Tomán László
A magyar írás és az igazság szolgálatában

Molnár József két új könyve

Achim L. András élete és halála, Püski, Budapest, 2002. - A betű szolgálatában, Negyven év az Új Látóhatárért és a nyugati magyar irodalomért, Válogatott írások, Argumentum, h.n. 2002.

Molnár József 30 éves korában hagyta ott a Rákosi és az MVD mancsaiba került országot, majd a nyugati emigrációban mint az Új Látóhatár című folyóirat szerkesztője, kiadója, az Aurora Könyvek kiadója és egy kis müncheni nyomda tulajdonosa végezte áldozatos munkáját. Odakint még célt tűzött ki maga elé: Misztótfalusi Kis Miklós életét és munkásságát kutatni - a nagy magyar nyomdászról szóló monográfiája 2000-ben jelent meg -, a tragikus sorsú Achim L. András életútját vizsgálni és a nyugati magyar irodalmat segíteni, támogatni, ápolni, gazdagítani; magyar nyomdát hozott létre a bajor fővárosban, hogy így is szolgálja a magyar irodalmat, műveltséget.

A múlt évben két új könyve jelent meg a 84 éves Molnárnak. Miután nyugdíjba vonult, s felhagyott az Új Látóhatár kiadásával és a nyomda vezetésével, jutott rá ideje, hogy tető alá hozza két nagy tervét, a Misztótfalusiról és az Achim Andrásról szóló monográfiákat, s arra is, hogy kötetbe foglalja azokat az írásait, melyek a múlt század 50-es éveitől kezdve az Új Látóhatárban (s előtte a Látóhatárban) jelentek meg mindaddig, míg ez a kitűnő folyóirat, mely a Nyugat és a Válasz nyomdokain haladt, meg nem szűnt, azóta pedig a Hitel és a Helikon közölte őket.

Achim L. Andrásról és koráról olyan képet rajzol könyvében Molnár, amelybe belefér nemcsak ennek az agrárszocialista parasztembernek és politikusnak küzdelmes, megpróbáltatásokban gazdag élete, hanem a korkép, a parasztság helyzetének a bemutatása és Achim harcos- és kortársainak a jellemzése, leírása is (Szántó Kovács János, Várkonyi István, Mezőfi Vilmos, Nagyatádi Szabó István).

A múlt század negyvenes éveinek második felétől búvárkodott Molnár levéltárakban, könyvtárakban (irodalomjegyzéke több mint 4 oldalt tesz ki), sőt abban a szerencsében volt része, hogy beszélhetett Achim lányával, Máriával és vejével, Medvegy Elemérrel, akik hasznos tudnivalókat közöltek vele.

Ebben a több mint 500 oldalas könyvben Molnár nemcsak Achim életútját és a magyar parasztság helyzetét rajzolta meg abban a korban, hanem a magyar agrárszocialista mozgalom korabeli történetét is. Mindazt, amit mond, adatok tömkelegével támasztja alá. Különösen fontosak azok a fejezetek, melyekben az Achim-Zsilinszky-viszonyt dolgozta fel. Az Achim-gyilkosságról valóságos nyomozást folytatott, igyekezett minden tényt, minden hozzáférhető adatot feltárni, a Zsilinszky-pert is részletesen tárgyalja, marad azonban a nagy titok: ki ölte meg a két testvér közül Achimot, ki lőtte ki az életét kioltó golyót: Gábor vagy Endre? Mivel eltűntek a per iratai, s az Achimot ért három lövésből csak kettő volt bizonyítható a megtalált hüvelyekkel, az ügyet még Molnár lelkiismeretes, minden apróságra kiterjedő vizsgálata után is homály fedi. Molnár nem ért egyet azokkal, akik Bajcsy-Zsilinszky Endre szerepét az Achim-gyilkosságban elfeledik vagy a háttérbe utalják, és azt a legendát is lerombolja, hogy Achim jászolhoz kötötte a Zsilinszkyek édesapját. Bajcsy-Zsilinszky Endre előtt úgy hajt fejet Molnár, hogy az Achim-könyv egy külön fejezetét - A Mészáros utcától Sopronkőhidáig címmel - a magyar ellenállás mártírjának szenteli, s dióhéjban mondja el mindazt, amit Bajcsy-Zsilinszkyről tudni illik.

Miközben az Új Látóhatár kiadóhivatalát vezette, és napról napra kemény harcot vívott a lap fennmaradásáért, nyomdát teremtett - valójában a két keze munkájával, bele is betegedve -, első időben még a folyóirat szövegeit is magának kellett szednie, s óriási levelezést bonyolított le a világon szerteszórt munkatársakkal, olvasókkal, állandóan és állhatatosan dolgozott a Misztótfalusi- és az Achim-monográfiák anyagán. Ritkán adódott hát alkalma - de főleg ereje és ideje - cikkek, tanulmányok írására, hisz elhatározása volt, hogy ¨Az emigráns irodalmat nem írásaimmal, hanem az Új Látóhatár életben tartásával és mások könyveinek kinyomtatásával fogom szolgálni". Hogy mégis szakított néha időt az írásra is, bizonyítja A betű szolgálatában - életcélját kifejező - című kötete, amely kitűnő írások gyűjteményén kívül kordokumentum is: a népi írókról, az Új Látóhatár, az Új Látóhatár-nyomda, az Aurora Könyvek történetéről valló dokumentum.

Molnár József fiatalkora óta híve volt a népi írók mozgalmának, a második világháború után kiemelkedő szerepet vállalt a népi írókat is felölelő Nemzeti Parasztpártban (a budapesti szervezet főtitkára volt), ezért érthető, hogy A betű szolgálatában c. könyvének bevezető fejezete a népi írókról szól (Illyés Gyula, Németh László, Szabó Zoltán); az Új Látóhatár történetével kapcsolatban Féja Gézáról, Kovács Imréről, Szamosi Józsefről, a Püski Kiadóról ír, védelmébe veszi Gombos Gyulának Szabó Deszőről írt könyvét. Darvas József is a népi írókhoz tartozott egy ideig, de a második világháború után Rákosi híve és eszköze lett; Molnár elmarasztalóan ír Kormos ég című színdarabjáról. A többi írás közül kiemelkedik a Felszabadítás vagy felszabadulás című remek politikai esszé, amelyben a szerző megrajzolja a második világháború utáni magyarországi helyzetet, és lefekteti az új ¨harmadik út" filozófiájának alapjait. Oroszországi katonai élményeit pompás novellában mondja el. Jelentősek írásai Nagyatádi Szabó Istvánról, Peéry Rezsőről, Misztótfalusiról és barátairól, támogatóiról.

Különösen emlékezetesek ebben a könyvben azok az írások, amelyek az Új Látóhatárral foglalkoznak. Molnár felvázolta a folyóirat 25 éves történetét, de szól a 40. évfolyamról is. Megragadóak azok az írásai, amelyekben az Új Látóhatár és a nyomda nehézségeiről, gondjairól ír. Végül, 1989-ben, nyugdíjba vonulásakor és az Új Látóhatár megszűnésekor búcsúzik az olvasóktól és munkatársaitól.

Az Új Látóhatárral kapcsolatban még 1975-ben pontosan állapította meg, hogy ¨Volt idő, amikor ez a folyóirat volt a magyar irodalom egyedüli szabad fóruma". Máig érvényes Molnárnak 1988-ban tett megállapítása Az Új Látóhatár 40. évfolyama elé című írásában, hogy ¨Új, demokratikus szellemet csak új, tiszta múltú emberek teremthetnek. A kaméleonok kora lejárt..." Bármennyire igaz ez, a valóság nem így alakult a magyarok lakta területen...

Az 55 éve idegen nyelvű környezetben élő Molnár minden írása a kristálytiszta magyar próza példája. Nyelvezete eleven, mondatait a magyar nyelv természetéhez híven alakítja, s hol egyszerűségükkel, hol áttetsző szövevényességükkel és egyértelműségükkel hódítják meg az olvasót. Talán éppen azért, mert több mint egy fél évszázada távol él a hazától, szövegét nem fertőzték meg az otthoni politikai élet nyelvi sablonjai, nem lepte el a pártzsargon ostoba, üres szürkesége. Az a mód, ahogy Achim életét és halálát kutatta és megírta, lebilincselően izgalmas, A betű szolgálatában című könyve pedig a magyar népi írók legjobb művei közé sorolható, Féja, Kovács, Imre, Szabó Zoltán könyvei mellé.

Hogy könyveinek nyomdai előállítása, kivitelezése stílusos legyen, mindkettőt ¨Misztótfalusi Kis Miklós Janson antikva néven ismert betűinek Hans Zapf által a Linotype vállalat számára felújított változatával szedték", az Achim-monográfiát a Gyomai Kner Nyomda, A betű szolgálatában című kötetet a kiadó nyomdaüzeme nyomta. Ez a két könyv, valamint a 2000-ben megjelent Misztótfalusi-monográfia nemcsak Molnár József életművének kiteljesedése, hanem elégtétel is a sok megpróbáltatásért, megalázásért, amiben Molnárnak az emigrációban része volt, és az áldozatvállalásért is.