Vanger László
PC - a képzelt ellenség

 Fekete J. Józsefnek

Az első hagyományos értelemben vett személyi számítógépet (personal computer) az Altair-t 1975. januárjában indították el először. Bár előtte is voltak a hadügyben használatos kódfejtő számítógépek: az első, 1943-ban a német Enigma kódolt üzeneteit fejtegette. Kicsit később `46-ban, egy (ma már) egyszerű kalkulátor az ENIAC (Electroninc Numerical Integrator and Calculator) több négyzetmétert követelt magának, "a `behemótot` megálmodó tudósok egyike Neumann János volt."¹ 1983: a PC-t a Time magazin az "év gépének" kiáltotta ki, több mint félmillió darabot adtak el belőle.

Ezzel a rövidke áttekintéssel csak arra szeretnék rámutatni, hogy a személyi számítógépek elterjedése robbanásszerűen ment végbe. Mondhatni, mintha csak ez hiányzott volna a világnak. Ma már az internetre csatlakozott gépek száma majd 1 milliárd.

"Úgy gondolhatjuk, hogy a számítógép megkönnyítette a munkánkat, gyorsabbá tette az adatokhoz való hozzáférést (...)".² - írja Fekete J. József a Kilátó 2003. szeptember 13-14.-i számában. És ez tulajdonképpen így is van. Soha nem látott gyorsasággal tudunk keresni az adatok között, e-mailjeink, csatolt fájljaink másodpercek alatt jutnak el a világ egyik pontjából a másikba. "Ám van-e olyan e jegyzet olvasói között - folyatja viszont, sőt kérdezi már a szerző -, aki nem volt kénytelen azzal szembesülni, hogy az illetékes hivatalban éppen a számítógépes adatfeldolgozás `lassúsága`, `eredménytelensége`, a hálózat `lefagyása`, `üzemeltetési hiba` miatt utasítják el, idézik be későbbre, illetve hagyják, próbálkozzon legközelebb".

Ezek szerint én azon kevesek közé tartozok tehát, akit még nem utasítottak el a számítógépes adatfeldolgozás "lassúsága", "lefagyása" stb. miatt. Sokkal inkább az emberi mulasztások miatt utasítottak el vagy vártam több órát: az áramszünetek, a nem szakszerűen felinstallált és használt operációs rendszerek (ami tulajdonképpen a lefagyáshoz vezet), az éppen (több órás) kávészünetüket töltő titkárnők, felelőtlen "csomagkézbesítők" és a rosszul megszervezett adatfeldolgozás (a lassúság ugye: pl. az egyetemisták még ma is van hogy órák hosszat állnak sorba egy vizsgabejeltéssel, mikor sokkal egyszerűbben is meg lehetne oldani a dolgot pont számítógép segítségével) stb.

A szerző az emberi mulasztásokat figyelmen kívül hagyva a számítógépekre kenve a hibát megy tovább: a PC immáron "mindennapi életünk megkeserítésének hathatós eszköze". ³ Még ha egy szelet iróniát éreznék ebben az elhamarkodott kijelentésben, akkor mindjárt tudnám, hogy egy újabb "megmagyarázhatatlan" Windows fagyásról van szó vagy bármiről. De nem: ez véresen komoly. A számítógép "undok módon viselkedik: lefagy, elnyeli heteken, hónapokon át írt szövegeinket, elfelejti ismerőseink levélcímét (...)"⁴Az öntudatra ébredt számítógép! Biztos vagyok benne, hogy a hátunk mögött konokul szervezkedik is. Kicsi, kicsi és felperzseljük az eget, vagy valami hasonló Mátrix filmbéli öngyilkossággal felérő baromságot követünk el, hogy megállítsuk a felettünk elhatalmasodó gépuralmat. Bizony csak azt felejtjük el, hogy mindezt mi emberek hoztuk létre, és nem önmagunk elpusztítása és rabul ejtése céljából. Igaz bár, hogy a gépek "azért lesznek egyre veszélyesebbek, mert az egész emberiséget fenyegető öngyilkosság egyre tökéletesebb eszközeivé válhatnak."⁵ Ezt a nemrég elhunyt Teller Ede is nagyon jól tudta. Az éremnek két oldala van: a hidrogénbomba elve megoldhatná az áramellátásunkat a következő évszázadban, de el is pusztíthatja a földet 10 éven belül.

És a cikkben idézett Füzi László véleménye, miszerint a PC az írásnak, akár olvasásnak (gondoljunk csak a hipertextuális barangolásra) nem (csak) a segítője, hanem kényszerítője, a gondolkodás irányítója is, azt gondolom ez téves megállapítás. Nem is tévedés, talán egy félelmünk inkább. A bennünk lévő rossz szellemek kivetítése a számítógépekbe, egyáltalán a gépekbe, ahogyan azt Byron idején a ludditták tették és ma a neoludditták (PC rombolók) is. Mert bizony ki látta már megszólalni a gépet, hogy "Kapcsolj be!"? A hang mindig belülről szól. Tehát "sokkal fontosabb lenne komoly kísérletet tenni saját árnyékunk és gonosz tetteink felismerésére."⁶ Be kellene ismerni végre, hogy mi okozzuk a bajt, mi kezeljük nem hozzártően a számítógépet, és rá kellene jönni, hogy nem a gép a buta.

¹ Kömlődi Ferenc: Fénykatedrális, Kávé Kiadó, BP, 1999., 22. old.

² Fekete J. József: A jelen dokumentálhatóságáról, Magyar Szó, 2003. szeptember 13., 14., KILÁTÓ

³ uo.

⁴ uo.

⁵ Carl Gustav Jung: Az ember és szimbólumai, Göncöl Kiadó, 1993., 101. old.

⁶ uo. 84. old.

(Fekete J. József válaszát jövő heti számunkban közöljük.)