Sutus Áron
Függés

1. Mondom, fölakasztom magam!
2. Azt mondta, ő föl fogja magát akasztani.
3. Azt mondta, hogy fölakasztja (önmagát).
4. Azt mondta, hogy fölakasztotta magát.
5. És, ha majd fölakasztom magam. Mit

szólnak hozzá, mit fognak belőlem, mint zsellér nemlétezőként

kivegyíteni, a lényegest? majd, ha fölakasztom magam, mondd, szerinted...

és mit fognak hozzá szólni.

Talán már megtették az első lépést, várják, hogy végre

abbahagyjam, legyek szabad préda, szabad függő.

(Már nem létezek számukra. Én azonban idefestelek titeket)

Az első esetben vedd értelmezőnek, értelmezése, amit már mondtam, és a mondomnak,

vissza-visszatérő alakzat - itt már hallható, az első már elhangzott suttogás volt, vonyítás.

Talán ha ott lenne az a fránya felkiáltójel, hatásosabb lenne.

Rejtett alany, az állítmány ismerős, tárgyát én képezem, az aktus egyenlő mivoltommal,

de mit és hová?

Gyermeteg árulkodás, fantázia! Hm... Hihetetlen

Itt válok monológgá, amolyan ráolvasás, a lelkemből kitörő, tudat felszínre ismét

ki- és beágyazódó haláltánc, és mély irónia, játék.