Karácsonyi Lili
Gipszkötésben

Délután a teraszon ült. Gipszes lábát széken nyugtatta. Fülledt meleg volt. Szomorúan nézte a kertet. A kutya hatalmas gödröt kapart a kaktuszai között. Kidőlt támasztókarókat, égnek meredő gyökereket látott. Kuszaságot a megszokott, zöld rendben. Nem kelhetett fel, hogy visszaültesse a meggyalázott tüskés kedvenceket. A térdig érő, kemény, fehér pólya korlátozta a mozgásban. A két mankóval már egész ügyesen járkált, de az udvarba nem merészkedett le. A tégladarabok és törmelék között nehezen botorkálhatott volna oda a kiskerthez. Egyébként sem tudna leguggolni féltett növényei közé. Majd. Ha egyszer megszabadul a béklyótól, kimenti virágait a burjánzó gaz közül. És összeszedi a kutyaszart is, amelyből egyre több van az udvarban. Hiába szárad a tűző napon kemény, fehér golyókká, esténként már bűzlik. Érzi. Először azt hitte, a saját verítéke az, de miután többször megszagolta izzadtságtól nyirkos bőrét, rájött, más ingerli az orrát. Amióta mozdulatlanságra kényszerítette a törött lába, sokkal jobban izzad, szinte fürdik a verejtékben, amelynek erősebb a szaga, mint korábban. A múltkor is, azon az összejövetelen, ahová két mankóval bicegett be, óvatosan kenegette nyakára és a ruhája kivágásába egy kis tégelyből a parfümös krémet, mégis, úgy vélte, büdös. Lopva a szomszédjára sandított, biztos volt benne, hogy a férfinak kellemetlen mellette ülnie.

Legyek mászkáltak rajta. Főleg a begipszelt lábán. Rászálltak a pólyából kiálló lábujjaira. Bosszúsan hessentette el őket. Aztán a combját csiklandozták. Bemásztak rövid fekete szoknyája alá.

Az orvos jutott eszébe, a híres szakember, aki szinte egy pillantásra sem méltatta. Lobogtatta a baleset napján készült röntgenfelvételt, eszébe sem jutott újat kérni, kurtán utasította az ápolónőt, majd barátságtalanul rámordult: Négy hét, négy hét múlva jöjjön ellenőrzésre. Azt sem kérdezte, hogy van, fáj-e a lába, az ijedt hebegését meg sem hallotta, már mással foglalkozott. Később az ismerősei csak nevettek rajta. Te nem tudtad, hogy borítékkal, ajándékkal kell menni hozzá - kérdezték -, hiszen a beceneve is Márka Miki. Haladhatna a korral - mondta ő bosszúsan - igaz, euróval nem hangzik olyan jól.

Az egyik légy mintha bemászott volna a gipsz alá. Óvatosan megmozgatta a lábát, enyhe fájdalom futott végig a csontjában, abbahagyta. A lábujjaival kalimpált, majd kitisztította közülük a berakodott piszkot. Bizonyára tévedett. Igaz, a térdénél jócskán eláll a gipszkötés, akár be is tévedhetett az a légy.

Éjszaka nem tudott elaludni. Hanyatt fordult, majd oldalra, kiegyenesítette, majd behajlította a pólyás lábát. Mintha érezte volna az apró szárnyak motozását. Valahol benn, a lábszárán. Aztán a bokája körül. Később a talpán is.

Azt álmodta, levették a gipszet. Amikor az ápolónő átvágta és leemelte a fehér csizmát, egész rajnyi apró légy röppent ki belőle. Fekete lett tőlük a rendelő ablaka.