- Szögi Csaba
- Nyitány záráshoz
-
- Amerre vándoroltam, azt mondták, szemét, mocsok, punk. Azt is, trágár, ponyva és sehova sem vezet. Bűzlik az alkoholtól és kábítószergyanús. Igen. Mindezt vállalom. Sőt. Még sok mást. Még csak nem is sejtik, mennyi mindent.
- Nincs felesleges szó.
-
- -
- nem kell más
- csak egy korty víz, végre más
- ez az íz, mely
- mélyre ás
- a gyógyszer íze a szájban
- méreg a májban, minden
- nap ez idő tájban
- gyönyörködöm a falban, a
- tájban
- soha nincs időm mélyebbre
- ásni
- elélvezni
- fogam vénádba vájni, az
- jó
- kő, papír, olló
- holló
- kibaszott repertoár
- s az ár
- menj a picsába már
- trágár a vers, amit írok
- sírok, rohadt dolog, de
- könnyek, papírok
- ugyanaz, nem is kell
- más
- csak láss, ott a padló, a deszka
- padlás
- csak te érted, kedves, szenvedj
- mindenem nedves
- csak a torkom száraz, a
- válasz isten csendje
- torkosok rendje
- s nem kell már, aki elénekelje
- bánatom, örömöm kit érdekelne
- látom a kiutat, a sorompó zárva
- égetem a hidakat, nincs visszaút tárva
- lelkem öledbe hullva sorvadó lárva
- nézem a képeket a válaszra várva
- de zárva, a sorompó zárva
- nem élem
- meg, hogy elénekeljem
- az énem
- elfolyik a vérem
- széthasadok
- ördögök, angyalok
- megbaszom az egeket, a földeket, a réteket, aggokat, véneket, talán gyűlölöm az életet, leszopom a hullám, elsodor a hullám, nem én, nem én vagyok a trágár
- csak a vérem, a vérem a galád
- -
- sóhaj, apró fekete-fekete óhaj
- a méreg már a szájban, a kulcs
- a zárban, csak ülök a bárban
- lágyan lüktet a vér az érben
- a pohárban a szesz csak egyre
- gyarapodik
- -
- telhetetlen unalom, míg ugatom
- a vonatom a síneken elúszott
- mi lecsúszott a torkomon, ma este
- az agyam már monoton gépezet
- a bárlégy szétesett, keleten és
- nyugaton ugyanaz az unalom az
- uralom
- -
- szent anzelmó tüze járja át testemet, mely immár megfosztatott az anarchiától
- hozzám a halál szerb nyelven szólott, okreni se!, azt mondta, ez most jó jel, vagy rossz jel, fordulj csak meg, ő ott áll mögötted, egyfolytában, szinte óv, ki beszél most belőlem? (belőled? senki), itt kavarog az egész kozmosz az agyamban, a meghasadt elmémben, még robinson crusoe péntekje is itt mormol valamit a maga érthetetlen nyelvezetén, nagyon jó volt a kender, amit úgy kábé két órája elrobbantottunk, robbantsuk hát fel a világot
- -
- maline
- crvene
- kretale
- na mene
- ukusne
- mirisne
- jer liče
- na pičke
- kada hodam, uvek gledam njene voćnjake
- nerviraju mene ove pičke malene
- jebem maline
- jebem maline
- jebem sve voće
- pa mi puše svi ko hoće
- -
- ha leírod a dolgaid, lehet az gonosz, vagy rossz, maga a démon és a piszok keveréke, te akkor is őrized, nem égeted el, pedig mit mondott joyce, ne alkoss, égess, de te nem égeted el, a tiéd, őrized, néha kiöklendezel egy keveset, de sosem az egészet és gyűlik, csak gyűlik a Piszok
-
- (Zenta, 2002. október)
