Török Csaba
Nagymajtényi sírkertekben

(Egy kuruc beszélget)

Valentinus Torok-nek,

aki dutyiban holt meg,

mert folyton újrakezdte

Dávid király zsoltárját:

"Öröködbe, Uram,

pogányok jöttek..."

(1549-es dallam)

Annyit mára megtudhattunk:

nem volt hiba vagy véletlen

se bennünk, se kívül rajtunk,

mindig mindent kitervelten,

természetes tényként kaptunk.

 

Sírva szülünk bölcső-sírba,

szem-fedőből hajt ki magvunk:

Nap s Föld mintha útra bírna,

legyen oka megmaradnunk.

 

Legyen oka fogódzkodnunk:

koporsóból koporsóba

vetni egymást - ez a dolgunk;

Szemmé válni - hébe-hóba.

 

(Kossuthfalva, 2003. okt. 31.)