Matuska Márton
Népünk hazája, nagyvilág

A magyar világirodalom antológiája

Egészen rendkívüli könyvet kaptam baráti közvetítéssel Budapestről. Veress Zoltán, Svédországban élő (Ekensbergsvägen 110, 11769 Stockholm) barátom és társasága hozta a világra. Nyugodtan kijelenthető: a világ magyarsága közreműködésével. Ez elég nagyképűen hangzik, de megfelel a valóságnak. A budapesti könyvhéten is szerepelt, de ez magában nem sokat jelent. Címe: A szétszórtság arénája. Szeretném itt bemutatni. Ennek legegyszerűbb módja, ha bevezetőként kimásolom a könyvészeti adatait, majd a fülszöveget, a tartalomjegyzéket, és végül idézek egy-két jellegzetes szövegrészt.

Egy új: Határtalan hazában című sorozat első köteteként jelent meg. Szerkesztők: Dávid Gyula (Kolozsvár), Veress Zoltán (Stockholm). Tipográfus: Csete Zoltán, (Budapest). A kolofóniumban említenek egy kuratóriumot is, mivel azonban ebből nem látszik a nemzetközi magyarság - nincs föltüntetve, hol élnek a testület tagjai -, ennek idézésétől eltekintünk. Hanem itt van a Külföldi munkatársak megjegyzés alatt az alábbi: Ausztrália - Jobbágy Sándor; Ausztria - Tanító Attila; Dánia - Kovács Károly; Egyesült Államok - Szabó Mózes; Hollandia - Ács Zoltán; Finnország - Lukácsfy Kristóf; Izrael - Márkos Judit és Markovics Mária; Magyarország - Székelyné Horváth Györgyi; Németország - Matzak P. Edith; Norvégia - Horváth Anikó; Svájc - Lott-Tessényi Györgyi.

Elképzelem, ha a munkatársak és a szerkesztők megbeszélést terveznek tartani, bármelyikük hazájában, az utazás költségei a könyv kiadásának költségeit többszörösen meghaladnák. Hát még ha meghívnák mindazokat a munkatársaikat, akik nincsenek felsorolva, de akikkel a könyv előkészítése során kapcsolatba kerültek! De ők nyilván nem pazarolják ilyesmire szerény költségvetési keretüket, hanem inkább a könyvre fordítják. Ezért sikerül nekik közel másfél évtized óta évente újabbnál újabb könyvvel kirukkolniuk.

A sorozatcímmel azonos címe volt egy szintén Veressék jóvoltából 2000-ben megjelentetett kötetnek. Az is egy sorozatnak volt a része: Erdély kövei. Akkoriban ugyanis még csupán erdélyi szerzőket szerepeltettek a köteteikben. Abban az esztendőben azonban eltértek ettől, s már akkor a mostanihoz hasonló, az egész világra kiterjedő magyar társadalmi-irodalmi antológiát állítottak össze. Nyilván jól sikerült, ezért döntöttek úgy, hogy az idéntől kezdve új elképzelés szerinti sorozatot indítanak, amelynek már minden kötete ilyen: az egész világra kiterjedő magyar irodalmi összefoglaló lesz.

A 247. oldalon ezt olvashatjuk: "EZT A KÖNYVET a világ minden táján keletkező és az egységes magyar irodalom szerves részét alkotó regionális magyar irodalmak iránti érdeklődésük jeleként a stockholmi székhelyű Erdélyi Könyv Egylet útján MEGJELENTETIK:." És következik a 261. oldallal bezárólag a megjelentetők felsorolása, mintegy 850 név. Utána pedig újabb megjegyzés: "Az EKE svédországi tagjai - a könyv megjelentetőinek többsége - neve után nem tüntettük fel az országot, a másutt élők neve után azonban igen. (.) Köszönet mindazoknak, akik tagdíjuk túlfizetésével vagy régebbi köteteink előfizetésével a nyugat-európai és tengerentúli tagdíjnál jelentősen kisebb magyarországi és észtországi előfizetésekhez kiegészítő támogatást nyújtottak."

Az előfizetők - illetve tagdíjfizetők névsora Abrán Attila & Mária nevével kezdődik, ők Svédországban élnek, és Zsolt Éva & Krister nevével végződik, akiknek a hazájául Nordland van megjelölve. Csak térképpel sikerült megfejteni, hogy ez Norvégia egy kerületét jelöli, messze északon, a sarkkörön is túl. Mindkét házaspár - föltehetőleg csakugyan azok - nevéből következtetni lehet, hogy egyikük magyar, a másikuk pedig nem. S megérteni, hogy a nem magyar társnak nincs kifogása az ellen, hogy párja ápolja magyar kultúráját, törődik nemzeti hovatartozásával, s anyagilag mindketten támogatják a magyar ügyet, esetünkben egy magyar könyv kiadásának költségeiből részt vállalnak. A könyvet tehát támogatták mindazon országok többségi nemzetiségéhez tartozó polgárai, akiknek a hazáját alább majd felsoroljuk. Tehát svédek, norvégok, dánok, zsidók, amerikaiak stb. A névsornak mintegy a harmadát ilyen párok teszik ki. Az előfizetők egyébként az alábbi országokból toborzódtak (a névsorban található, első előfordulási sorrendben, hiszen egy-egy országból sokan is akadhatnak): Norvégia, Svédország, Izrael, Ausztria, Ausztrália, Finnország, Magyarország, Németország, Svájc, Hollandia, Dánia, Egyesült Államok, Észtország, Románia, Vajdaság, (nyilván a zombori születésű dr. Békássy N. Albertről, a svédországi Lund város kórházának nagy hírű gyermekorvosáról van szó, aki előfizetett egy itthoni rokonának vagy ismerősének), Spanyolország, Kanada, Szerbia, Szlovákia. Mi híján húsz ország!

A könyv címlapján a budapesti Hősök terén álló Szent István-szobor látható, a hátsó borítón pedig az alábbi szöveg olvasható:

"...A nagy táblán, ami mellett egy ember gubbasztott, a Honey alá ez volt írva: MÉZ. Csikorgott a fék, és a kocsi vinnyogott a gyors visszatolatásban. Ott torpantak meg az ember előtt. Az asszony lehúzta az ablakot, és mint aki nem hisz a szemének, hangosan betűzte: M-É-Z!

Az - mondta az ember -, mégpedig eukaliptusz - somogyiasan elhúzta az e-t -, ízleljék csak meg!

Szántódiék alvajáróként szálltak ki a kocsiból, de nem a mézet ízlelték, hanem az eléjük csöppent édes szót.

Hát maga meg honnan kerül ide? - kérdezte Szántódi.

Honnan? Hát a nagyapám méheséből! Na, de ezt csak tréfásan mondom mindenkinek, mert tudják, nincsen olyan hét, hogy valaki meg ne állna e szóra; ragadnak rá, mint a legyek. Ne vegyék rossz néven, de másként én alig jutnék magyar szóhoz. Na, üljenek már le erre a padkára, itt!"

Az idézett szövegrész abból a fejezetből való, amelyet Józsa Erika állított össze Az ötödik földrészen. Magyar irodalom Ausztráliában címen. Józsa két karcolatot vett fel a kötetbe, mindkettő Csepelyi Rudolfé. S hogy ő ki volt, azt is megtudhatjuk a kötetből. "Csepelyi Rudolf - (Kőröshegy, 1920-Sydney, 2000. Ifjúkorában kezdett írni, de a II. világháború mind írói tevékenységét, mind egyetemi tanulmányait félbeszakította. 1949-ben érkezett Ausztráliába kötelező munkaszerződéssel, melynek éveit egy gumigyárban dolgozta le. Melbourne-ben telepedett le, állami tisztviselőként dolgozott nyugdíjazásáig. Az ausztráliai magyar közösségi élet aktív résztvevője volt, irodalmi kört szervezett, műsorokat állított össze." stb. Hasonló tömör életrajz található minden szerzőről, tehát a miénkről is, Németh Istvánról.

A kötet tizenkét fejezetre tagolva mutatja be a mai magyar világirodalom néhány termékét. Kivétel nélkül a fentihez hasonló, magyarokról szóló remek, esetenként megrendítő alkotást. A szerkesztők minden régióból felkértek egy helyi irodalmi szakértőt, tömör tanulmány keretében foglalja össze az ottani irodalom jellemzőit, s válasszon ki egy-két szerzőt, akinek vagy akiknek az alkotása illusztrálja a szóban forgó régió irodalmát.

Első a sorban Dávid Gyula: Erdély - Ardeal - Siebenbürgen. Magyar irodalom Romániában. Tamási Áron, Mózes Attila és Bogdán László műveiből mellékelnek. A mi Csorba Bélánk: "Álmodtok-e néha nagy, zúgó erdőről" Magyar irodalom Szerbiában Kosztolányi verséből vett címen írt remek tanulmányt rólunk, s Németh István Primedba című novellája van hozzá mellékelve. A horvátországi magyar irodalomról szóló tanulmányként Baranyai Júlia Vízbe vesző nyomokon címen megjelent könyvéből vesznek egy 1976-ban keletkezett idézetet, s mellékelik Kontra Ferenc A három szín című novelláját. Majdnem fölösleges külön mondani, de hangsúlyozásképpen ismételjük meg itt is: a horvátországi - drávaszögi - magyarokról, tehát az adott ország magyarjairól szól beszédesen. Volt országunk harmadik, önállóvá lett államáról, Szlovéniáról Bencze Lajos ír, s Göncz László szövegét mellékeli.

Az alábbiakban csupán felsoroljuk, mely régiókból kértek és kaptak még a szerkesztők helyi magyar irodalomra vonatkozó tanulmányt és terméket: Szlovákia, Ukrajna, Izrael, Dél-Amerika, Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Nyugat-Európa. Persze, föltehetnénk a kérdést, hogy miért fogja össze a nyugati államokat a kötet szerzője? Hiszen Ausztriában, Svájcban, Franciaországban s így tovább, meg magában Argentínában, Brazíliában, Venezuelában szintén jelennek meg évente magyar könyvek, illik ezt csak Dél-Amerikaként jegyezni? De azt is hozzátehetjük, hogy még ilyen csonkán sem mutatta be nekünk magunknak a magyar világirodalmat sok gazdag és neves intézményünk, mint ez a kicsi, magyarokból és nem magyarokból összeállt svédországi társaság. Akiknek sem irodájuk, sem vagyonuk azon kívül, amit erre a célra összekuporgatnak a velük együttgondolkodóktól és a saját adományaikból. Mondjuk, a Magyar Írószövetség, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, vagy - uram bocsá', hogy ezt is említjük - a magyar kormány sem tett még ilyet.

Mindezeket olvasgatva, böngészgetve a könyvben, fölvetődik bennünk a gondolat, kik azok, akik a kiadványt készítették, s miért? A szerkesztők, a tanulmányírók, az idézett szerzők névsorából megtudjuk, hogy kik. A miértre Veress Zoltán adja meg a választ az előszóban. Innen csak a legfrappánsabb mondatot idézem:

"2003 húsvétjában írom ezeket a sorokat, egy stockholmi bérház második emeletén, s szeretném kitárni az ablakot és kikiáltani rajta az itt még csak ébredező tavaszba, de úgy, hogy a Mälar-tó partjától a Szamosig, a Dunáig, a Dráváig, a Csendes-óceánig hallatsszék: - Támadjunk fel!"

Hát nyilván ezért.