Haraszti Ágnes versei
Utána

 

Tegnap volt a világ vége.

Azóta gyertyákat égetek

a küszöbön átdőlt székre.

 

Dobozt teszek a helyére.

Egyszer ott állt. Ez volt a vére.

Ez volt az ő terítéke.

 

Itt aludt el. Világosban

felforrt fém nyelve alatt a tej.

Itt aludt el éjjel, a számban.

 

Egy moziban szándékosan

ottfelejthetem a kabátját.

Csend. Elaltatom a lányát.

 

Akit mindig betakartam,

most némán gőzölög a fényben.

Szörnyű számok a noteszében.

 

Megismerem majd odaát is?

Valahol szájharmónikáznak.

Tudom, hogy mindez csak látszat.

 

Tudom, hogy a küszöbön áll.

Gyűrött kabátban ül a széken.

Üres notesz a zsebében.