Varga István
A posztmodern fagy

John Updike: Majd ha fagy. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002

John Updike szinte mindegyik műve immár olvasható magyar fordításban, hiányzott még a most megjelent Majd ha fagy. Hála az előbbi körülménynek, kialakult egy meghatározott kép az Updike-regényről, de a Majd ha fagy villámcsapásként hat ebből a szempontból. Tudniillik teljesen váratlanul kiderült, hogy van a szerzőnek egy olyan regénye, amely bizony kissé nehezen illeszthető be a róla kialakult képbe. Talán ezzel magyarázható az is, hogy a műbírálók véleménye erről a könyvéről igen eltérőek. Abádi Nagy Zoltán, a modern amerikai próza talán legjobb magyar ismerője John Updike-nak a hetvenes és nyolcvanas évek folyamán írt regényei közül épp ezt tartja a legértékesebbnek, és valószínűleg joggal hányja a kritikusok szemére, hogy többségük a regényt méltatlanul mellőzte. Pedig talán ugyanazok a kritikusok többször is épp arra utaltak, hogy John Updike túlságosan is hagyományosan ír, hiányzik belőle a kísérletező kedv, alapjában véve nem modern és néha divatos, népszerű formaeszközöket alkalmaz annak érdekében, hogy kedveskedjen a közízlésnek, az átlagolvasónak, talán az eladott példányszámot túlságosan is szem előtt tartva. Ha ezt joggal-jogtalanul sérelmezték, akkor érthetetlen, hogy miért nem tapsoltak a Majd ha fagy megjelenésekor, amely John Updike igazi posztmodern alkotása.

Az aránylag vékony, harmincegy fejezetre tagolt könyv egy óriásmonológ, amelynek leírója Marchfield lelkész, akit eltévelyedése miatt egyháza egy sivatagi intézetbe száműz, talán annak reményében, hogy a megtévedt pásztor írásterápiája sikeres lesz, és utána újra végezheti lelkipásztori ténykedését. Tudniillik egy hónap alatt minden nap délelőttönként írnia kell, és az anyagot az intézet zárkózott és megközelíthetetlen főnöknőjének kell átadnia értékelés céljából. Marchfield lelkész azt a hibasorozatot követte el, hogy negyvenévesen nyájának egyes nőtagjaival szexuális kapcsolatba lépett. Amikor aztán orgonista szeretője elárulja, az egyház vezetősége megteszi a fentiekben említett lépést. Marchfield egy hónapon át a történtekről ír. Naplója alapjában véve viaskodás saját lelkével: vajon bűn-e az, amit tett. Ez tulajdonképpen a Majd ha fagy alaptémája. Néhány fejezet a közösséghez írt prédikációként értelmezhető, amelyekben hemzsegnek a bibliai idézetek. A belső viaskodás azzal zárul, hogy a lelkész nem érzi magát bűnösnek, úgy véli, amit tett, az helyes volt. Ezt alátámasztandó meghódítja a feljegyzéseit olvasó főnöknőt is, és elutazásának utolsó óráiban immár az ágyban vesznek egymástól búcsút. John Updike ebben a regényében kiáll a természetes és emberi ösztönélet mellett, és elutasítja az egyház és a társadalom idevonatkozó normarendszerét. A szex a lelkész értelmezésében játékos és természetes kaland.

A könyv értéke, különössége és páratlansága John Updike életművén belül írásmódjában rejlik. Az ábrázolt világot Marchfield lelkész bölcselkedése és bohóckodása teszi posztmodernné, bár, ahogyan Abádi Nagy Zoltán kiemeli, a regény "posztmodern jellege nem töri szét az alapvonatkozásokban hagyományos updike-i regénykereteket". Hihetetlenül szellemes a könyv képvilága, jelképrendszere, a célzások és utalások más művekre, az azokból való átvevés és szó szerinti idézés a posztmodern egyik jellemzőjét, az intertextualitást idézi. Talán egyetlen Updike-regénynek sem ilyen hihetetlenül tömör és bravúros a nyelvezete. Az átlagolvasó számára a Majd ha fagy talán túl intellektuális, túl szövevényes egyes szakaszaiban, bölcselkedő részletei túl tömörítettek, és azért nem lesz talán sohasem olyan olvasott, mint mondjuk a Nyúl-sorozat. Az amerikai felmérések szerint valójában a Nyúl-regények még ma is John Updike legnépszerűbb alkotásai. Ezzel szemben valóságos "csemege" ez a könyv a szövegfejtők számára, mivel számtalan összefüggés és más művekkel való hasonlatosság fedezhető fel benne. Már eddig is számos "titkos" üzenetet véltek felfedezni sorai közt. Egyedül csak az a kérdés, hogy ezek valójában a tudatos írói szándék termékei vagy a szövegfejtők által utólag belemagyarázott elméletek. Mindezektől függetlenül a Majd ha fagy izgalmas és szórakoztató, de alapjában véve rendkívül komoly mű. Benne az író egy eddig ismeretlen arcát ismerhetjük meg.