Király Ernő
Karcolat 7.
 
Ira Prodanovhoz*
(egy interjú kapcsán)
 
pirkadó májusi hajnalon
tavasz csilingelt ajtómon
mint fuvallat libbent elém
s átnyújtotta barázdás üzenetét
 
mérte árnyékomat barkás ágacskával
ötvözte szavait tablofon hangjával
múzsákról regélt igékről zenélt
 
szóhoz juttatott e kedves tünemény
s eltűnt a lépcsőkön mint villanyfény
 
tavasz perdült ajtómban
 
Újvidék, 2003. május 30.
 
 
 
Fogbúcsúzó**
Németh Istvánhoz
 
életévem nyolcvankettő
fogam száma harminckettő
ó mily csodás rím
ó be mennyi kín
 
fehér ujjas végén fogó
kifelé te lyukas lakó
őröltél már jót eleget
hideget
meleget
 
csókcsatákban nem vacogtál
szép szerelmi vigasságnál
pecsenye bor lakomáján
hamis tanú sosem voltál
 
ne búsulj csontocskám
maradt még benn harmincegy
girbe-görbe plombafoltos
pajtikád
 
helyetted lesz protézis
jóságos de dörzsölőzik
ínyekre nem vágyódik
sejti mi következik
 
fehér ujjas végén fogó
jajong is a harmincegyes
az utolsó szájban lakó
 
közös kripta lesz tanyája
vacoghat
kacaghat
senkinek ott nyelve szája
fogtánc lesz a mulatsága
 
Újvidék, 2003. június 26.
 
 
Nótafák***
- emléksorok -
 
ó dalos szülőink
kik már eltávoztatok
az örök némaság birodalmába
mennyi bú- örömteli a dalvánkos
melyen nyugosztok
 
de itt fenn dalkertetek virágzik
s gyümölcsével éltetik a
szikes
homokos
havas
földek
szülötteit
 
mint a füvet
vad lovasok patái tiporhatják
tüzek
vizek
fagyok el nem pusztíthatják
ágaitok örökzölden
égig érnek
 
dicső dalnokok
népünk csalogányai
ó ha hallanátok a
lelkekből fakadó kincseket
milliók ajkán zengedezni
biz voltatok
égnek
földnek
ékes nótafái
 
Újvidék, 2003. május 23.
 
* I. P. muzikológus, tanár az újvidéki zeneakadémián.
**Beszélgetés során N. I. íróval a heréskerti ambulancia előtt.
***Nótafa: sok régi nótát, népdalt daloló falusi személy.