Haraszti Ágnes versei
Nem vagy ébren

 

mire megérintettél már megromlott

pókok szaga áradt az elfelejtett

fiókokból húzgáltuk őket és ettük

az édes hajszálakat vagy megerjedt

leveket csorgattunk egymás bőrére

széthúztad a térdeimet hogy lásd

amit nem láttál még soha emberen

hogy eltanuld a néma fuldoklást

megérezd hogy védtelen és öreg

leszek hiába hagyod sápadt ölemben

a kedvenc játékaidat reggelente

csak a gyűrődést tudom az ingeden

eltüntetni felém fordulsz álmodban

és bennem ébredsz de nem vagy ébren

csak én hallhatom amit te hallasz

sikló ordít a hegyek között a fényben