Szabó Palócz Attila
(meg)TALÁLT dráma

részletek a Kenotáfa című regényből

4. fejezet

Szeptember,

amelyben némi kalandozás vegyül az életembe, drámaira fordul a helyzet, s amelyben el is pusztulok, hogy aztán főnixként támadjak fel újra, ha nem is harmadnapra, de azért még mindig frissiben

1. Orsolya ágyékáról

Édes a nyelved, a hús puha rajtad, az arcod is ékes,
Tetszik minden ízed, Orsolya, - aktus előtt.
Csak ha reád fekszem, hiszem én, hogy kútra feküdtem,
Fütykösöm akkora lyuk várta, hogy elveszek én.
Hasztalanul keresem, de sem alja, sem oldala nincsen,
Mintha körülvenne: víz meg a tág levegő.
Ebben a nagy lyukban vergődöm, a célom elérni -
Ó, boldogtalan én! - már soha úgyse fogom.
Mit se segít a farod mozgása, a folytogató kar,
Sem, hogy a vállaimon csapkod a combod, a láb.
Érzem, megszakadok, fájnak a csontjaim is.
Orsolya, adjon az ég vagy kellő méretű férfit,
Vagy pedig ágyékot, mely szerelemre való.

Orsolya ágyékáról

Elnyel Orsolya kútja teljesen már,
Elvesztem, ha te nem segítsz, Heraklész.

Ati hívta fel a figyelmem tegnap este Junus Pannoniusnak erre a két versére. (Csonka Ferenc fordította mind a kettőt.) Ati most - átmenetileg! - itt lakik nálunk. Szóval nem lakik, csak két napra jött és tegnap este itt aludt. Lehozott egy halom könyvet, mert ősztől ő is Újvidékre akar jönni. Ha sikerül valamelyik felvételije. Az Akeszon rendezésre, vagy a Tanszékre.

Filmeket néztünk. Legelőbb még délután Kuroszava Véres trónját Shakespeare Macbethje alapján. Utána pedig elmentünk a MOST-ba becserélni a kazettákat. Ezúttal három filmet vettünk ki. Bernardo Bertolucci legújabb alkotását, a The Shettering Sky-t, amit nagyon ügyesen úgy fordítottak le, hogy Tea a Szaharában. Ezt meg is néztük rögtön, még tegnap este. Elhoztuk még David Lynch egy régebbi filmjét, a The Elephant Man-t (Az elefántember) és Tarkovszkij Solarisát is.

Szól a rádió. Így találtam, amikor hazaértem. Kati meg az ágyon alszik. Újabban, ha egyedül marad, rögtön elveti magát az ágyon. Nem akartam felébreszteni. Inkább főztem magamnak egy kávét. Most épp azt iszogatom.

- Becslések szerint 2050-re megkétszereződik a Föld lakóinak száma. Jelenleg öt és fél milliárdan vagyunk.

Ma reggel nem volt erőm felkeni. Délig ágyban voltam. Amikor felkeltem, feltettem egy kis Haydnt (később meg Verdit: Macbeth - de az egybeesés teljesen véletlen, no és persze, vétlen...) és behuppantam a hintaszékbe. Ahogy Ati könyveit böngészgettem, megakadt a szemem Brecht drámáinak kötetén. A Koldusoperát kezdtem el ott helyben olvasni. Még csak a második jelenetnél tartottam, amikor valami halk kopogtatást hallottam az udvarra nyíló ablak, a bejárati ajtó felől. Letettem a könyvet és kirohantam. Ahogy félrehúztam a függönyt, már csak azt láttam, hogy valaki megy el. Gyorsan félrefordítottam a kallantyút. A házinéni már a kapuban állt.

- Jaj, nem akartalak megijeszteni, csak a port törölgettem le itt az ajtóról - mondta miközben már vissza is ért.

Ati mesélte később, hogy szerdán este, valamivel éjfél előtt Ági felhívta telefonon Újvidékről. Azt kérdezte, hogy mi hol lakunk. Illetve, előbb a telefonszámunk után érdeklődött, de ebben a témában csalódnia kellett, ugyanis nekünk olyanunk nincs.

2. Kibicek
dokumentumdráma néhány felvonásban

Előszó a szerző jóvoltából

Ha egy dráma (vagy bármely más műfajú irodalmi mű) úgy kezdődik, hogy a szerzőnek magyarázkodnia kell, tapasztalataim szerint már eleve visszatántorítja az olvasót. Egy esetben azonban bizonyosan: ha én vagyok az az olvasó.

Még a háború, a NATO Jugoszlávia elleni légicsapásainak idején - ami nagy valószínűség szerint úgy fog majd bevonulni a történelembe és az iskolai tananyagokba mint A kosovói válság, még ha igazából Kosovóhoz és az albánok humanitárius katasztrófájához volt éppenséggel a legkevesebb köze - kezdtem el dolgozni rajta, azokban a fokozatosan egyre csak ritkuló pillanatokban, amikor volt újvidéki otthonomban áram. Gyakran éjszakákat ültem a komputer mellett, miközben a legjobb esetben is csak érvényes légiriadó volt a városban, de rosszabb (és gyakrabb) esetekben a NATO repülőgépeinek morajlását és a robbanások dörgedelmét hallgattam. Nem egyszer ugrasztott ki az ágyból egy-egy detonáció, s írás közben nem egyszer ugrottam fel, hogy az ablakhoz rohanva azt kémleljem, vajon hova csapódott be a lövedék.

A dráma alapötletét az adta, hogy 1999. április 1-én, a Péterváradi híd lerombolásának napján, miután feleségemmel kibőgtük magunkat a Duna-parton a híd roncsainál, bementem a munkahelyemre és - úgymond - "rácuppantam" az internetre.

Az egyik keresőprogramban bedobtam a NATO betűszót, s a több tízezer talált WEB-lap között az Internetto Törzsasztal nevű vitafórumára is ráakadtam (az Index akkor még nem létezett). Egy HÓHÉR álnevű látogató néhány nappal korábban nyitotta ott meg a Megkezdődött a légitámadás! című topicot, melyben - akkor, első pillantásra úgy tűnt - valóban izgalmas vita folyt. Jómagam is bekapcsolódtam a beszélgetésbe és hozzászólásaimmal talán sikerült is némileg befolyásolnom a beszélgetés menetét, meggyőznöm azonban (bármennyire igyekeztem is) senkit sem sikerült semmiről, legfőképp nem a vélt vagy valós igazamról.

Minden nap, amikor a szerkesztőségbe érkezve bekapcsolódtam a beszélgetésbe, természetesen azzal kezdtem, hogy elolvastam az előttem odaérkezettek hozzászólásait. Mondhatom (egyáltalán nem a téma vagy az "elhangzott" vélemények, megközelítési irányok és módok, valamint a hozzáállások miatt, de...) igen tanulságos és jellegzetes olvasmánynak bizonyult.

Az emberi jellemek, jellemvonások és jellemrajzok olyan szépen, kitapinthatóan és tisztán rajzolódtak ki az egyes személyek hozzászólásainak sorozatában, amilyenről kezdő és haladó, sőt elismert drámaírók is jószerivel csak álmodozhatnak, s valami elérendő célként ragyoghat csak fel előttük - és műveikben egyaránt.

Mivel a drámai műfajokban magam is vétkes szerző vagyok, talán nem is tűnhet furcsának, szokatlannak vagy meghökkentőnek, hogy azonnal megmozgatta a képzeletemet, s máris egy dokumentumdráma kezdet körvonalazódni gondolataimban. Hiszen a hozzászólások, a megnyilatkozások szemléletesen magukban hordják a cselekményszövés tiszta ívét is, s talán az egyetlen dramaturgiai bökkenő azokban a napokban az volt, hogy az egész csak egy elterebélyesedő, egyre áttekinthetlenebb végtelen beszélgetésfolyammá alakult. Hiszen akkor még végeláthatatlan volt maga az egész háború is, a hozzá fűződő dolgokban pedig ugyanez csakis sokkal hatványozottabban nyilvánulhatott meg.

Láttam a személyeket, láttam a cselekményt, de nem láttam a végét, nem tudtam, mi sülhet ki az egészből, milyen végkifejletekig fajulhat az egész. Nem tudtam eldönteni továbbá azt sem (épp a végeláthatatlansága miatt), hogy tulajdonképpen mire is kellene kiélezni a kézenfekvő, már körvonalazódott cselekményt.

Mindegy, az ötlettől akkor már nem akartam elállni. Munkamódszernek az internetes szörfölés kiválóan megfelelt, hiszen a különböző honlapok ugyanazoknak az eseményeknek az önmaguk képére alakított tolmácsolásával ugyancsak a jellemek sokszínűségéről bizonykodtak: kezdve attól, hogy nem bízik a hírforrásban, azon keresztül, hogy egyre több helyről erősítik meg ugyanazokat a híreszteléseket, hogy bármennyire bizonytalan is a dolgában, mégsem engedheti meg magának, hogy ne taglalja a témát, egészen addig, hogy elemezgetni kezdi, s az érvek és ellenérvek halmozásából mindig mindenki csakis azt az egyetlen egy olvasatot hajlandó kihámozni elfogadható igazságként, amelyik szájíze szerint neki a legikább megfelel.

Előre intek minden olvasót, hogy az alábbiakban elhangzó párbeszédekben és monológokban szinte senkinek sem szabad fenntartások nélkül hinni, egyik szereplő állásfoglalása sem az igazság mellett szól... Még az enyém sem! Vagy: az meg legfőképp nem. Mindenki logikát, igazságot és realitást lát abban, amit mond, mégsem tudja senki sem megragadni a történő pillanatot.

Munkám, amit ezekben a napokban végeztem, talán leginkább az anyaggyűjtésnek felelne meg. Az interneten bóklászva, mindig, amikor valami számomra érdekes dologra akadtam, azt lementettem magamnak, s naponta rendszeresen mentettem a Törzsasztal beszélgetéseit is. Mindezekhez hozzáadtam még a szerkesztőség elektronikus postájának nem személyes, nem privát jellegű e-mail üzeneteit is.

Gondolom, így egy széleskörű anyagot sikerült összehoznom, ami nemcsak a háborúskodás száraz, történelmi jellegű tényadatait halmozza egyhelyre, hanem teljes jogú része az ember, a véleménye és a meglátásai.

A végeredmény azonban, sajnos, mindenképpen csak történelmi lehet. Ezt hozza magával már eleve az is, hogy a megszólalók, a dráma szereplői ismert kortárs politikusok neveit harsogják, a hírügynökségek idézik a kijelentéseiket, az aktualitást tehát nem lehet kigyomlálni belőle. Az aktualitás azonban egy kifejezetten és végletesen múlékony dolog, amikor pedig az események múltával a megnyilatkozások is aktualitásukat vesztik, már minden csak dokumentuma lehet valami elmúltnak, amit talán néhányan fontosnak tartottak/tartottunk feljegyezni, ti. dokumentálni.

Az anyaggyűjtésben nem válogattam a nyelvek között: a honlapokon használt nyelveket így egy az egyben elfogadtam, s ennek tudható be az is, hogy az alábbi szövegben a szereplők magyarul, angolul és szerbül is rendszeresen megszólalnak, s a legtermészetesebbnek vélhető módon váltanak nyelvet, ha úgy hozza a mondandójuk. A begyűjtött anyagban még albán nyelvű szövegfoszlányok is vannak, csak - sajnos - ezeket én sem értem.

Az anyag törzsanyagát azon a három nyelven gyűjtöttem be, amelyik az én szememben és helyzetemben a három legérintettebb volt az ügyben. Elősorban természetesen magyarul, hiszen magyar vagyok, egy bombázott városban éltem magyarként, kisebbségiként, mint a megtámadott ország lakosa, adófizetője és álampolgára, de azért is, mert Magyarország az adott pillanatban, a NATO frissen fölvett tagjaként az egyetlen olyan tagálama volt ennek a szervezetnek:

1. amelyik szomszádos a bombázott országgal;

2. amelynek jelentős számú kisebbsége él Jugoszlávia területén.

Rögtön másodikként kell említenem azt, hogy szerbül, hiszen a légicsapások szenvedő alanya volt Jugoszlávia és azon belül Szerbia, a NATO egyik nem titkolt célja volt a belgrádi rezsim megbuktatása, s talán a legjelentősebb indokként kellene említenem, hogy a konfliktus kapcsán a nyugati média lehetőségeinek legmagasabb mértékében befeketítette ezt a népet. Itt most pedig (a drámára vonatkoztatva) nem szabad, hogy vita tárgyává váljon: joggal vagy jog nélkül - okkal vagy ok nélkül.

Az anyaggyűjtés lezárására, még a bombázások beszüntetése és a kumanovói békeszerződés megkötése előtt, elsősorban az adott okot, hogy a Törzsasztal Jugoszlávia bombázásával kapcsolatos (időköben elszaporodott) vitafórumai, topicjai kifulladtak: önismétlésekbe vesztek, egyoldalúakká és semmitmondóakká váltak, a beszélgetésekben részt vevők már nem nézeteket, véleményeket és meglátásokat akartak ütköztetni, hanem csak híreket, újdonságokat akartak hallani, megtudni. Ennek talán az is az egyik oka lehet, hogy a nagyvilágban (persze, nem itt nálunk, ahol a bombák potyogtak) unalmassá vált már akkorra ez a téma, s a külföldi nagy tévétársaságok hírműsoraiban is lekerültünk az első helyről. Persze még mindig mindenki tudni akarta, hogy mi történik, de már nem feltétlenül mindent, nem részletekbe menően, nem körültekintően és alaposan, hanem csak amúgy - szinte félvállról - a rend és a megszokás kedvéért, hogy ne legyen lemaradva az események mögött, de ne is terhelje le magát különösebben ezekkel a dolgokkal. A híradókban tehát ott kellett lenniük a romoknak és a lerombolt hidaknak, a felcsapó lángnyelveknek, de már csak a megszokás marasztaló ereje miatt.

Proszerb provokátorként jártam vissza-vissza ezek után már csak a Törzsasztalhoz, hogy jó kis szópárbajokat csikarjak ki vitapartnereimből, de a kezdeti sikerek ellenére már ez sem keltette fel az éberségüket. Egy-két szóban talán elküldtek melegedni különleges anyai tájakra, de nagyjából az összes reakció ennyi is maradt.

Anyaggyűjtés lezárva, kezdődhet a rendszerezés, szelektálás: egy egész estét betöltő színpadi műnek - amelyik mellesleg már arra is pályázik, hogy egy napon majd színre vigyék - ez még mindig bőséges, többszörösen elegendő anyag. Szerény számításaim szerint a legjobb esetben sem tarthatna egy ennek az alapján elkészített előadás öt-hat óránál kevesebb ideig.

Újabb munkaórákba és éjszakákba került az anyag gondozása, rendezése és határozott rövidítése.

Még véletlenül sem szerettem volna a háborút dokumentálni (az már nem is a szépirodalom dolga!), az csak egy témakör, amelyben a szereplőknek fel kell találniuk magukat, létezniük kell és fenn kell tudniuk maradni. Viselkedni. Ezért hát mindenáron szerettem volna elkerülni, hogy a háború eseménysorához, eseményrendjéhez kössem a cselekményt. A harci cselekmények csak éljék szépen a maguk külön kis világát, ahogy a szereplők sem tesznek mást, s az összefüggés közöttük csak annyi, hogy az előbbiek kihatással vannak a másodikként említettek sorsára, tehetetlenségére, kiszolgáltatottságára.

Érdekes módon éppen ebben az igyekezetemben társult hozzám az Internetto Törzsasztalának a vendégek hozzászólásait feljegyző és rendszerező programja is. Ez ugyanis fordított sorrendben rakja össze egymás fölé a bejegyzéseket. Tehát az elsőnek szóló beszélgetőpartner hozzászólása olvasható legalul, fölette a masodik, ő fölötte a harmadik, és így tovább, egyre csak felfelé haladva a hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik... A könyvektől és más olvasott médiumoktól eltérően tehát pontosan fordítva: alulról felfelé haladva kell olvasnunk a bejegyzéseket. Ha a hagyományos és berögződött olvasási szokásainkhoz tartjuk magunkat, akkor az a furcsa helyzet áll elő, hogy előbb hangzik el a válasz és csak utána a kérdés.

Dramaturgiai szempontból kegyetlenül izgalmas elgondolás volna egy ilyen megoldás, főleg ha szembeállítjuk a színpadon történő cselekménysorral, amelynek pedig megőriznénk az események lineáris vonalát. Tehát egy előre haladó történetben a visszafelé haladó párbeszédek igazolják majd idővel - de még mindig ugyanabban a dramaturgiai síkban - a szereplőknek az előzményekben látott cselekedeteit.

Azonban mindenképp - minden dramaturgiai érdekessége ellenére is - meglehetősen furcsa volna, ha mondjuk, megfodítanánk teszem azt a Romeo és Júlia párbeszédsorát. Felmerül a kérdés: tényleg akarom-e én ezt színpadon látni? Hát nem írna színművet az ember, ha nem ápolgatna és táplálgatna magában ilyen vágyakat és ábrándokat. Pedig színházaink mai állása szerint nemigen tartom elképzelhetőnek, hogy bármelyikben is volna annyi hajlandóság, hogy belemerészkedjen egy ilyetén kísérletező válalkozásba.

Mindig ezek az átkozott középutak!

Elérkeztünk tehát odáig, hogy a párbeszédsort meg kell fordítani...

Nagyjából ilyen jellegű morfondírozásokkal tarkítva jutottam el addig a pontig, hogy az anyagrendezés első fázisát lezárhattam. Persze, ez ilyenkor még sohasem és távolról sem a végső, vagy legalábbis nem lenne szabad, hogy az legyen. Ugyanekkor azonban már kezdtem megérezni azt is, hogy belefáradtam ebbe a munkába, és egy időre félretettem a félkész anyagot.

Várt (és vár) még rám a lineáris cselekménysor hozzáadása, a párbeszédek résztvevőinek és hozzászólásainak rendszerezése (ugyanis a Törzsasztalnak meglehetősen nagyszámú vendége volt, s annyi embert, ami a legjobb esetben is legkevesebb hetven-nyolcvan aktív szereplőt, tehát nem statisztát jelentene a színpadon, egyszerre mozgatni sem papíron a drámában, sem a deszkákon az előadásban nem lehet), egyes szereplők megjelenési és feltűnési gyakoriságának "szabályozása", kiegyenlítése, s véletlenül sem utolsó sorban a további gyomlálás, mert a megmaradt/megtartott anyag is egy több órás előadás alapja lehet.

Kétségek azonban mindig felmerülnek. A további gyomlálást végezzem-e el magam, vagy hagyjam meg a rendezőnek, aki akkor is alkalmaz majd húzásokat, ha én mégis tovább végzem a szöveg letisztítását. Nem jobb-e egy nagyobb, szabadabban kezelhető anyagot a kezébe adni, mint egy rideg logikájú, merev szerkezetűvé töpörített változatot. Melyik lesz a vázlatosabb? Az amelyik nagy vonalakban vázol, vagy az, amelyik az előzőnek csak egy vázlatos formája, szinopszisa?

Túlzás volna azt állítanom, hogy az alább következő - ismét egy középutas - változat kialakítását hosszas tépelődések előzték volna meg.

- A leveleket (e-mail üzeneteket) nem időrendi soorendben használom, ám mindegyik esetében ott szerepel a pontos dátum. Ugyancsak nem adom ezek szövegét konkrét szereplők szájába, mégis mindegyiknél ott áll a feladó és a címzett neve, tehát nagyon könnyen beazonosítható.

- A hírközlő szervek adatbázisából begyűjtött anyagok ugyancsak nem kerülnek konkrét szereplők szájába, ezek jobbára - és talán legfőképp is - csak a kint, a felszínen játszódó eseményekről tudósítják a szereplőket is és a nézőt is. Szerepük és fontosságuk elképzeléseim szerint az ún. korrajz megfogalmazásában nyilvánul meg, ami a témát nem ismerő néző előtt is egyértelműsíti a helyzet konkrétumait, az időpontokat és a helyszíneket, és igen fontos támpontokat ad a visszafelé, megfordított sorrendben elhangzó beszélgetések, hozzászólások értelmezéséhez és konteksztusba helyezéséhez. Ez azonban kölcsönössé is válhat bizonyos esetekben, hiszen az sem ritkaság, hogy épp a szereplők párbeszédei helyezik konteksztusba a külső világ eseményeit és dramaturgiai aktualitásait. Ezeknél a szövegrészeknél helyenként megtartottam a pontos dátumokat, de az olyan esetekben, amikor a helyszín és időpont, ti. az aktualitás már definiált, a szöveghalmaz egyszerűsítése és az ismétlések kiküszöbölése céljából elhagytam.

- Az Internetto Törzsasztalánál "elhangzott" beszélgetések esetén kétfajta eljárást alkalmaztam. Hol megtartottam az eredeti, a számítógép programja által felállított fordított sorrendet, s a szereplők valóban a kérdések elhangzása előtt adnak választ ugyanazokra, hol pedig - anélkül, hogy ezt a sorrendet megfordítottam, avagy helyesbítettem volna -, csak a legfontosabb támpontokra szorítkozva, olyasféle "zavart keltettem" a szoftveri rendben, hogy a fordított időrendiség logikáját cserben hagyva, egyes hozzászólásokat elmozdítottam a helyükről és olyan párbeszédkörnyezetbe helyeztem át, ahol megjelenésükkel, illetve elhangzásukkal előrevetíthetnek vagy a lineáris cselekménysorban, vagy a dialógusok fordított rendjében majd csak utánuk következő, így már akár belőlük is fakadó eseményeket. Azonban, hogy ez az elgondolás, s az annak nyomán kialakuló rendszer átlátható legyen, az ezekben a részekben elhangzó párbeszédek esetében minden esetben megtartottam az Internetto számítógépe által feljegyzett időpontokat, amikor a Törzsasztal vendégei ténylegesen is beírták oda a mondandójukat. Igen ritka esetben, de amikor a dramaturgiai szálak göngyölítése megkívánta, ezeket az időpontokat is szabadon kezeltem: előfordulnak olyan esetek is, hogy egy-egy visszatérő gondolat, megismételt mondat, visszavetített hozzászólás többször is megjelenik, s mindig más-más dátummal. Ezeket az időpontokat dőlt betűkkel tűntettem fel a beszélő személyek neve mellet.

Ugyanígy megtartottam a személyek neveit is, tehát a dráma szereplői ugyanazokat a - sokszor kiejthetetlen és értelmetlen - megnevezéseket viselik, amilyen álneveken a Törzsasztal vendégei feljegyezték a hozzászólásaikat.

Bevezetésnek, elöljáróban ennyi magyarázkodás talán elég is lesz, ha az olvasói türelem határait mindezzel még nem merítettem volna ki.

1. felvonás

Radiju B92 noaas u 2 sata i 50 minuta zabranjeno dalje emitovanje programa

NOAAS, u 2 sata i 50 minuta, dva tehnieka lica Saveznog ministarstva za telekomunikacije u pratnji desetak policajaca ušli su u prostorije Radija B92 i naložili momentalni prekid emitovanja programa. Ispred zgrade Doma omladine u Makedonskoj ulici 22, gde se nalazi Radio B92, u tom trenutku nalazilo se eetiri automobila i dva džipa policije. Policajci koji su ušli u prostorije Radija svim elanovima redakcije naložili su da se odmaknu od kompjutera, iskljuee i odlože mobilne telefone, te da se ne javljaju na stacionarne telefone. Policajci su glavnog i odgovornog urednika Radija B92, Verana Matiaa eim je ušao u prostorije Radija odveli sa sobom bez obrazloženja.

Lica iz saveznog ministarstva rekli su odgovornom programskom uredniku, kao i uredniku informativnog programa, da je "na osnovu elana 192. stav 1. Zakona o opštem upravnom postupku i elana 127. stav 1. taeka 2. Zakona o sistemima veza, savezni inspektor za radio-veze doneo rešenje kojim se Radiju B92 nalaže da ODMAH prekine nedozvoljenu radio-emisiju svoje radio-difuzne stanice koja radi na frekvenciji 92,5 MHz". U zvanienom dopisu dalje se kaže da je "rok za izvršenje naloga ODMAH, a za njegovo izvršenje odgovara Veran Matia u skladu sa el. 86. Zakona o sistemima veze". "Za onemoguaavanje daljeg rada radio-stanice preduzima se mera privremenog oduzimanja radio-ure?aja do odluke nadležnog organa. Žalba ne odlaže izvršenje rešenja", navodi se u rešenju.

Obrazloženje ovog rešenja glasi: ,"Na osnovu izveštaja Kontrolno-mernog centra Beograd od 23.03.1999. o prekršaju propisa u oblasti radio-veza i podataka pribavljenih u Saveznom ministarstvu telekomunikacija, kao i uvidom na licu mesta utvr?eno je: 1. Na lokaciji Beograd, Ul. Makedonska 22., postavljena je i koristi se radio-difuzna stanica koja radi na frekvenciji 92,5 MHz sa znakom za identifikaciju Radio B92. 2. Maksimalna devijacija i širina emisije prevazilaze dozvoljene vrednosti definisane Pravilnikom o tehnieko-eksploatacionim uslovima radio-difuznih stanica za frekvencijski modulisane emisije. 3. Izreeena snaga prevazilazi dozvoljenu vrednost od 300W. Ovim je ueinjen prekršaj iz el. 141. st. 1. te. 6. Protiv ovog rešenja može se podneti žalba Saveznom ministru telekomunikacija u roku od 8 dana od dana prijema resenja".

(...)

BídzsI: (1999-03-25 13:55:43) Big-B! Javíts ki ha tévedek, de mivel Oroszország és Kína is képviselteti magát az ENSZ BT-ben és vétójoguk van, nem hiszem, hogy a BT kiadhatott volna egy nyilatkozatot, miszerint nem tartják a fejleményeket agressziónak.

történészke: (1999-03-25 13:52:27) Még valami: Az oroszokat miért nem bombázták, amikor Csecsenföld autonómiát akart? Akkor belügy volt.

csick: (1999-03-25 13:45:58) Mr Spock: "A jelenlegi NATO bombázás az ugyanúgy népirtás." Szerintem (és remélem, hogy így is van) ez inkább technikaírtás, a lehetőségekhez mérten kevés ebmeráldozattal. A Slobodan Miloševia-féle akció pedig puszta népírtás, a lehetőségek szerint technikai "einstand"-dal.

történészke: (1999-03-25 13:42:27) Mondok egy példát (az iraki válsághoz is illik): ismeritek az első világháborút. Megintcsak Szerbia. Megölték Ferenc Ferdinándot, erre a Monarchia benyújtott egy petíciót, amiben abszurd dolgok szerepeltek: nem teljesíthették a szerbek. Majd miután lejárt a határidő, azt mondták, hogy teljesen jogosan megtámadták Szerbiát, hiszen nem teljesítették a petíciót. (Köztudomású, hogy a Monarchia nem a szerencsétlen Ferdinánd miatt akarta megtámadni a szerbeket, hanem elég régóta tervben volt. Lásd még: Rédl Ezredes című film.) Azért érdekes a hasonlóság, nem? Csak arról van szó, hogy ez így megy.

Mr Spock: (1999-03-25 13:35:58) Kedves Steamy! Minden országnak joga van, hogy megakadályozza egy részének elszakadását, DE milyen eszközökkel? Népirtással? A népirtást én egy "töltött szónak" találom. Minden fegyveres konfliktus egy "népirtás". Ha emberek meghalnak más emberek keze által, az népirtás. A jelenlegi NATO-bombázás az ugyanúgy népirtás. Én persze értem a szóhasználatot. Úgy tűnhet, mintha a "népirtó" csak saját szórakoztatásából irtaná a népet, nem egy katonai szükségszerűségből. Na dehát ez nem igaz. Kedves Mogorva! Eszem szerint igazat adok Mr Spocknak, de a lelkem mélyén a kétségek, és a szívem mást diktál. Ritkán járhatsz rosszul, ha az eszedre hallgatsz (:-). Máshol írod: "Másrészről, amit a szerbek művelnek, az már tényleg régen túl van azon a határon, amit a józan ész és az emberi értelem megengedhetne magának. A szisztematikus népírtást, amit művelnek, nem szabad eltűrni. És már milyen régóta folyik mindez. Valahol megálljt kell parancsolni." Ezt hívják konfliktusnak. Történelemből jól ismert. A dolog már rég megállt volna, ha a kosovóiak beadják a derekukat. Nem? Na most az egy más kérdés, hogy te ezzel egyetértesz vagy nem. Képzeld el, hogy még mindig lenne Szovjetunió. Hogy nézne ez ki: Kosovo le akar szakadni. Jugoszlávia fegyveresen nem engedi meg. Jön a NATO és letámadja Jugoszláviát. Jött volna a Szovjetunió és atomfegyverekkel megtámadta volna a NATO-tagállamokat. És még képzeld el, ha más is lett volna, aki beszál. Békeharc? Persze... Valahol meg kell húzni a vonalat. Én ott húzom meg, hogy ha egy konfliktus egy ország határain belül zajlik, akkor a többiek jobb ha kimaradnak, mert abból világháború lesz, nem béke. Legalábbis minden történelmi példa erre mutat. Kedves Kero! Nem értem, hogy egy orvos, Mr. Spock, miért támogatja a szisztematikus népirtást... Egyrészt lásd fent. Másrészt én nem támogatok senkit ebben a konfliktusban. Egyszerűen úgy ítélem meg, hogy a NATO akciója 19, Miloševia meg egy hiján 20. És persze a Kosovo: 15+5. Gondolj bele. Ha mondjuk holnap Erdély el akarna szakadni Romániától és önálló országgá akarna válni. Te tényleg elvárnad, hogy Románia karbatett kézzel csak csóválja a fejét? Kedves Rusnya! Amerikából könnyű ekkora pacifistának lenni. De azt hiszem, hogy ha a Te szomszédodban uralkodnának ilyen bármire képes Miloševiaek, másképp vélekednél. Ja, hogy te azért tartod helyesnek a NATO-támadást, mert az esetleg megakadályoz egy kellemetlenséget (esetleg neked) a szomszédból? Érdekes. Kedves nemecsekerno! Lehet, hogy baromság, de mintha úgy hallottam volna, hogy Hawaii(?)-nak a mindenféle törekvések ellenére esze ágában sincs tagállammá válnia, hiába könyörögnek neki. Így jobb adózás szempontjából. Nos, valószinűtlen, hogy az USA a közeli jövőben le fogja őket rohanni, leszámítva a turistáikat. Mr Spock érvei nem elegendőek a NATO és elsősorban Magyarország kategorikus elítélésére. Hawaii az rossz példa a földrajzi sajátosság miatt. Mondjuk Florida már sokkal jobb példa lenne, aminek a lakossága nagyon magas százalékban kubai. Gondolod, ha Florida le akarna szakadni, az USA engedné? De mondom, erre már volt példa a múlt században és cefet polgárháborúba vezetett. Az USA nem engedte. Szintén írod: "Szóval, szerinted miért történik mindez?" Jó kérdés. Legelső szinten: nem tudom. Egy második szinten talán azért, mert Clinton és az álmodozók talán azt hiszik, hogy tényleg lehet fegyverekkel békét erőszakolni. Amire a történelem nagyon sokszor rácáfolt. Kedves Mike! Egyébként, ha az USA egyik tagállama le akarna szakadni, és ezt megnépszavaznák, egy szavad nem lehetne. Ha az USA is megszavazná, akkor igazad lenne. Ha csak a tagállam szavazná meg, akkor nem. Mondom, ez már így megtörtént. Kedves bcsi! De ha nem vagy orvos, akkor EMBER vagy. Ilyen minőségedben is megkérdezem: mit szólsz a meggyilkolt albánok ezreihez? Orvos vagyok. Erről a régi vicc jut eszembe: "anyuka, a verekedés úgy kezdődött, hogy a Pistike visszaütött". Ez a konfliktus SEM úgy kezdődött, hogy egyik napról a másikra a jugoszlávok elkezdtek albánokat írtani, mert ahhoz volt kedvük. Nem szabad a tényeket szem elől veszteni. Kedves opi! És ki mondja meg, hogy hol vannak a határok? Bizony, ki mondja meg? A NATO-nak inkabb van joga, mint Jugoszláviának? Miért? (Igaz, Kosovót a nyugati világ sem akarja elismerni független államként.) Hát ez az. Ha egy olyan területről lenne szó, amelyik valamikor tényleg független ország volt, talán más lenne a véleményem. Gábor.

Big-B: (1999-03-25 13:15:20) Lalcus: NINCS MAGYARORSZÁGON HADIÁLLAPOT, NEM ÁLLUNK HADIÁLLAPOTBAN SENKIVEL!

lalcus: (1999-03-25 13:14:09) Én csak kérdéseket tettem fel: Tudja-e valaki pontosan meghatározni, hogy mi az objektív nemzetközi !!!jogi!!! helyzet? Hadiállapot van-e Magyarország és Jugoszlávia között? Mint említettem, más kérdés az erkölcsi igazság...

Jago: (1999-03-25 13:13:23) Megint lecsaptak a belgrádi reptérre, meg még egy üzemre...

Big-B: (1999-03-25 13:11:38) Lalcus: Az ENSZ BT szerint nem történt agresszió. Ha úgy tekintjük a NATO-t, mint szervezetet, akkor hadban állunk a szerbekkel, ha mint független államok katonai szövetségét, akkor viszont nem. A szerb vezetés az utolsó szerint cselekszik, ezért nincs félnivalónk tőlük. Magyarországon nincs se hadi-, se szükségállapot. Minden a megszokott módon folyik.

nevtelen: (1999-03-25 13:08:45) Nono Lacus! Ne általánosíts. Ahogy H. H. bácsi megmondta, mindenki egyetért vele, csak Te nem, meg a MIÉP! Ja, meg a Lászity Péró. Kevesen vagytok, és punktum. (H. H. = Hülye Henrik.)

lalcus: (1999-03-25 13:06:05) A kérdés, ami motoszkál bennem, és sehol sem kaptam választ (pedig hallgatok-nézek-olvasok mindent): Most objektív jogi szempontból mi van? Van-e hadiállapot? Ha igen (a jugóknal van, mert bejelentették), akkor háború is van. De kik a szembenálló felek? Milyen országok? A NATO az egy szervezet. Tehát Magyarország jogi értelemben hadban áll avagy nem? (Az, hogy passzívan viselkedik, jogi szempontból mellékes, habár a légtér átengedése nem biztos, hogy passzivitásnak számít.) Tehát: Magyarország agresszor-e? Ugyanis BT-felhatalmazás nélkül támadtunk/tak... Az erkölcsi igazság az egy másik kérdés...

nevtelen: (1999-03-25 12:56:22) Bocs a dupláért. Valami server internal error fennforgás üzenet volt, én meg balgán elküldtem mégegyszer. Tudom, egyszer se kellet volna...

pizarro: (1999-03-25 12:53:51) Talán kicsit félre értettél. A Bombázás elkerülhetetlen volt, ugyanis a politikában két módón tudsz valakit meggyőzni; vagy bebizonyítod neki, hogy számára az az előnyösebb, ha a te álláspontodat fogadja el, anélkül hogy bármiféle erőszakra utalnál, vagy valamiféle erőszakkal fenyegeted meg, és így az általa remélt előnyökkel szemben valamiféle kézzel fogható fenyegetést helyezel. Azonban, ha a fenyegetés csak és kizárólag akkor fenyegetés, ha egyrészt képes is vagy erőszakot alkalmazni, másrészt pedig a tárgyaló partnered el is hiszi, hogy te ezt komolyan gondolod. Ha csak fenyegetőzöl, de aztán nem teszel semmit, akkor elveszted a politikai súlyodat. (Itt tartanak most az oroszok.) Ezek után nyilvánvaló, hogy a bombázások elkerülhetetlenek, másrészt viszont Miloševia a tárgyalások alatt végig tisztában volt azzal, hogy a szárazföldi csapatok bevetése nagyon valószinűtlen. Ha el tudták volna vele hitetni, hogy még ez is bekövetkezhet, akkor talán ez az egész elkerülhető lett volna. De ez csak spekuláció, Miloševiaről el tudom képzelni hogy még ezt is megkockáztatta volna, bízva abban, hogy a hegyek között a katona mindig felértékelődik a technikához képest. Azonban a jelen helyzetben az első bombázások után a NATO még mindig megtehetné ezt a lépést (mármint a fenyegetést, és ha nem használ, akkor be KELL[ene] vetni a szárazföldi csapatokat). Legalábbis, ha komolyan gondolják azokat az erkölcsi alapelveket, melyekre hivatkozva a támadást megindították. Kiváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége, de erősen meglepődnék, ha Amerika hajlandó volna ennyi pénzt befektetni a balkáni rendezésbe. Másnak pedig aligha van erre elég gazdasági potenciálja.

nevtelen: (1999-03-25 12:52:48) Kedves Tdeak! Hurrá! Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, mindig is a miénk volt, s a miénk lesz... Ha az USA sem ismeri el Trianont, mi itt a probléma? Lehet, hogy nagy szégyen, de erről nem tudtam. Bár ez számomra nem mentség, szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Mindenesetre a lényegen nem változtat, igencsak Jugoszlávia-pártiak voltak ők is. Eddig. Talán azért is hitte azt Slobodan Miloševia, hogy bármeddig elmehet.

nevtelen: (1999-03-25 12:52:19) Kedves Tdeak! Hurrá! Kassa, Rozsnyó, Komárom és Eperjes, mindig is a miénk volt, s a miénk lesz... Ha az USA sem ismeri el Trianont, mi itt a probléma? Lehet, hogy nagy szégyen, de erről nem tudtam. Bár ez számomra nem mentség, szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Mindenesetre a lényegen nem változtat, igencsak Jugoszlávia-pártiak voltak ők is. Eddig. Talán azért is hitte azt Slobodan Miloševia, hogy bármeddig elmehet.

csick: (1999-03-25 12:44:30) Politika, lobby. És valamiből a hadiiparnak is meg kell élnie. Ha tele a fegyvertár, nem lehet eladni. Vagy Ti nem játszatok Settlers III-at? Nem hiszem, hogy annyira aggódnának az albánokért. Nincs a Balkánon afféle túl nagy USA-érdekeltség.

CSP: (1999-03-25 12:43:14) Tdeak! Meg tudnád mondani, hogy hol lehet a Romsics-könyvhöz hozzájutni? Van más nyelven is? Egyébként szerintem Pekinget is le kellene bombázni, mert irtják a tibetieket. Meg Washington DC-t is, mert Texas el szeretne szakadni. Meg este átmegyek a szomszédhoz is, aki megpofozta a feleségét, és egy baltával jól szétverem a fejét, mert nem értek egyet az erőszakkal. Üdv. Cecil.

Bum Baby: (1999-03-25 12:34:01) Mátyás király halála óta Magyarország vezetői nem voltak képesek egyetlen egy olyan döntést se hozni, mely előre vitte volna Magyarországot. Ma még megvan az ország 1/3-a, ha ilyen okos a vezetés, mi marad belőle?

Bum Baby: (1999-03-25 12:31:26) Pont ez a szent igaz. Tehát egy-két odairányított bombával nem megoldani, hanem elmérgesíteni is lehet.

pizarro: (1999-03-25 12:27:13) Meg is bánták rendesen... Egyébként szerintem Franciaország és Anglia újabban relatíve már egészen őszinte külpolitikát folytat, ami az USA-ra nem igaz. Ők még most is csak a saját vélt érdekeiket védik mindenáron. Ami talán nem lenne baj (hiszen egy választott kormánynak ez a dolga), de az az álszent retorika, ami mögé ezt elbujtatják, az az, ami számora visszataszító, még akkor is, ha jelen esetben egyet is értek az erőszak elkerülhetetlenségével. A nagy baj csak az, hogy az USA (éppen saját érdekei miatt) nem fog szárazföldi csapatokat bevetni Kosovóban, anélkül pedig a bombázásnak nincs sok esélye a sikerre (mármint Miloševia meggyőzésére). Itt csak a harmadik birodalom esetében alakalmazott módszer vezetne eredményre, de az is csak akkor, ha egy tartós jelenlétben gondolkodnának. Idővel belátnák, hogy kénytelenek elfogadni a status quot, mert egyszerűen nincs esélyük a változtatásra... Azt hiszem, Magyarország elég jó példa erre... Pár évtized szovjet megszállás alaposan beleverte az emberek fejébe, hogy mire jutunk, ha magunkra haragítjuk a nagyhatalmakat...

X-dik Lacus: (1999-03-25 12:23:45) Ahogy végigböngésztem a hozzászólásokat, számomra úgy tűnik, hogy a döntő többség nem ért egyet a támadással. A parlamenti szavazás a légtérről meg a NATO-ról viszont elég egyhangú volt... Ti nem éreztek ellentmondást valahol?

Tdeak: (1999-03-25 12:21:06) Nevtelen! Az USA-t ne keverd ebbe bele. Köztudomású, hogy az első világháború utáni rendezést az USA sosem ismerte el. (Pl. Magyarországgal szemben az USA nem az 1920. június 4-i, trianoni, hanem az 1921. augusztusi, washingtoni békét ismeri el; 1947-ben pedig komoly terveket szőttek a közép-európai helyzet megváltoztatására, amely pont a szerb, román és csehszlovák lobby ellenkezésén bukott el; lásd Romsics Ignác: Amerikai béketervek a háború utáni Magyarországról, Typovent, 1992.) Gedeon! Meg tudod írni, hol lehet a szabadkai rádiót fogni? Én tegnap este 21:30-tól 22:00-ig nagyon halkan tudtam fogni az újvidéki rádió esti magyar nyelvű híreit, de a légköri zavarok miatt antennával is elég gyenge volt... (És ugyanazt mondhatta tartalmilag, mint a szabadkai.)

nevtelen: (1999-03-25 12:06:46) A vérengzés alapjait már akkor lerakták, amikor ennyi eltérő kultúrájú, egymással ellenséges népet egy országba "kovácsoltak". Kik is voltak? Franciaország, Anglia, Egyesült Államok...

pizarro: (1999-03-25 11:48:48) Te sem gondolhatod komolyan, hogy a szerbek önként és dalolva lemondtak volna a gyarmataikról... Egyébként ők voltak azok, akik beküldték a Jugoszláv Néphadsereget a papíron független tagállamokba, rögtön ahogy az önrendelkezés és az elszakadás szóba került... Ami viszont a fegyver-lobbyt illeti, abban teljesen igazad van. Ami a nemzetközi fegyverkereskedelemben folyik, az több, mint erkölcstelen.

Bum Baby: (1999-03-25 11:39:50) Opi-nak: Egyszerűen nem öt éven keresztül egy svéd meg egy angol békeárusítót keményen fizetni, hogy a helyszínen hergeljék a jugókat, meg a kisebbségeket, hanem mielőtt még a horvátországi, boszniai, kosovói váltság véres formát vett volna, Jugoszlávia népeinek az ENSZ szabályzata szerint szavazás alapján önrendelkezési jogot, illetve az anyaországhoz csatolás jogát kellett volna megadni és garantálni, és akkor még a jugók se szóltak volna semmit, de mivel párhuzamosan a svédek a jugóknak 400 millió US$ értékben adtak el Bofi-ágyukat és Erikson-Giraffe rakétakövetőket. A vérengzés alapjait a "békeárusítók" (békeközvetítők) ültették be Közép-Európa termékeny talajába.

moineau: (1999-03-25 11:34:21) Az eredeti hírforrás a szerb rádió. A NATO még nem erősítette meg. Felszállt négy francia meg két amerikai gép, de állítólag eddig még nem lőttek. Ki érti ezt? Ez olyan, mint a tegnap este állítólag lelőtt gép, van aki szerint lelőtték és van aki szerint nem.

opi: (1999-03-25 11:24:21) És hogy állították volna meg 10 éve? (Egyébként egyetértünk, szerintem is már rég cselekedni kellett volna, már régóta világos, hogy Miloševia csak az időt húzza, és esze ágában sincs megegyezni.)

moineau: (1999-03-25 11:19:25) A francia tévéből.

Bum Baby: (1999-03-25 11:17:10) A NATO-t nem érdeklik sem az albánok, sem a "délvidéki magyarok" (máskor olvasd el figyelmesebben, mit írok). Ha nem ez a kis háboruskodás lenne a "caubolyok" célja, már 10 éve megállíthatták volna a jugoszláviai válságot, de most sem úgy néz ki, mintha azt csinálnák.

opi: (1999-03-25 11:12:18) Moineau, honnan az INFO??? Úgy látszik, nagyon le vagyok maradva (na meg a CNN és az NBC is).

opi: (1999-03-25 11:09:16) Te komolyan is gondolod, amit írsz? Mert akkor súlyos paranoiában szenvedsz. Már megbocsáss, de miért fűződik érdeke a NATO-nak a szerbek felhergeléséhez az albánok és a magyarok (???) ellen? Nem teljesen tudlak követni.

konor_: (1999-03-25 11:09:11) Nevtelen! Ezen nem veszünk össze... Én csak egy-két példát ragadtam ki.

Big-B: (1999-03-25 11:06:52) A NATO célja a szerb haderő meggyengítése. Pont. Az, hogy a szerbeket ez hergeli, természetes.

Bum Baby: (1999-03-25 11:04:40) A NATO ellen, meg a repülögépeken lovagló f@sza kovbolyokkal szemben semmit se. Nézd meg a térképeket, mit és hogyan bombáztak és akkor neked is világos lesz, hogy a cél nem a délszláv kérdés megoldása, hanem a jugók alapos felhergelése. És ki ellen? Természetesen a kosovói albánok ellen, akiknek a lemészárolását épp most teljes gőzzel végzik. Ki garantálja, hogy az albánok után nem a délvidéki magyarok következnek?

(...)

3.

(...)

From: <decay@kocos.thurzol.org.yu>

To: Riesz Hermina & Lemon Da Skiller <hermi15@freemail.c3.hu>

CC: vanist@EUnet.yu, tadeus@sksyu.net, jailbreak@dc.sote.hu, vatai@sksyu.net, Šeaerov Nikola <secerov@EUnet.yu>, karma@pyrotherm.co.yu, palacz@hotmail.com, dotti@mad.hu, beara.d@tippnet.yu

Subject: Re: Fw: Drugi dobar hitac (i bilo je vreme)

Date: Fri, 30 Apr 1999 10:54:36 +0200 (CEST)

On Thu, 22 Apr 1999, Riesz Hermina & Lemon Da Skiller wrote:

From: Dragan Matia <gekko@EUnet.yu>

To: Novakovia Nikola <madkolja@EUnet.yu>, Riesz Hermina <hermi15@freemail.c3.hu>, Orsolya Bulatovia <faktorsi@kocos.thurzol.org.yu>, Nóra Sütő <nora@kocos.thurzol.org.yu>, Mijin Vladimir <vmijin@EUnet.yu>, Niskanovia Danijel <ndane@beotel.yu>, Uros <bronte@EUnet.yu>, Tari Jenő <yenkie@sksyu.net>

Date: 1999. április 22. 13:08

Subject: Drugi dobar hitac (i bilo je vreme)

Prekjuee zgrada televizije, juee Miloševiaeva kuaa. Nažalost, bila je prazna.

Samo da znate po koju cenu se radujete pogo?enom PTC-u. Ono što se govori o poginulim, istina je. Dok sam u pošti eekao da stignem na red (radnja se dešava u Subotici), euo sam razgovor jednog tipa oko 35 godina (eija je žena telefonirala) sa jednom postarijom ženom, najverovatnije porodienim prijateljem. E sad, eovek je govorio o svom zetu, koji je ostao u PTC-u to jest, poginuo je. Taj "zet" je imao dvadesetak godina, ženu i dve male kaerkice. Ali on nije jedini... Ne znam za vas, ali ja se nikako ne mogu radovati svemu ovome. PTC nisam ni ranije gledao, Miloševia nema samo tu kuau, a i da mu je to jedina, koliko bi trajalo da kupi, nabavi, izgradi drugu?

*

From: Sid Bruskin <sid@Cybergold.COM>

Reply-To: Sid Bruskin <sid@Cybergold.COM>

To: szpray@hotmail.com

Subject: Mother's Day Deals from Cybergold Sid Bruskin

Date: Sat, 1 May 1999 09:18:41 -0800 (PDT)

Well, hello there! It's me again - Sid Bruskin of Cybergold's Earn & Spend Community. Today, I'd like to remind you to mark your calendar: May 9th is Mother's Day! And to make Mother's Day extra special for Mom AND for you, I've got terrific offers from PC Flowers and MotherNature.com. PC FLOWERS: GET A FREE, HAND-PAINTED CERAMIC CLOCK AND $1 CASH BACK. Where I grew up, we had a saying: "April showers bring May flowers." I know, I know: Mayflowers brought pilgrims. But the May flowers I'm talking about bring happiness, are absolutely gorgeous and come in PC Flowers' beautiful Mother's Day Bouquet. Mom will be thrilled to tears when she receives this burst of freshness, fragrance and color. When you order before May 9th, you get $1 cash back PLUS a FREE, hand-painted ceramic clock for her to put on hershelf. What time is it? It's time to go to: http://www.cybergold.com/ offsite/pcflowers_momday2/! MOTHERNATURE.COM: $20 OFF, $5 CASH BACK, AND FREE SHIPPING ON ORDERS OVER $50. Remember how Mom always made you eat your greens because they made you healthy? Well, now it's your turn to nag Mom about taking care of HER health. At MotherNature.com, there are 30,000 ways that you can help your mother stay healthy and happy on Mother's Day. From vitamins to bath oil - MotherNature has 30,000 all natural products for you to choose from - and at below retail prices! You'll get $20 off your first purchase of MotherNature.com brand products, plus $5 cash back from Cybergold. And if your order is $50 or more - shipping is free! Give the gift of health this year. Visit MotherNature at: http://www.cybergold.com/offsite/ mothernature/! Okay, that's enough from me, Cybergold Sid - the guy whose Mom still doesn't understand what it is I do for a living. Still earning and spending all in one place, Sid Bruskin The Sweetheart of Cybergold. P.S.: What? Again with the looking at the P.S.? Okay, you looked: So go right now to PC Flowers at http://www.cybergold.com/ offsite/ pcflowers_momday2/ and MotherNature.com at http://www. cybergold.com/offsite/mothernature/! To stop receiving emails like this one, just reply to this message with the following line in the subject of your reply: unsubscribe 000002400309558.

(...)

Subject: Re: ssssssssssssss

Date: Thu, 29 Apr 1999 02:59:28 -0500 (EST)

From: Autoresponder@WhiteHouse.GOV

To: szpray@EUnet.yu

Thank you for writing to President Clinton via electronic mail. Since June 1993, the President has received over 2.8 million messages from people across the country and around the world. Online communication has become a tool to bring governement and the people closer together. Because so many of you write, the President cannot personally review each message, though he does receive samples of his incoming correspondence. The White House Correspondence staff helps him read and respond to the mail. All responses are mailed via the U.S. Postal Service. This is the only electronic message you will receive from whitehouse.gov. No other message purporting to be from the President or his staff with an address at whitehouse.gov is authentic. If you have received such a message, you have received a "spoof". We appreciate your interest in the work of the Administration. Sincerely, Stephen K. Horn, Director, Presidential E-mail The Office of Correspondence.

P. S.: Please read on - you may find the following information useful. - Regardless of the number of messages you may send, you will receive only one autoresponder message per day. - The only personal addresses at whitehouse.gov are the following: President@whitehouse.gov, Vice.President@whitehouse.gov, First.Lady@whitehouse.gov, Mrs.Gore@ whitehouse.gov. Please write to White House staff by regular mail. The address is: The White House, Washington, D.C., Zip codes as follows: 20500 (mail to the President and First Family), 20501 (mail to the Vice President, his family, and OVP staff), 20502 (all White House Office Staff, all CEA, OPD, OSTP, and PFIAB staff), 20503 (all CEQ, OA, OMB, and ONDCP staff), 20504 (all NSC staff), 20508 (all USTR staff). - On October 20, 1994, President Clinton and Vice President Gore opened a World Wide Web home page called "Welcome to the White House: An Interactive Citizens' Handbook", and it remains one of the more popular spots on the Web. The White House home page provides, among other things, a single point of access to virtually all government information available on the Internet. Children especially enjoy the "White House for Kids" feature. - Look for your tour guides, Socks and Buddy, the First Pets. "Welcome to the White House" can be accessed at: http://www.whitehouse.gov. - White House documents and publications are available on the World Wide Web (see above) and by E-mail. To receive instructions on retrieving documents by E-mail, please send a message to the following address: publications@pub.pub.whitehouse.gov. In the Subject line, type "hello" (without quotes); you may leave the body of the message blank. The instructions will be sent to you automatically. - The White House Public Access E-mail FAQ (Frequently Asked Questions) document is available at the following address. Send an E-mail message (no text necessary) to: FAQ@whitehouse.gov. Among other things, the FAQ lists alternate sources of government information, e.g., the Congressional E-mail projects. (This FAQ address is an autoresponder only; any comment sent to this address will not be acknowledged.)

*

Subject: Re: ALL OF YOU!

Date: Fri, 30 Apr 1999 06:26:33 -0500 (EST)

From: Autoresponder@WhiteHouse.GOV

To: szpray@EUnet.yu

Thank you for writing to the First Lady via electronic mail. Because so many of you write, the First Lady cannot personally review each message. The mail is first read by White House Correspondence staff. Your concerns, ideas, and suggestions are carefully recorded and communicated to the First Lady weekly with a representative sampling of the mail. All of us at the White House are excited about the progress made with this historic project, and we look forward to future developments. Your continued interest and participation are very important to us. Sincerely, Alice Pushkar, Director, First Lady's Correspondence, The Office of Correspondence.

P.S. Please read on - you may find the following information useful. - The only personal addresses at whitehouse.gov are the following: First.Lady@whitehouse.gov, President@whitehouse.gov and Vice. President@whitehouse.gov. - On October 20, 1994, President Clinton and Vice President Gore increased the accessibility of government information by opening a World Wide Web home page called "Welcome to the White House: An Interactive Citizens' Handbook". This new WWW service provides a single point of access to all electronic government information on the Internet. "Welcome to the White House" can be accessed at: http://www.whitehouse.gov. - On January 5, 1995, The House of Representatives also established a new World Wide Web site for electronic access to bills before Congress (and other legislative data). Access the House Web site at: http://www.house.gov. - White House documents and publications are available by email. To receive instructions, please send a message to the following address (do not "reply" to the memo you are now reading!): publications@whitehouse.gov. In the body of your message, type "Send Info" (without quotes); no other text should be included (including message headers or signature lines - *.sig files). The instructions will be sent to you automatically. - This is the only electronic message you will receive from whitehouse.gov. No other message purporting to be from the First Lady or her staff at whitehouse.gov is verifiable. If you have received such a message, you have been spoofed. You will receive only one autoresponder message per day.

Subject: ALL OF YOU!

Date: Fri, 30 Apr 1999 10:02:29 +0200

From: Szabó Palócz Attila <szpray@EUnet.yu>

To: "Autoresponder@WhiteHouse.GOV" <Autoresponder@Whitehouse.GOV>, Clinton Bill <president@Whitehouse.GOV>, Hilary Clinton <first.lady@Whitehouse.GOV>, Vice President <vice.president@Whitehouse.GOV>, "Mrs. Gore" <mrs.gore@Whitehouse.GOV>

Subject: Re: ALL OF YOU!

Date: Fri, 30 Apr 1999 06:26:31 -0500 (EST)

From: Autoresponder@WhiteHouse.GOV

To: szpray@EUnet.yu

Dear Friend: Thank you for writing to Mrs. Gore via electronic mail. Since coming on-line, mrs.gore@whitehouse.gov has received thousands of messages from people all over the world. Due to the volume of mail Mrs. Gore receives, she is prevented from personally reviewing each message. However, please be assured that your concerns, ideas, and suggestions have been carefully read, and that she receives a sampling of her incoming mail on a routine basis. In an effort to read and record your mail accurately, please write short and concise messages, address only one issue per message, and send only one copy of your message. You will receive one automated response per day. If your message needs an immediate response, I urge you to send Mrs. Gore a letter through regular mail at the following address: Office of Mrs. Tipper Gore, OEOB, Room 200, Washington, DC 20501. On October 20, 1994, President Clinton and Vice President Gore acted to improve the accessibility of government information by opening a service called "Welcome to the White House: An Interactive Citizens' Handbook" on the Internet. This new World Wide Web service provides a single point of access to all electronic government information on the Internet. This site provides people with a virtual tour of the White House, information on the White House and Executive Branch of the Government, as well as the "White House Kids" section. "Welcome to the White House" can be accessed at: http://www. whitehouse.gov. Though the new Web server provides access to White House documents and publications, we will continue to provide these by e-mail. To receive instructions, please send a message to the following address (do not "reply" to the memo you are now reading): publications@ whitehouse.gov. In the body of your message, type "send info" (without quotes); no other text should be included, specifically message headers or signature lines (*.sig files). The instructions will be sent to you automatically. In addition, another way to obtain information is through the FAQ (Frequently Asked Questions) document that, among other things, lists other sources of government information. This FAQ address is an autoresponder only; any comment sent to this address will not be acknowledged. In order to obtain this, you should send an e-mail message to: faq@whitehouse.gov. The White House is very excited with the progress that is being made to bring the people and the government closer together through the use of the Internet. Your involvement and interest are imperative in our efforts. Sincerely, Melissa Preston, Special Assistant to the Chief of Staff and Director of Correspondence.

Subject: ALL OF YOU!

Date: Fri, 30 Apr 1999 10:02:29 +0200

From: Szabó Palócz Attila <szpray@EUnet.yu>

To: "Autoresponder@WhiteHouse.GOV" <Autoresponder@Whitehouse.GOV>, Clinton Bill <president@Whitehouse.GOV>, Hilary Clinton <first.lady@Whitehouse.GOV>, Vice President <vice.president@Whitehouse.GOV>, "Mrs. Gore" <mrs.gore@Whitehouse.GOV>

*

Subject: Re: ALL OF YOU!

Date: Fri, 30 Apr 1999 06:26:32 -0500 (EST)

From: Autoresponder@WhiteHouse.GOV

To: szpray@EUnet.yu

Dear Friend: Thank you for writing to Vice President Gore via electronic mail. Since coming on-line, vice.president@whitehouse.gov has received thousands of messages from people all over the world. Although the volume of mail prevents the Vice President from personally reviewing each message, be assured that your concerns, ideas, and suggestions have been read carefully, and a detailed report of the mail is provided to the Vice President on a regular basis. Your message will be brought to his attention as part of that report. We currently are working toward a system that will allow us to respond more specifically to your messages. In order to do so, your help will be needed to ensure that we can read and record your message clearly. Please try to write short and concise messages, address only one issue per message, and send only one copy of your message. You will receive one automated response per day. On October 20, 1994, President Clinton and Vice President Gore acted to improve the accessibility of government information by opening a service called "Welcome to the White House: An Interactive Citizens' Handbook" on the Internet. This new World Wide Web service provides a single point of access to all electronic government information on the Internet. By using a free Web-browsing software program such as Mosaic or Cello, theuser can access a multimedia interface to information from the White House and the Executive Branch of government, including White House documents, a virtual tour of the White House, and detailed information about Cabinet-level and independent agencies. This interface includes photographs, audio, and "hotlinks" to other government Web sites and services. You should check with your service provider for instructions on how to browse the Web. "Welcome to the White House" can be accessed at: http://www.whitehouse.gov. Though the new Web server provides access to White House documents and publications, we will continue to provide these by e-mail. To receive instructions, please send a message to the following address (do not "reply" to the memo you are now reading): publications@whitehouse.gov. In the body of your message, type "Send Info" (without quotes); no other text should be included, specifically message headers or signature lines (*.sig files). The instructions will be sent to you automatically. Also, we now have a FAQ (Frequently Asked Questions) document that, among other things, lists certain other sources of government information. (The FAQ file is approximately 35K in size; you should check with your service provider to ensure that you can receive files of this size.) This FAQ address is an autoresponder only; any comment sent to this address will not be acknowledged. In order to obtain this, you should send an e-mail message to: faq@whitehouse.gov. All of us at the White House are excited about the progress that has been made with this historic project, and we look forward to future developments. Your continued interest and participation are very important to us. Sincerely, Bill Mason, Director of Correspondence for the Vice President. You will only receive one automated response per day.

(...)

Subject: Re: info

Date: Thu, 29 Apr 1999 08:18:12 PDT

From: "Képes Ifjúság" <kepesifi@hotmail.com>

To: neugebau@eunet.yu

Kedves Tibor! A kérdéses cikkben az Internetto Törzsasztala vendégeinek hozzászólásaiból válogattunk. Megtalálhatod az alábbi címeken: http://internetto.hu/forum/forum.cgi?a:t&t:9001609 és http://internetto.hu/cikk3/kosovo2/bomb, vagy egyenesen az ajtón, akarom mondani, a főoldalon keresztül: http://www.internetto.hu. Üdvözlettel, Attila.

(...)