Milan Nenadić
A hét szűk esztendő

 

Állnak a gépek, állnak az emberek,

Áll a méhész, a dolgozó,

Áll a levél a szélben,

Üvegharang alatt áll a szél;

Áll a student a téren,

Az esőben áll a prof,

Rendőr áll a járdán,

Áll a végtelen kocsisor;

Nyelv hegyén a szó, ott megállt,

Anyában, félúton, a gyerek leállt;

 

Áll a folyó, áll a híd,

Álló alagútban álló vonat;

Égen, földön jajszó

Egymással szemben áll,

De nem hallatszik lövés

(Beszorult a csőbe a golyó);

Üres hurokkal áll a bitó

(Az is mily hiábavaló);

Megállt a falat a szájban

(Csak nyál a nyelet);

Eke hasított a földbe - áll,

Zsilett vágott fel vénát - áll;

 

Áll az éhes jószág a zöldellő fűben,

Áll a szomjas jószág a hűs-hideg vízben,

Áll a jószág;

Nem legel, nem is vedel,

A tehenet nem fejik,

A kisded itt nem szopik,

Áll a hét szűk esztendő;

 

Megállt minden, vagy sorban áll

Gyógyszerért és nyugdíjcsekkekért,

Tele a pelus meg a gatya,

Tele az utak, amerre futnak,

Tele várótermek, mézzel tele a lép,

Bűzlik - de áll;

 

Áll a lik, nagyobbal befoltozik,

Áll a gödör, temeti szakadék,

Áll a csúfság, szégyen dudvája verte fel;

Vészes a csend felénk. S áll a lendkerék.

 

Borbély János fordítása

Milan Nenadić (szül. a Bosansko Grahovo környéki Grkovciban, 1947.). Költő, műbíráló. A múlt század hetvenes éveiben tűnt fel verseivel. Azóta évente-kétévente megjelenő verseskönyveivel folyamatosan jelen van a vajdasági irodalomban. Emlékezetes Ileana Ursuval közösen kiadott kötete (Versek, 1985). Nagybecskereki évei után jelenleg Újvidéken él.