktelen költészet. Oravecz olyan, mint egy ókori kínai bölcs... a XXI.-ben.

Július 4. Tormay Cecile Bujdosó könyvéhez: Védte (mennyien védték) azt a polgári rendet, amelyik biztosította számukra a gazdagságot, a jogot, jogot a gazdagsághoz, amelyhez szerintem nem volt semmi joguk, vagyis nem több, csak ennyi mint nekem, nekünk...

Július 5. Azt mondják, ellentmondás fedezhető fel gondolkodásomban. Például megvallott ateista létemre sokszor beszélek Istenről, emlegetem, sőt "tele vagyok vele". Nem. Nincs. Én ugyanis mindent, minden lehetőséget felhasználok, mindent kölcsön veszek, Istent is, a számomra nem létezőt, hogy kifejezzem magam, vagyis az embert. (A keresztény kultúra minden, tárgyi és szellemi vonatkozásban tény, tagadhatatlan és nélkülözhetetlen is. (Nem is tagadja senki, még én sem). Mint Ady. (Már megint Ady.) Ady igazából nem volt vallásos ember, ahogy látszani merészel, s ahogy ebből a látszatból kiszűrve ma annyian, annyira hiszik - például Utasi Csilla tanárnő (már Śjvidék) -, ürügy, igenis ürügy, alkalom volt számára a keresztény világ, tárgy, kép és fogalom; ihlet, ön- és korkifejezési lehetőség...

Július 9. Mondtam már, és most megismétlem: följebbvalót nem ismerek, de magamnál alacsonyabb rangú embert sem. Följebbvalót nem ismerek, alacsonyabb rendűt és rangút pedig nem kívánok magamnál, magamnak. Ezt tudja meg mindenki, jó, ha tudják. És ebből értsenek politikusok, könyvkiadók, tan- és más széktulajdonosok (ha nem elég világos: tanszék-tulajdonosok), fórumok, papok, fiahordók, násznagyok, kritikusok és így tovább. Jaj, egy része, a java zsebben maradt! Ezek volnának még: elnökök, királyok, istenek és betonkeverők...

Július 11. Azt mondja az én testvérem, az iker, G. J.: Te tudod, hogy én milyen szerény ember vagyok, nem szoktam, sose szoktam dicsekedni. Mikor mondtam például azt, hogy én vagyok a legjobb, a legnagyobb? Vagy hogy a dolgomban az elsőbbségen nem alkuszom, nem osztozom senkivel? Mondtam én ezt? Mondtam ilyeneket? Nem mondtam. És nem is fogok, soha, még részegen sem...