Szombathy Bálint
Halál Dallasban: halál, halál

Zoran Naskovski videoalkotása a budapesti Ludwig Múzeumban

Mi oknál fogva lehet negyven év elteltével is időszerű egy klasszikus politikai gyilkosság? Milyen kihívást lát a jelenkor alkotója egy olyan tragikus eseményben, amely kriminológiai szempontból még mindig felderítetlen? Milyen véletlenszerű párhuzamok adódnak két politikai merénylet között? Zoran Naskovski belgrádi művész videoalkotása, amely a budapesti Ludwig Múzeumban tekinthető meg, egyebek mellett ezeket az összefüggéseket helyezi előtérbe.

John F. Kennedy meggyilkolása után alig egy évvel a zágrábi Jugoton gondozásában megjelent bizonyos Jozo Karamatić népi bárd hanglemeze, amelyen a tragikus eseményt dalolja el, guzlán kísérve. A tizenhat perces szerzemény most azáltal éli másodvirágzását, hogy Naskovski archív dokumentumfelvételekből összevágott mozgókép-alkotásának képezi hanganyagát.

A Halál Dallasban 2001-ben készült el. A képsorok nagyjából fedik a dalszövegben elmondottakat: "Novembernek egy pénteki napján / hatvanháromnak majd végetáján / eső után tiszta idő nyílik / szellő emel zászlókat az égig. / Dallas felé elindult a menet, / üdvözölte Kennedy a népet, / Bátor kézzel integetett mindnek, / nyitott kocsin utazott a kincsem. / Kocsija golyóálló üvegét / eltávolíttatta még jóelébb. / Nem tartott be semmilyen szabályt / ezért történt az, hogy így pórul járt."* A népi bárd a maga aprólékos stílusában továbbá eldalolja a mentés körülményeit, a műtét részleteit, Lindon Johnson elnöki eskütételét, a temetési ceremóniát. Legvégül pedig arról sem feledkezik meg, hogy Jugoszlávia népének nevében illendően részvétet nyilvánítson: "Tito s a Végrehajtó Bizottság, / részvétüket komolyan gondolják. / Félárbocra eresztetnek zászlók, / mindenki sajnálja igazából. / John barátunk létezése megszűnt, / sajnálja ezt bizony egész népünk." Az angol feliratozás nem tudja visszaadni Karamatić archaikus hangulatú szövegének zamatát, a panaszos énekhang azonban hűen érzékelteti az őszintén átérzett fájdalmat és részvétet, s ilyképp hiteles dokumentumként fogadható el.

Naskovski alkotása Zoran Djindjić szerb miniszterelnök erőszakos halálának vetületében mindenképpen új dimenziót nyer. A művet nézve több véletlenszerű párhuzam mutatkozik kézenfekvőnek: Kennedyt hatvanháromban, Djindjićet kétezerháromban érte a halál, mindkettőjükkel lőfegyver végzett s két-két gyermek maradt utánuk. Természetesen, amikor a Halál Dallasban készült, a belgrádi tragédiát még nem lehetett előrelátni. Az alkotás a történelem szimbólumformáló erejének művészi foglalata, és arra tanít, hogy felismerjük a dolgok közötti rejtett összefüggéseket. Másrészt azt a tételt erősíti, hogy egy-egy történelmi sorsforduló véletlenszerűen is felértékelhet bizonyos művészeti alkotásokat, a szerző eredeti szándékától függetlenül is.

*A dalszöveget B. Kószó Zsófi fordította