Vigh Rudolf
Esély

 

A múlt része a jelennek

Egy képzelt tisztaszobában

Kínos porszemek lehetünk

Huzatoktól orrba-szájba

Fenn lebegő megszállottak

Csendben súllyal telepedve

A fényezett stílbútorra

Újabb nagytakarításig

 

Léleklátás

 

Rosszul álltuk a dolgokat

És elővettük a lelket

Másfelé indultunk vele

Magunkhoz egyre közelebb

De kavargásban sodródva

Mire partot értünk volna

Rideg léleksivatagban

Holdárnyékhoz láncolódtunk

 

Hittünk ősi ösztönökben

Jó szándéktól vezérelve

Lényegre következtettünk

Visszafelé igyekeztünk

Közben vacogva rájöttünk

Vétlen miről nem álmodtunk

Mertünk vagy nem nagyon mertünk

Lelkünk helyén csodát vártunk

 

Uralom

 

Pillanat mutatta magát

Hát fejek fölött megláttuk

Izmusok után poszt-poszton

A kozmoszuradalmat

 

A zűrben régről semmi új

Ismérvek keverékében

Semmi érzelgő nyafogás

Csak értelmi lepusztulás

 

Íme királyi új ruhánk

Nincsenek benne emberek

Ég s föld között kiköthetünk

Fenn a semmibe ütközünk

 

2003