Didier Domestique Agricole
Színház
A minap elmentem Zynthanován a színházba, megnéztem egy előadást. Mivel rém ismerős volt, elővettem gyorsírás-tudományomat, mit ifjú koromban, az alma materben sajátítottam el. Így szó szerint lejegyeztem az egész darabot. Hajnal utcai hajlékomban visszapörgettem pusztuló szürkeállományom memóriáját, és rá kellett döbbennem, hogy miről is van itt szó. Hát arról, hogy a plakát hazudik, mert ez itt nem más, mint plágium. Ennek ellenére ajánlom minden zynthanovai és nem zynthanovai polgár szíves figyelmébe a színművet, úgy gondolom, remek kikapcsolódást biztosíthatnak mind a maguk, mind partnerük számára. Az esetleges szerzői jogi következményekért meg feleljen J. Balog, vagy Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb. Itt közreadom a szövegkönyvet. A plakát helyes feliratozása pedig ez lenne:
KACOR, A KIRÁLY
Cs. Szabó László Az angol postakocsi című novelláját ellopta J. Balog Szilveszter.
Színpadra alkalmazta Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb.
Történik abban az időben, mikor a király még fontosabb személyiség volt, mint a miniszterelnöke
I. JELENET.
KACOR KIRÁLY HÁLÓSZOBÁJA, REGGEL.
(Kacor Király, ébredezve, Japánból származó képei között, melyeken vadlibák húznak felhők magasságában, lehet, gágognak is, továbbá Hold bújik félig felhőbe. Vagy a felhő bújik félig a Holdba: lényegtelen. Kacor Király fölül ágyában, kétségbe esetten biliért és Őz Zsoltért kiált.):
Kacor: Ki írta ezt a verset?!
Őz Zsolt: (továbbiakban röviden csak Őz, porcelánból készült, szecessziós bilivel jő): Melyiket, Kegyelmes uram?
Kacor: (Ráül a bilire.) Hát ezt, hogy: "Te csendes éjnek királynéja, Endymion szép barátnéja, Te ott, a fél felhő megett..." Zsolt! Ki írta ezt a verset?
Őz: (Elsápadva): Kegyelmes uram, azt hiszem...
Kacor: (elkomorodva): Ne higgy semmit. Vagy tudod, vagy nem. Hívd be a miniszterelnököt. (Őz távozik, Kacor addig ismételgeti: "Te csendes éjnek királynéja, Endymion szép barátnéja, Te ott, a fél felhő megett...", etc, etc. Visszaérkezik Őz, a miniszterelnökkel.):
Kacor: Ki írta ezt a verset, miniszterelnök úr? (újabb litánia)
Miniszterelnök: Kegyelmes uram, én sem tudom...
Kacor: Ó, kérlek, semmi baj, ebben az esetben ma tíz órakor rendkívüli államtanácsot tartunk. (Feláll, Őz a bilivel el.)
Borbély: (Jő, és pihegve szól): Kegyelmes uram, halálos párbaj volt hajnalban, Szentlőrincen...
Kacor: Kezd vígabb hírrel, s fogj a beretváláshoz! Amúgy ki volt az a két szamár? (Őz vissza, bili nélkül.)
Borbély: Nem voltak azért annyira szamarak... Nemzeti ügyből támadt az affér...
Őz: Csak nem a Petőfi-hisztéria?
Kacor: (A borotvahabot fröcsögve): Miféle Petőfi-hisztéria? Nem tudok semmiről!
Borbély: A felsőház két tagja tegnap összeszólalkozott, hogy Petőfi Borjádon, vagy Szalkszentmártonban írt-e szebb verseket. A vita csúnyán elfajult, s ma hajnalban megvívtak a szentlőrinci erdőben.
Kacor: És az eredmény?
Borbély: A párbaj szerint Borjádon...
Kacor: (Kissé eltűnődve): Egy párbaj sose dönti el az igazságot. Borjádról való a Négyökrös szekér, Szalkszentmártonból A csárda romjai. Ki tudja megmondani, hogy melyik a szebb? Zsolt! Sürgönyözz az özvegynek!
Sajtófőnök: (Szintén pihegve jő): Salzburg határában csapatokat vontak össze az éjjel. Mert abban a balett ügyben München még most sem enged.
Kacor: Nem lesz belőle nagy disznóság. (Legyint egyet, arcát törölgeti a habtól a borbély, majd kölni vízzel öntözi.) Mi van még?
Sajtófőnök: Belgiumi hírek szerint rövidesen demarsot küldenek Hollandiának, a Memling kép miatt.
Kacor: Gyerünk tovább, ez sem kényes ügy. Hollandia engedni fog...
Sajtófőnök: Prágában nagy a nyugtalanság a legújabb Mozart-féle életrajz miatt. Állítólag Bécs bújtatta föl a szerzőt, hogy lekicsinyelje Prága szerepét a muzsikus életében. Bécs egyelőre hallgat. Tegnap tüntetések voltak a Moldva-parton, és a Vencel téren is.
Kacor: (feláll, egy tükörben megnézi magát, állát simogatva mondja:) Zsolt, jegyezd föl, hogy beszéljünk Berlinnel ebben a dologban.
Sajtófőnök: (Meghajlással, elköszönve): Más hír nincs, kegyelmes uram...
Kacor: (Őz felé fordulva): Rendeld az autót tizenkettőre a kiskapuhoz. Kiszaladok Eötvös József sírjához, már nagyon régen láttam. Rendelj egy szép ibolyacsokrot, a délutánod meg szabad, olvasni akarok. ( Őz el.) (Megcsörren a telefon, női hang - Kacor felesége - érdeklődik:)
Nem tudod véletlenül, hogy mennyi ideig tartott Kazinczy fogsága?
Kacor: Úgy emlékszem, hogy 2387 napig. De te mondd meg cserébe: honnan való ez a vers? (Ismést elkezdi a litániát. A válasz nem érthető, Kacor rövid idő múlva a fejét rázza:) Sose fáradj, tíz órakor úgyis államtanácsot hívtam össze ebben a kényes ügyben... (Őz tér vissza, kifulladva közli:)
Őz: Dánia mozgósított!!!
Kacor: Szóval mégis!
Sajtófőnök: (Sietve jön, kezében mobil telefon:) Berlin szól, a közvetlen vonalon.... (Kacor figyelmesen hallgatja a készüléket, a többiek fel- s alá járkálnak, próbálnak valamit, legalább egy foszlány szót elkapni a vonal túlsó végéről. Kacor végig csak hümmög, igenel, bólogat, majd leteszi a készüléket.)
Kacor: Berlin fölkért a közvetítésre. Őz! Tíz órára hívd össze a kishatalmi értekezletet. Miniszterelnök úr, az államtanács délutánra marad.(Miniszterelnök el.)
Őz: Kegyelmes uram, este jön a Dante-magyarázó.
Kacor: Ő egyelőre maradjon a helyén, Dante várhat, ha már eddig várt.
II. JELENET.
TANÁCSTEREM, KORA DÉLELŐTT.
Kacor: Órákon múlhat a háború. A viszály lappangó füstje már egész Európát hónapok óta fojtogatja. Schleswig a mesemondó Andersen hazájához akar csatlakozni, az erdőkben partizánok bujkálnak, istállók oldalán ott a jelszó: ÉLJEN ANDERSEN! Fegyvereket halmoztak föl, Dánia eredeti Andersen-kiadásokkal árasztotta el Schleswiget, csapatokat vonnak össze a határon.
Őz: Ám ha Berlin enged, Kegyelmes uram, Theodor Stormot is elveszíti: Schleswiggel együtt bekebelezik a dán irodalomba.
Kacor: Márpedig ez a nusumi költő megér Berlinnek egy háborút. Pedig Izland megpróbált közvetíteni. A helyszínre érkezett egy magányos izlandi pasas, napközben golfozott, pipázott, közben közvetített, este emlékiratokat diktált.
Őz: A határ mentén már lángolnak a népkönyvtárak.
Kacor: Jegyezd meg Őz, hogy a végén mindig minket hívnak. És ezt is jegyezd meg: Hungaria mediator mundi. Dánia kemény dió.
(Sorra érkeznek a sajtó képviselői, tudósítók, politikai helyzetmagyarázók. Nemsoká megérkezik a két peres fél is. Kacor a tanácsterem hosszú asztalának közepén, egy rádió mikrofonjába beszél: )
Kacor: Európa békéje az esztergomi kishatalmi egyezménnyel tartósan megerősödött. A két peres fél becsületes és lovagias egyezséget fog kötni. Ezentúl Andersen Schleswigben kéthasábos, kétnyelvű kiadásban jelenik meg, a Grimm-testvérek meséit viszont kötelező olvasmánnyá teszik a dán iskolákban.(A dán és a német döbbenten néz egymásra, majd szét, végül Kacor ellentmondást nem tűrő szemvillanására kezet fognak, és összeölelkeznek.) Az egyezség, ím, megköttetett. (Odafordul a Magyar Telefonhírmondó és Rádió R.T. sajtófőnökéhez, aki épp a mikrofont szereli le.) Régen láttalak. Panaszom van a műsorotokra! Sok a nehéz szám. Minden másodnap Bartók-est, felolvasások Platonból, szimbolista költők. Szeretnék már egyszer Strausst hallgatni.
Sajtófőnök: Kegyelmes uram, a nép hangszere vagyunk, ő parancsol. Legutóbbi közvélemény-kutatásunkkor kilencszázezer hallgató követelt több ókori verset.
Kacor: Jó, jó, tudom. Ti nem hisztek a tömegnevelésben. Hát én majd megmutatom, hogy abban is lehet valamit csinálni. (Őzhöz) Zsolt, írd föl, hogy a legközelebbi országos napon a könnyű versek ügyében tartsak beszédet.(Ismét a riporterhez. Közben egy szolga érkezik, némán nyújt át egy táviratot Őznek.) Igaz, te sok verset ismersz! Nem tudod, ki írta azt, hogy: te csendes éjnek ki. (itt Őz meghúzza Kacor kabátját. Ingerülten) No, mi van? Ha te meghúzod a kabátomat, mindig kitör valahol a gyalázat. (Őz Kacor fülébe súgja mondandóját) Ne áruld el senkinek. Szólj Zeppelin grófnak, hogy tizenegy órára legyen indulásra kész a léghajó. De nem az, amelyik a múltkor felrobbant az óceán fölött.
Őz: Kegyelmes uram, engedelmével, azt nem is lehetne, hisz átalakították tengeralattjárónak. Mégis, melyiket méltóztatik parancsolni?
Kacor Király: Az Ezüst Pisztrángot. Ha jól tudom, ez a leggyorsabb. És nem is utasszállító, hanem légicsata-cirkálóhajó.
Őz: Meg lesz, kegyelmes uram.
III. JELENET.
A LÉGHAJÓ GONDOLÁJA
Kacor: valamit enni. (Őz ócska (dohogva) Igy fest egy csöndes nap. Tegnap este fejembe vettem, hogy nem dolgozok ma semmit. Adj iskolatáskájából egy szalámis zsemlét és ásványvizet vesz elő, átnyújtja.)Mikor tört ki a felkelés? Tessék! Ráadásul kenyéren és vízen tartasz.
Őz: A távirat szerint ma, kora délelőtt. Mire a kormány észbekapott, a madridi portugál nagykövetség elhamvadt, a déli városrész a fölkelők kezébe került.
Kacor: Eleget figyelmeztettem Madridot (mondja csámcsogva, morzsákat fröcsögve), hogy ebből még baj lesz. Mikor is beszéltem velük utoljára?
Őz: (előveszi jegyzőkönyvét, belelapoz) Tegnapelőtt, tizennégy óra tizenkilenc perckor. Utána ezt diktálta, kegyelmes uram: "Az utca már erősebb a kormánynál. A közvéleménynek vérbeli hajtó kell, különben elragadja az indulat. Madrid már nehezen engedhet, talán Portugáliában több a bölcsesség."
Kacor: Milyen igazam volt! Csakhogy a gyújtogatás után Lisszabon sem engedhet többé. Madrid az oka mindennek. A sajtófőnökség túl hamar elárulta a titkos tárgyalásokat. Be akarta fogni a közvéleményt, s a közvélemény ma már fegyverrel kergeti a háborúba. (Kinéz az ablakon.) Őz! Mi az a fekete csík a Rhone-völgyben?
Őz: Nemzetközi zarándokmenet Mistral sírjához.
Kacor: (elgondolkodik, majd kisvártatva) Ha nem tudunk rögtön megegyezni, itt a háború. Kár volt a közvéleményt mindjárt segítségül hívni.
Őz: Azt hittük, könnyebben megpuhul Portugália.
Kacor: Kellőképp adagolt izgatással! Csakhogy az urak egykettőre felkorbácsolták az utcát. Ez volt a taktikai hiba. Kényes nemzetközi tárgyalásnál a tüntetés is kényes, úgy kell vele bánni, mint egy hajszálmérleggel, s legokosabb nyugalmazott rendőrökre és magánnyomozókra bízni.
Őz: A francia kormány ultimátumszerű határozatban közölte az érintett hatalmakkal, hogy megszünteti a francia-spanyol határ nemzetközi ellenőrzését, ha a portugál kormány nem állítja vissza a portugál-spanyol határ ellenőrzését. A spanyolországi nemzetközi vörös-brigádokat Portugália és Sztálin kormánya fegyverekkel is támogatja. A francia jobboldali érzelmű társadalom gyűjtést rendezett, hogy Alcasar hős védőjét, a nemzeti Moscardo tábornokot ékkövekkel kirakott, arany díszkarddal tüntessék ki. A díszkard átadásáról a vörös főhadiszálláson is értesült Miaja tábornok, a madridiak parancsnoka, aki valaha tiszttársa volt Moscardonak, és becsmérlőleg nyilatkozott. Moscardonak mindez tudomására jutott, és egy játékfakardhoz csatolva az alábbi üzenetet juttatta el a vörös brigádok főhadiszállására: "Kedves, öreg Canaille! Hallom, nagyon lesújtott a hír, hogy díszkardot kaptam a franciáktól. Vigasztalásul küldöm neked ezt a fakardot, mely hadseregedet jelképezi. Markolatának kereszt a formája, és így, ha majd agyonlövünk téged, koporsódra tehetjük azt."
IV. JELENET.
MADRID, PAZARUL BERENDEZETT TANÁCSTEREM A KIRÁLYI PALOTÁBAN.
(Kintről lövöldözés, kiabálások: "Spanyol valóság, portugál ködevők!" "Spanyol becsület, portugál álnokság!" "Új arab megszállás!" "Veszélyben a haza!". A tanácsteremben, Kacor, Őz, sajtó képviselői, szinte ugyanazon szereplők, mint a II. jelenetben, kiegészülve a portugál és a spanyol műfordítókkal, szakértőkkel, a spanyol miniszterelnökkel, portugál nagykövettel. )
Sp. miniszterelnök: A nagy kérdés, uraim, amiért egybegyűltünk (drámai hangon) Kosztolányi spanyolul, vagy portugálul?
Portugál műfordító: Kosztolányi a miénk!
Spanyol műfordító: Spanyol tudás, portugál leleményesség! Semmi közük hozzá!
Sp. miniszterelnök: Ne kiabáljanak közbe az urak, nem a parlamentben vagyunk! Ez tanácsterem, és én beszélek. A helyzet az, kegyelmes Kacor Király Uram, hogy a két állam egyszerre határozta el, hogy lefordítja Kosztolányi összes műveit. A háború pedig az elsőbbségért folyik, ezért folynak a fegyveres harcok az utcán. (Kintről ismételt lövöldözés, kiabálások) Bemutatom Önnek a Néró, a véres költő és a hátrahagyott írások spanyol, míg a novellák portugál nyelvre fordítóit. (A két műfordító mély meghajlással köszönti Kacort.) Titokban ők a legnagyobb úszítók, ezt mindenki jól tudja.
Kacor: (A két műfordítóra vetett, lesújtó pillantással) Úgy látszik, az urak már nem mernek a béke mellé állni. (Kimutat a lövésektől, ágyúdörgésektől visszhangos utcára) Ehhez túlságosan megmérgezték már az utcákat. Csakhogy a viszály egy magyar költő körül kerekedett, s én nem tűröm, hogy ebből háború legyen. Ha az urak mindenáron vérfürdőt akarnak rendezni, válasszanak ehhez más költőt. Ott van példának okáért Joachim Ringelnatz. (Indulófélben, már az ajtóból:) Aki Kosztolányit akarja ilyesmire fölhasználni, Magyarország haderejével találja magát szemben.
Sp. miniszterelnök: (Kacor után siet, karon fogja) Kegyelmes uram, kezdjük elölről.
Kacor: ( kvarcórájára néz:) Van még egy fél órám, estig vissza kell érnem az államtanácsba, amit már kétszer elhalasztottam. (Nyomatékosan) Egy versről kell tárgyalnunk. Amennyiben a peres felek egyetértenek határozatommal, ez a következő: (A sajtó megfigyelői, és más slapajok elébe tolják diktafonjaikat, mikrofonjaikat, van, akik gyorsírással jegyzetelnek, ők a harmadik világ tudósítói) Döntésem, hogy Kosztolányi összes műve elébb katalánul jelenik meg, így a spanyol-portugál elsőbbségi viszály egyszerűen rendeződik. A katalán kiadás után egy időben jelenik meg a prózai írások spanyol és a versek portugál fordítása, a spanyol versfordítások viszont a prózai művek portugál fordításával jelennek meg egyszerre. (Az utcáról behallatszik Kacor beszédének "visszhangos" hangszóróból történt kierősítése, ezzel egy időben egyre gyérebb fegyverropogás, amit a beszéd végére elviselhetetlenül hangos éljenzés követ a palota előtti térről. A tanácsterem kiürül, csak Kacor, és Őz marad. Kacor hirtelen nagyon csüggedtnek látszik, magába roskad.)
Őz: Kegyelmes uram, még nem ebédelt.
Kacor: Nem az a baj, Zsolt. Csüggedt vagyok, az a baj. Mi lesz ezzel a szerencsétlen világgal, ha én egyszer visszavonulok a macskáim és lovacskáim közé? A kínai utam után megfogadtam édesapámnak, hogy hatvanéves koromban felhagyok a politizálással. Még van öt évem, Zsolt. Azután. utánam az özönvíz. (üveges szemekkel bámul maga elé, kisvártatva kérdezi:) Úgy emlékszem, van itt valahol egy botanikus kert.
Őz: A Parque del Oeste. Autón nyolc perc.
Kacor: Visszautazás előtt szeretnék pár percre kimenni. De egészen egyedül.
V. JELENET.
KACOR ÜLDÖGÉL EGY PÁLMAFA ALATT, EGYEDÜL, KEZÉBEN EGY CSOKOR VIRÁGGAL, AZ ARBORÉTUMBAN SZAGGATTA LE ŐKET.
(Egy kóbor kutya bukkan föl a sétányon, Kacor magához csalogatja:)
Kacor: Úgy, úgy, megsímogatják a szép kutyát. Mit üzen Mukinak Budapestre? (Őz közeledik a sétány másik vége felől lábujjhegyen, esdeklő tekintettel áll meg a pad közelében.) Ülj le, Zsolt.
Őz: Kegyelmes Uram.
Kacor: (Nem is figyel Őzre:) Látod, mindig így kellene élni. Erre tanított az édesapám. (Sírva fakad.)
Őz: (Könyörögve:) Kegyelmes Uram!.
Kacor: Egy vadászház a Kárpátokban, halászkunyhó a Balaton partján, indián élet a vízen. (Bőg, mint egy taknyos gyerek.)
Őz: (Most már ő is sírva, könyörög:) Kegyelmes Uram, az angol-francia viszály.
Kacor: (Kifújja az orrát, hüppögve:) Tudod, hogy tizenkét éves korom óta legalább tízszer olvastam el a Robinsont, körülbelül hússzor a Winettout?
Őz: (Ő is kifújja az orrát, de még mindig rimánkodva, könnyeivel küszködve:) Kegyelmes Uram!. az angol-francia viszály. de különben is, mikor még Kegyelmes Uram gyermek volt, Magyarország még nem volt világbíró, magunknak élhettünk, nem voltunk kulturális nagyhatalom.
Kacor: Apám. rózsákat nevelt az ablaka alatt, s formás kis lipicai lovakat a falu határában.
Őz: Kegyelmes Uram!. Az angol-francia viszály.
Kacor: Mostanában megrohantak a gyerekkori emlékek. De mostantól fogva így is fogok élni. visszavonulok.
Őz: Kegyelmes Uram, ez nem lehetséges. az angol-francia viszály. Világhívatásunk van, Hungaria mediator mundi! Ön mondta, reggel, és parancsba adta, jegyezzem jól meg. Különben nagytiszteletű édesapjának tett fogadalma csak öt év múlva esedékes. és Európa nem csendes. de még a világ sem, egyáltalán nem.
Kacor: (Rémülten. Csak most fogja föl Őz szavait.) Te, Őz, csak nincs valami baj?
Őz: (Óvatosan:) Azt gondoltam, hogy ha már úgy is itt vagyunk Nyugaton, intézzük el az angol-francia viszályt is.
Kacor: Nem bánom, ez a nap már úgyis elromlott. Párizs tud az érkezésünkről?
Őz: Utólagos engedelmével, ezt már elintéztem.
Kacor: (Dühösen verni kezdi Őz fejét a virággal, Őz védekezni próbál, nem nagy meggyőződéssel:) Hogy merészelted tudtom és beleegyezésem nélkül?!
Őz: (Két keze arca, feje körül, így mondja, míg Kacor csépeli:) A francia miniszterelnök várni fog bennünket.
Kacor: (Elfárad, abba hagyja a verést, kifulladva:) Akkor telefonálj haza, hogy az államtancs estére marad. Az ördög vigye, mondd le a ma esti Dante órát.
VI. JELENET.
ISMÉT A LÉGHAJÓ GONDOLÁJÁBAN
Kacor: Ravasz vagy te, Őz! Csak azért volt egy zsemle a táskádban, mert három világválság iratainak kellett a hely! Na, elevenítsük csak fel, mi is ez az ügy?
Őz: Kegyelmes Uram, parancsoljon (Át akarja nyújtani az aktát, Kacor elhárítja: )
Kacor: Nem, Őz, te mondd el röviden, én már öreg vagyok ahhoz, hogy olvassak.
Őz: Kegyelmes Uram, az úgy volt.
Kacor: (Ráförmedve:) Röviden!
Őz: Hát akkor, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: A viszály azzal kezdődött, hogy a Panthéonból eltűntek Victor Hugó hamvai.
Kacor: Hugó a víziló, aki te vagy! Victor bácsi Ügó, te barom.
Őz: Igenis, Kegyelmes Uram. De a hamvak akkor is eltűntek. A tolvajok angol falkavadászoknak öltöztek, így feltűnés nélkül dolgozhattak. A Panthéon előtt pedig egy angol postakocsi várakozott. Fényes délben, hangos ostorpattogtatással hajtottak ki Párizsból, vivén magukkal a hamvakat is. Angol hazafiak voltak, kik így álltak bosszút az író angolgyalázó regényéért, a A nevető ember-ért. Anglia visszautasítja a hamvak kiadatását, mondván amúgy is nyoma veszett, a gengsztereknek is, a postakocsi is eltűnt szőröstül-bőröstül, lovastul, még egy patkó, egy árva lószar sem maradt utánuk, hogy nyomra vezethetne.
Kacor: Á, emlékszem már. A francia kémjelentések szerint Osszián egyik szülőföldjére vitték, talán a Hebridákra. miért is?
Őz: Így van, Kegyelmes Uram, a Hebridákra vihették, hogy ott semmisítsék meg valamelyik nagy angol költő születésnapján. Erről egyébként népszavazást kívánnak tartani, az angol kormány már húszmillió szavazócédulát nyomtatott ki.
Donatello szószékét.(elfárad, sóhajt, legyint egyet, ám Zeppelin gróf folytatja helyette kíméletlenül:)
Kacor: (Rezignáltan:) A félelem. De nyíltan senki sem mer beléharapni.
Hol lesz a tárgyalás, Zsolt?
Őz: A milánói Ambrosia könyvtárban, kegyelmes uram.
Zeppelin gróf: Hamarosan megérkezünk. Helyezzék magukat kényelembe, bizton- sági öveket kérem bekapcsolni. én is megyek vissza a helyemre.
VII. jelenet.
A milánói Ambrosia könyvtár díszterme előtt.
(A tömeg halk morgolódással szétoszlik. Őz kétségbe esetten:)
Őz: Kegyelmes uram, egy percig sem halaszthatjuk a párizsi utat. Amíg tárgyalt, beszéltem Pesttel. Azt üzenik, hogy a helyzet váratlanul elromlott. Francia hazafiak a becsületrend nagykeresztjével feltűnés nélkül a Szent Pál-székesegyházba hatoltak, s megrongálták Nelson sírját. Ez Angliában fölér egy oltárgyalázással. Anglia már meg is adta a választ. Tizennyolc órakor elrendelték az általános mozgósítást, s a teljes elsötétítést, a flotta ismeretlen céllal kifutott egy skót kikötőből, pedig a francia kormány még mindig engedne, s közvetítésre kéri a kegyelmes urat.
Kacor: Most aztán baj van, Zsolt. Az angolok nyakasok, s ráadásul az ősellenségükkel akaszkodtak össze. Friss fej kéne ehhez, az enyém pedig zúg a mai naptól.
Őz: Mégis meg kell próbálnunk, kegyelmes uram. Zeppelin gróf és én már megállapodtunk a francia hadügyminisztériummal a fényjelekben.
(Kacor megadóan bólint.)
Jelenet.
Zeppelin gróf gépének gondolájában. Kacor szendvicset majszol és ásványvizet iszik. Megint morog:
Kacor: Mindig csak kenyéren és vízen tartasz. Mikor ihatnék már egy kupa bort, vagy egy korty konyakot, netán kisüsti pálinkát?
Őz: (Lelkesen közvetíti azt, amit az ablakból lát:) Már az elsötétített Franciaország fölött repülünk, kegyelmes uram.
Zeppelin gróf: (Kilép a pilótafülkéből, az elsápadt Kacorhoz:) Ne ijedjék meg, kegyelmes uram, a másodpilóta vészhelyzetben sokkal kiválóbb, mint én. Különben a sebességmérő a világrekord körül jár, és csak észre vehettek bennünket, mert az imént tüzet nyitottak ránk. Párizs egy pillanatra kivilágosodott, ez volt a jel, most leszálláshoz készülődünk. Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveket. (Engedelmeskednek. Leszállás után a francia miniszterelnök lép a gondolába)
Fr. miniszterelnök: (szomorúan, csöndesen:) Anglia nem fogadta el a meghívást.
Ezek után Franciaország elfogadja a háborút.
Kacor: És mi a helyzet a francia kormánnyal?
Fr. miniszterelnök: A gazdasági csődöt nem tudtuk kikerülni, a francia frankot már nem is jegyzik a valutapiacon, hisz a hamvak adták a frank fedezetét, nem az aranykészlet. Az új, baloldali Chautemps-kormány parlamenti bemutatkozása kedden történt meg. A kamarában, ahol a délutáni ülésen a miniszterelnök felolvasta a kormány nyilatkozatát, a képviselőház 380 szavazattal 228 ellenében, izgalmas vita után elfogadta. A nyilatkozatunkban azt hangoztattuk, hogy Franciaország államkasszájában mindössze 20 millió frank van, ezzel szemben 40 milliárd a hiány, így a kormány kénytelen a jegybanktól további előlegeket felvenni. A jobboldali pártok állandó gúnyos közbekiabálással kísérték a pénzügyminiszter beszédét. Olyan erővel verték a padokat, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. Szünetben a parlament éttermében a kommunista és a jobboldali képviselők között véres verekedés folyt le. Egyébként tanultunk a rossz spanyol taktikából, letiltottuk a véres szájú újságcikkeket, de a tüntetéseket nem lehetett megakadályozni. Tíz fiatal francia költő vonult fel Victor Hugo egykori ravatalához, a Diadalívhez, gyászfátyolfelhős hangon, és ugyanilyen kalapban szavaltak részleteket a Százdok Legendái-ból. A tömeg megrendülten állta körül őket. És amikor egy fiatal anya váratlanul fölzokogott, mindenki ordítani kezdett, hogy "Mallarmé szelleme, állj bosszút!". A tetováló műhelyek forgalma fellendült. Kedvenc költőik nevét karcoltatták visszavonhatatlanul testükre, volt, aki arra vetemedett, hogy Louise Laba, a lyoni költőnő képmását, és egy nyillal átdöfött szívet készíttetett bal mellkasára. Egy rendőrló megsebesült, a Concorde-hídnál pedig egy angolt - legalábbis annak vélték - zsebkéssel Nevető Emberré operáltak.
Kacor: És ilyen gazdasági, politikai csőd szélén még volt pénzük ékkövekkel kirakott, arany díszkardra?
Fr. miniszterelnök: Az még a jobboldali, az előző kormány műve volt. És mint már bátorkodtam említeni önnek, a frank fedezetét Victor Hugó hamvai biztosították, nem az állam aranykészlete.
Kacor: Megyünk Londonba!
Őz: Kegyelmes uram, jobb erről lemondani. Az angolok még békében is lőnek minden gépre.
Kacor: Megyünk, ha mondom! A külügyminiszter úrtól elköszönünk.(megtörténik, a francia külügyminiszter távozik.) Zeppelin gróf, ha most eltalálnak bennünket, az annak a jele, hogy nincs rám szükség. London fölött fogassa el magát. (Ez is megtörténik. A londoni repülőtéren egy katona világít Kacor arcába zseblámpával. Rögtön felismeri.)
Kacor: Kérek egy autót. A miniszterelnökségre megyek. Intézkedjen, hogy riadókocsi menjen előttünk, és biztosítsa az utat.
VIII. jelenet.
a Downing streeten álló miniszterelnöki hívatal tanácsterme. Miniszterelnökök, miniszterek, stb. Felrándul az ajtó, Kacor áll a küszöbön
Kacor: Victor Hugo hamvaiért jöttem.
Angol miniszterelnök: (Némi általános, döbbent csend után ő reagál elsőként:) Kacor, a Király!!! Éljen a király!!! Üdvözlöm, Kegyelmes Uram, hogyan sikerült iderepülni? Így kijátszani a légvédelmet! Remekül csinálta, remélem, egyiküknek sem esett baja. (Mindenki sorban köszönti Kacort, és gratulál a hőstettért. Őz Zsolt szeme könnybe lábad, annyira elérzékenyül. Az angol miniszterelnök telefonál:) Halló? Angol Nemzeti Bank? A miniszterelnök vagyok. A bank elnökét adja, de sürgősen. Halló? A rendelkezés megváltozik. Holnap reggel visszaküldjük a hamvakat Franciaországba. (A kagylóba beszél, de mosolyogva Kacorra néz.) A szállítási biztosítást egy magyar cégre bízzuk. Ennyivel tartozunk Magyarországnak. Köszönöm, viszont látásra. (leteszi a kagylót.)
Őz: Én mindig tudtam, hogy nagy ember a gazdám!
Angol miniszterelnök: (Kacor Királyhoz:) Ön vérbeli sportember. Maradjon itt pár napig, elmegyünk pisztrángozni Skóciába.
Kacor: Majd máskor. Reggel óta tologatok egy államtanácsot odahaza. Szóval, Victor Hugo az Angol Nemzeti Bank pincéjében lappangott?
Angol miniszterelnök: Ott. Nagyon jól mulattunk a francia kémjelentéseken.
Kacor: És a szavazócédulák?
Angol miniszterelnök: Azokat csak kinyomtattuk. Ápolni akartuk a hamis nyomot.
Őz: A kegyelmes úr éhes, reggel óta nem evett.
(Londont kivilágítják, mindenki az utcákra tódul, a világváros élettel teli hangjai szüremkednek be a teremben, miközben lakájok szolgálnak fel ételt, italt.
Kacor: (Gyanakodva fordul Őz felé:) Te, Őz, csak nincs valami rémhíred?
Őz: Hova gondol, kegyelmes uram! Az európai béke végképp megszilárdult.
Kacor: Csak lassan a testtel! Százszor megmentem, de százegyedszer mégis Süsswein mond igazat: a helyzet reménytelen. Mi lesz itt, ha öt év múlva, fogadalmam szerint visszavonulok?
Őz: Ne gondoljunk most erre, kegyelmes uram! Talán pohárköszöntőt kellene mondania.
Kacor: Igazad van. (Pohárral a kezében feláll.) Az európai békét akarom felköszönteni ezzel a pohár itallal. Amióta a kishatalmak megteremtették a könyvolvasó, művészkedő és szemlélődő Európát (taps) s fegyvereikkel fönntartják a békét (taps), a megriadt Múzsák visszatértek közénk. A század második fele bosszút állt az első felén. Amikor 1914-ben megindult a harmincéves háború a nyersanyagokért, (hosszantartó kacaj, derültség) a kishitűek az európai művelődés bukásától rettegtek. Én már akkor megmondtam, hogy látunk még fordított világot, s a művészek bosszút állnak a nyersanyagon. Ma az ellenkező véglettől féltem Európát. Nem szeretném, ha egy költő miatt lángba borulna. Négy válságon estünk át egy nap alatt, s ez rossz jel. Most békésen búcsúzunk egymástól, de mi lesz, ha egy reggel a felkelő nap egyenesen a szendergő hadisten szemébe süt és fölébreszti? Volt nekünk egy költőnk, Csokonai Vitéz Mihály.
(elvörösödött, úgy sziszegte, hogy csak a halálra vált Őz érthesse:) Te szerencsétlen! Ezt is nekem kell kitalálni? A verset Csokonai írta. Fuss, telefonálj Pestre, hogy az államtanács elmarad. (Majd emelt hangon, hogy mindenki értse, így folytatta:) És akkor most ürítsük poharainkat. (A poharak kiürülnek, az angol miniszterelnök emelkedik szólásra:)
Angol miniszterelnök:Kegyelmes uram, köszönjük megtisztelő közbenjárását az európai béke megteremtése érdekében. Holnap reggel az a postakocsi várja önt a bejárat előtt, amellyel Victor Hugo hamvait elloptuk. A hamvak a postakocsin lesznek. Szeretném, ha ezen hajtana ki a reptérre. Kormányunk emlékbe ajándékozza.
IX. jelenet:
Zeppelin gróf léghajójának gondolájában. A háttérben Victor Hugo hamvait tartalmazó láda, és az angol postakocsi, lovak nélkül. Jól művelt földek fölött repülnek, Shakespeare dalaira körtáncot lejtenek a földművesek.
Kacor: Párizsban csak addig maradunk, míg átadjuk Victor Hugot a reptéren. Siessünk haza, rendkívül fáradt vagyok.Holnap mindenáron meg akarom koszorúzni Eötvös József sírját.
(Ahogy csukódik szép lassan álomra Kacor szeme, úgy tompul a fény.
Majd teljes sötét.)
Vége