Utasi Jenő
Sorsok, életutak

Erős Lajos: Merengés. Római Katolikus Plébániahivatal, Ürményháza, 2003

Erős Lajos legújabb verseskötetét kíváncsian vettem kezembe. Verseiben választ kerestem arra a kérdésre, vajon olyannak látom-e bennük a szerzőt, amilyennek én ismerem őt. Örömmel tapasztaltam, hogy az itt közlésre kerülő sorokban megtaláltam Erős Lajos igazi énjét.

E kötet verseit hat fejezetre osztotta a szerző: Elhunyt paptestvéreim emlékének, Még élő paptestvérem, Háború volt, Kisebbségi sors, Ilyen is volt, Lelkiek. A versekben található üzenetek, témák alapján ez a hat fejezet valójában három csoportot alkot.

Az első csoportban - Elhunyt paptestvéreim emlékének és MÉg élő paptestvéreim című fejezetek - található versekből kiérződik a papi kollegialitás, a papi közösségnek az a világa, amelyben otthonosan mozog a szerző. Nem kívülállóként ír egy-egy papi sorsról, hanem úgy, mint paptestvéréről, akit nem hagy hidegen életének alakulása és életpéldája. A sírgödör szélén állónál megtaláljuk a szilárd istenhitet, a szovjet fogságban levőnél a hit erejéből merített kitartást, de ezt az egységet könnyed, vidám sorok is gazdagítják, amelyek a szerző "örökifjú" lelkiségét tükrözik. Értékesnek tartom e fejezetet azért is, mert a papról szóló vers után annak életútját is közli távirati stílusban a szerző, belehelyezve ezzel hősét az időbe és térbe, amit mi történelemnek nevezünk. Így a versben közölt sorsok, életutak személyesebbé válnak az olvasó számára.

A második csoportba a Háború volt és a Kisebbségi sors című fejezet versei tartoznak. Noha úgy tűnik, egymástól teljesen eltérő témával foglalkozik a szerző, ez még sincs így, mert ő mindkettőt kisebbségiként, a szétszóródás tragédiájaként éli meg. A háború és a kisebbségi lét következményeként sokan elhagyják szülőföldjüket, vagy elfelejtik anyanyelvüket. Ennek ellenére ezekből a sorokból is kicseng a keresztény remény: a jó győzelme a rossz felett.

A harmadik csoportot alkotó fejezetek - Ilyen is volt, Lelkiek - papi mivoltában tárják elénk a szerzőt, aki átéli az ószövetségi próféta küldetését is: mit is jelent Isten embereként a népét szolgálni. Ebben a szolgálatban egyszerre kell szembesülnie saját esendőségével és küldetésének nagyságával, miközben tudatában van annak, hogy a papi szolgálat sokszor kereszthordozást is jelent, hiszen arra kapott küldetést, hogy "hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal" (2Tim 4,2)