Cservenák Ildikó versei

 

Unalom

 

Utálom az unalmat, mert

lelomboz és elaltat.

 

Csak ülni egy hideg széken

s figyelni oly keményen.

 

El nem szökhetsz,

meg nem szűnhetsz.

 

Hát marad az unalom, mely

úgy érzem, agyonnyom.

 

 

Magány

 

Bánatosan és elhagyatva

bandukolt az utcán az

öreg sátán.

 

Csak egy-két otthontalan

macska szaladt el mellette

vonítva.

 

Bizonytalanul lépdelt az

értéktelen utcadíszek színes

forgataga között.

 

Hűvös szél süvített, felkavarva

e különös és citromédes

szemétcirkuszt.