Varga István
Egy sajátos női regény

Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka. Magvető, Budapest, 2002

"Néha már nem tudom magam sem, csakugyan megestek-e mindezek énvelem, vagy az egész csak puszta képzelődés." - teszi fel magának a kérdést a hetvennégy éves Lehmann Orsolya amikor egyedül, magára hagyva leírja életét. Utólag még neki is úgy tűnik, hogy élete folyamán számos, szinte hihetetlen eseménynek lehetett szereplője vagy tanúja. Pedig amit elmond, az valójában csak gyermek- és ifjúkorát bontakoztatja ki az olvasó előtt azzal, hogy azon belül is a hangsúly a lőcsei tartózkodás elmondásán van. A történés időpontja a tizenhetedik század első fele. Arról, hogy amikor vagy harmincnégy évesen elhagyja Ödenburgot, hogy új életet kezdjen, már csak vázlatosan ír. Lehmann Orsolya egy patikus lánya, születésének körülményei tisztázatlanok maradtak, de mint az elbeszélés folyamán kiderül, anyja már terhesen ment férjhez a patikushoz, az igazi apa ismeretlen marad, a patikus tehát tulajdonképpen a mostohaapja. Anyja egy járvány alkalmával fiatalon meghal, apja újra nősül, mostohaanyja szinte egyidős Orsolyával, és úgy is hívják. Lehmann Orsolyát tizenhét éves korában elcsábítja, és teherbe ejti egy fiatalember. A család távozik Lőcséről, útközben a mostohaanya meghal, és apja javaslatára, a botrányt elkerülendő, mint annak felesége kezdenek új életet Ödenburgban. Sebestyén, a kisfia korán meghal, Orsolya pedig abban az állandó rettegésben él, hogy a szerepcsere kiderül. Apja az, aki másodszor teherbe ejti, de Orsolya ekkor egy fiatal, őt szerető orvossal megszökik Ödenburgból. Amint a fentiekből kiderül, A kígyó árnyéka bonyolult szövésű regény.

Érdemes a regénnyel azért foglalkozni, mert magában hordozza a gótikus regény női ágának egyes elemeit, az írónő művének alkotásakor egyes gótikus formaeszközöket alkalmazott a maga módján. A regény középpontjában Lehmann Orsolya vergődése áll: a hősnő egész élete az identitáskeresésben telik el. Nem tudja, ki a vér szerinti apja, az élet pedig arra kényszeríti, hogy mást alakítson, mint aki, örökösen rettegve a felfedéstől. Állandóan kétségbeesetten próbálja megérteni önmagát, énképe kialakulatlan. A gótika eszköztárához tartozik a mindennapi élet és az álmok, látomások egybeolvadása. Lehmann Orsolya számos álmát idős korában is hihetetlen pontossággal és aprólékossággal idézi fel, életében a múlt eseményei állandóan jelen vannak, és keverednek az elbeszélés jelen idejével. Végeredményben a cselekménysor egy része is a női gótikára utal: egy magányos, ártatlan és naiv lányka, akinek származása zavaros, beleszeret egy vonzó, de felszínes fiatalemberbe, aki elhagyja. A női gótikára az is jellemző, hogy szinte kizárólag a családi életre összpontosít. Igaz, A kígyó árnyékában nagyon is jelen van a történelem (részben alakítja is a regény hőseinek sorsát), de a lényeg a házon belül játszódik le. Mert az otthon, a család egyszerre vonz és taszít, látszólag, biztonságot és védelmet nyújt, de valójában szörnyű börtön Lehmann Orsolya számára. Némi eltérést jelent a hagyományos gótikus regénytől az, hogy a mű tengelyét nem az anya-lánya, hanem az apa-lánya kapcsolat képezi, bár az utóbbi lényege a házon kívüli külvilág számára ismeretlen marad. Az apa és a lánya, azaz a férj és a felesége egyszerre szövetséges, egymás gyűlölője, de bűntársa is. A gótikus románcban a nő számára a felmenő megoldás egy férfi felbukkanása, aki kimenti őt kegyetlen helyzetéből, és a boldog házasság révébe vezeti. Egyedül ezen a ponton emlékeztet Lehmann Orsolya sorsa egy széphistóriára, amelyet naiv lélekkel és mohón olvasott gyereklányként. A széphistória olvasásakor egy életút kliséje bontakozott ki előtte, de a valós valóság az ő esetében alaposan rácáfolt erre a klisére. Végeredményben szavai szerint házassága és élete az orvossal nem volt valójában igazán boldog, fiai pedig elhagyták. Így öreg korára magányosan éldegél, gyógynövényeket gyűjtöget, szereket készít és árul, amiért környezete boszorkánynak tartja. Tekinthetjük A kígyó árnyékát egy hosszú ideig tartó fejlődésregénynek is, hiszen hősnője mégiscsak "tanul" az életből, és szakítása apjával és környezetével immár egy autonóm lény tudatos lépése.

Nyomasztó könyv A kígyó árnyéka, de ugyanakkor lebilincselő is. Rakovszky Zsuzsa enyhén archaizáló, megragadó nyelven megírt regénye, mely bővelkedik költői szépségű tájleírásokban, egy nő sorsát vetíti ki elénk, aki korának terméke. Identitáskeresése tulajdonképpen végtelen kálvária, hiszen a regényben alig van néhány sor, amely a gondtalan boldogságról számolna be. Lehmann Orsolya alakja a kortárs magyar irodalom legszebb nőalakjai közé sorolható, A kígyó árnyéka pedig a gótikus regény újrafelfedezése. A legkülönösebb az egészben talán az, hogy a szerzőnő egy olyan műfaj formaeszközeit alkalmazza regénye írásakor, amelyek a regény cselekményének időpontjában még nem léteztek. Tudniillik a gótika női ága a 19. század elején alakult ki. Rakovszky Zsuzsa könyve épp ezért különös figyelmet érdemel. (A Magyarország Európában Alapítvány kuratóriuma Rakovszky Zsuzsa A kígyó árnyéka című regényének ítélte oda az idei Magyar Irodalmi Díjat. Az elismerés minden évben a legjobbnak tekintett szépirodalmi művet illeti)