Kopeczky László
Hogyan lettem 75 éves

Most megfogtak!

Nem tudom...

Úgy emlékszem 23-án, éjfél után arra ébredtem, hogy hetvenöt vagyok.

Ez valamiféle lelki indíttatás volt, hogy felriadtam?

Nem.

Hosszú ideje vízhajtót szedek, mert egy szigorú osztályon árvízsújtotta vidéknek nyilvánították a tüdőmet.

Azelőtt én jártam tengerre, most a tenger jár belém.

Na ilyesmiről tudnék csak csevegni, ha interjút készítenének velem.

Meg a Parkinson-kórról - amelynek az az előnye, hogy nem kell felrázni az orvosságot, mikor beveszem, és pisiléskor sem zötyögtetni az izét.

Az irodalom még véletlenül sem jut eszembe.

Csak, ha írást kérnek.

S akkor nem adok.

Ez speciel nem igaz (de jól hangzik).

Ezért tiltakozom a nyilatkozgatás ellen kézzel-lábbal, sétabottal (vele nem ütök csak tapogatok). A járásom ugyanis nem biztos egy idő óta. (Odább van még viszont, hogy mindkét kezemre tudnék sántikálni.)

Nos, kedves szerkesztőm, vegye ezen sorokat kimerítő tájékoztatásnak soromról.

Mi történhet egy tegnapelőtt óta hetvenöt évessel?

Mit szólok a világ dolgainak alakulásához?

Beszéltem eleget, beszéljen már más is.

Üdvözli egy... egy (az imént még tudtam, de már-már kiment az eszemből, s csak a kedves üzenetüktől ugrott be újra) a 75-ös Kopeczky.