Haraszti Ágnes versei
Utána
 
Tegnap volt a világ vége.
Azóta gyertyákat égetek
a küszöbön átdőlt székre.
 
Dobozt teszek a helyére.
Egyszer ott állt. Ez volt a vére.
Ez volt az ő terítéke.
 
Itt aludt el. Világosban
felforrt fém nyelve alatt a tej.
Itt aludt el éjjel, a számban.
 
Egy moziban szándékosan
ottfelejthetem a kabátját.
Csend. Elaltatom a lányát.
 
Akit mindig betakartam,
most némán gőzölög a fényben.
Szörnyű számok a noteszében.
 
Megismerem majd odaát is?
Valahol szájharmónikáznak.
Tudom, hogy mindez csak látszat.
 
Tudom, hogy a küszöbön áll.
Gyűrött kabátban ül a széken.
Üres notesz a zsebében.