Király Ernő
történet
 
az aranyhajú
négy fal közé kuporodott
kibontotta illatos sodrását
és nyakravaló gyöngyeivel játszott
te
vagy
kint
mire a feszülethez ért
a lángok megéheztek
oda vetette
a hét fehér éjszakát
a dombot
kis diót
és a madarak útját
hogy ne lássa az üszköket
fejét
papírba csomagolta
 
intermezzo
 
remegett a húr
vonója alatt
szivacstestem
magába szívta
a hangokat
a vágyak szárnyra keltek
egyszer
réshangot
húzott bennem
elcsorogtam
 
na és
 
a szakállassal
felbotorkáltak
a lila kastélyba
a mellektől
kipirult a kárpit
gu
gu
a dobok
pattanásig hangolódtak
zenét
zenét
a hangok mindent elfüggönyöztek
az árnyék
sarkon fordult
nyomában
megalvadt a hó