Haraszti Ágnes versei
Őrültek háza

 

pénztárcában sárguló fénykép ébreszt

nagyot köpök a parkettára

még menedékem a fürdőköpeny

fessétek az eget aranybarnára

a rácson túl az a nagy tömeg

mozaiktükörbe nézve várja

öntudatlanságom mikor zuhan majd

a disznó alakú gyeptéglákra

egyetlen kapcsolatom az éggel

egy simára csiszolt templomtorony

alagút egy másik őrültebb létbe

amíg csak lehet eltitkolom