Kovács Karolina
Elfojtás

- Megöllek, te rohadt disznó! - hörögte, száját véresre kifeszítve. Tizenöt éves volt, amikor az idegen először eljött hozzájuk.

Egy ocsmány albérletben laktak anyjával és testvérével, akit szégyellt valamikori punkfrizurája és mostani barátai miatt.

A házinéni, romlott, öreg nyanya, rendszeresen ellopkodta a zsebkendőket a szárítókötélről, és időnként részeg férfiakkal énekelt a padláson. A nyanya rögtön beleszeretett és beteg vigyorral a ráncos arcán, pálinkával kínálta.

Szépen és folyékonyan hazudott mindenkinek. Mérnöki diploma, lélegzetelállító hőstettek, szaftos pletykák...

Legalább tizenöt évvel idősebb volt nála az idegen, mégis az ő haját simogatta legtöbbször.

- Megöllek, te rohadt disznó!

Odaköltözött hozzájuk, mert "anyának is szüksége van valakire".

A testvére elköltözött tőlük, állást kapott a szomszédos faluban. Elkezdődtek a veszekedések. Miért ér olyan későn haza, miért fürdik mindennap, miért nevet teli torokból a barátnőjével, miért teríti ki az udvaron az alsóneműit és különben is, milyen szégyentelenek ezek az alsóneműk.

Az idegen néha napokra eltűnt. Anyának felmondtak a vállalatnál, és olykor szó szerint éheztek. Még maradt egy kis liszt, amit vízzel összekeverve kisütött a szomszédtól lopott fán. Az erdőbe már régóta nem jártak fát szedni, mert anya megbetegedett.

- Megöllek, te rohadt disznó!

Megbukott az első évben, és kitört az első háború. Nem volt vészesen közel, de mégis, több barátjáról tudta, hogy besorozták őket. Megtudta, hogy édesapja elment önkéntesnek, pénzért. Amikor visszajött, vett neki egy pár cipőt és elmesélte, hogy azért ment el, hogy lelőjék, de nem sikerült. Teherautó gázolta el tíz évvel később, karácsony másnapján. Sovány volt, szakadt és piszkosul részeg, mint mindig.

Az idegen naponta többször ordított rá és fenyegette, hogy megveri. Anya mindig megbocsátott neki, mert időnként cigit hozott, sőt, meleg burekot.

- Megöllek, te rohadt disznó!

Átköltöztek az idegen egyik ismerősének házába. Ez is sötét volt és nedves, de legalább volt fürdőszobája. A kézi mosást már megszokta, így a mosógép hiánya fel sem merült. A testvére is visszajött hozzájuk, terhesen.

A gyerek nehezen lett meg, és erre mindenki fel volt készülve. Ekkor már egyetemre járt és belenyugodott, hogy nem tud aludni. A kislány éjjelente a füle mellett ordított, mert egy szobában voltak a testvérével, aki továbbra is horkolt, mint egy parasztgazda. Ilyenkor kibélelte a kádat dunnával és bedugta a fülét, de mindig ki kellett jönnie a fürdőszobából, valahányszor bejött vécére valaki.

- Megöllek, te rohadt disznó!

A régebbi barátai már megszokták, hogy nem fogadhat vendégeket, és néha eljárt hozzájuk hajat mosni, amikor az idegen nem engedte, hogy használja a meleg vizet.

Ám új szerelmének nehezen tudta elmagyarázni, hogy miért nem parkolhat a kapu előtt.

Verseket írt, súlyzózott és igyekezett mindenkivel barátságosnak lenni. Amikor az idegen először megverte, elment otthonról néhány napra.

Anya kábultan bámulta a sorozatokat reggeltől estig. Már nem emlékezett rá, mikor volt az, amikor anya a védelmére kelt és az idegen eltörte neki a hüvelykujját.

- Megöllek, te rohadt disznó!

Mikor hazatért apja temetésére, összeveszett a pappal, mert apa fiatal korában kommunista volt. "Sorba" temették, egyszerű fakoporsóban. Ekkor tört ki a második háború. Ez már közelebb volt. A feje felett röpködtek az eftizenhetesek.

Az idegen újból napokra eltűnt, a hugi gyertya mellett tette meg első lépéseit.

Készült a vizsgákra. Üldözte a 7,5-ös átlagot, hogy megpályázhassa a kollégiumot. Nem kapta meg.

Csak a szokásos nap. Nem aludt, keveset evett, gyalogolt, mert nem válthatta meg a bérletjegyet a városira, de mindig akadt ereje és kedve szeretkezni. Kábán és szerelmesen belépett a konyhába, itt várta az első pofon, a többit útközben kapta. Anya, a testvére és a hugi elkezdtek ordítani. Elesett. Amikor felemelte a fejét, egy tiszta, csodálkozó szempár tekintett rá. Megsimogatta a selymes hajat.

- Megöllek, te rohadt disznó! - hörögte, száját véresre
kifeszítve, míg a fejszével teljes erőből lesújtott az
udvaron levő farakásra.

Az idén már tűzrevalójuk is van.

Felülrétegezés

A szomszédod kitartóan a fenekedet szemléli és a szája szélét nyalja, ha a szemedbe néz. Öt éves lánya van és egy felesége, aki a barátodba szerelmes.

*

Merthogy az arc és a tekintet a lélek tükre, vagy mi. Ezért kaptad amatőr színész korodban a kisasszonyos szerepeket és hiába tiltakoztál, hogy te nem tehetsz róla, hogy inkább egy hisztérikus boszorkát alakítanál, kócos hajjal, hogy üvölteni is tudsz így, közbeékelődött, rövid hörgésekkel és eszedbe jut az a vicc, hogy egy madárutánzó állást keres egy cirkuszban, de az igazgató nem akarja felvenni, a madárutánzó egy idő után megunja a könyörgést, széttárja a karjait és csivitelve kirepül az ablakon.

*

Most itt állsz egy üzletben letaglózva a tévék, magnók, cd-lejátszók közt, és túlcsiszoltnak érzed a padlót és ezeket a sötét, domináns zakókat nyakkendővel, akik feléd közeledve kivillantják reklámmosolyukat és valami erőszakos tónusú hang ébreszti fel a tudatod a képernyőről, ahol betonszorításba préselt ujjak kapaszkodnak a távirányító piros gombja felé.

*

A négyéves húgodra gondolsz, reméled, hogy nem fázik és, hogy kiveszik már végre a manduláját, nem hagyják, hogy elgyengüljenek a csuklói, mint neked, amikor nem tudtál lábra állni, a két jó lábadra, amik most a szomszédod álmait édesítik.

Egyik kollégád megkért, hogy meztelenül pózolj neki, motivációképpen, de te megnyugtatod, hogy énelkül is jól ír, de miért nem, kérdezi, és ez a természetesnek tűnő kérdés felidézi azt a képsorozatot, amikor édesapád holttestéért mész Újvidékre, és nem akarsz belenézni a koporsóba, de a sofőr megteszi és elcsodálkozik, amikor nem akarsz beszélni arról a csúnya sebről édesapád fején. Útközben megtudod, hogy a sofőr Aerosmith-rajongó, és nem tudod, hogy most fojtsd meg, vagy a pirosnál.

*

Különben is hideg van és megijedsz, hogy megint összetévesztetted a hideget a sötéttel, mint mindig, és bámulnak rád, hogy délben, negyvencentis hófúvásban, miért mondod, hogy hú, de sötét van.

*

Sportszív dübörög a mellkasodban. Nagy. Csak nem szabad túl sokáig elidőzni, lefagyni, ledermedni az öltözőben, a tévé előtt, a lépcsőn vagy a folyosón, de a vízparton sem. Be kell ugrani, csapkodni erősen mindkét kézzel, mozogni, hogy le ne álljon.

(Kovács Karolina: Szembeszélés . Muravidék . Baráti Kör Kulturális Egyesület Pilisvörösvár, 2002)