Bakos András (Napsugár rakpart 1.):
A város

Lásd még: Jasmina Jovančić-Vidaković

Azt gondoltam, a város olyan lehet,
amilyen a könyvtárunk udvara:
térdig érő, fehér léckerítés, belül
borjúmintás kutya, amely sohasem
ugat, és nem ugrik át, csak hever
egy kocka alakú bokor árnyékában.
Jó volt bámulni és megmosolyogni
ezt az idegen körülményességet.
Később, amikor járni kezdtem a városi
gimnáziumba, ezeket a színeket
és formákat kerestem mindenütt,
é
s jólesett, amikor igazam volt, mert
valamelyiket fölfedeztem. Most
megtaláltam a padláson a kétkezes ollót,
és a nemrég megvett ház udvarában
az elvadult sövényben az egykori
formát keresgetem. Találok is
a téglatest tetején egy csonka gúlát,
és észreveszem, mennyire kezemre áll
ez a szerszám. Mintha álmomban egy ideje
folyton ezt gyakoroltam volna. Mintha a végét
kívánná egy hosszú, folytatásos történet.