Haraszti Ágnes versei
Hát ezért
 
zsalugáter
szófoszlány
a kávémban és
stabat mater
a tévémben
 
semmi sem cseng
de bong a vaj
az életlen késen
napilapok és szleng
szemben a kerítésen
 
őrjöngve hull némi
előre megjósolt
csapadék
a fogam ép
és veszett jó élni
 
(mert őrködünk
igaz hűtlenül
szépen sorbarakott
értéktelen kincsek
fölött) (hát ezért)
 
és sírok
mert ugye eltörött
a kulcs a zárban
ülök szétrepedt
arccal a kádban
 
és üres
és kába virágok
hervadnak bennem
meg élettelen
telefonszámok
 
túl nagy a semmi
azt hiszem
meg kéne enni
és jóllakni egyszer
végre
 
csengetnek
tudom a világ az
bejön
betakar
és feldob az égbe