Aaron Blumm
7 kerti törpe + 7 tulajdonképpen

Heten vagyunk, mint a gonoszok. Egyszer csak azt veszem észre, hogy mindenki egyszerre beszél, csak én hallgatok, de ez már meg sem lep tulajdonképpen.

1. Apuka

Tulajdonképpen igaza van, igyunk és felejtsünk, mondja, és anakronisztikus történeteket mesél, melyek viszont egyidőben kronisztikusak is, mert mindegyik ugyanarról az egy dologról szól.

2. Anyuka

Új frizurája van, ami jól is állna neki, de hátul elaludta, amiről valószínűleg senki nem szólt neki, mert büszkén feszít.

3. Nagytata

Valamelyik nap arra döbbentem rá, hogy totálisan megbolondultam. Pontosabban arra gondoltam, hogy a világ bolondult meg körülöttem, és csak én maradtam normális, de a szakkönyvek szerint pont ez a legszilárdabb bizonyíték ellenem.

Egy hordót kellett volna áttranszportálnom a két házunk között, kocsival mentem, hogy ne kelljen sokat tökölődnöm a cipeléssel az utcákon, és még büszke is voltam magamra, mert a gyakorlat ellenére azonnal megtaláltam a hordót a megadott helyen, anélkül, hogy mobiloznom kellett volna, hogy is néz ki egy hordó, meg hogy, na akkor most micsinájjak.

A probléma akkor adódott, amikor a hordó sehogysem akart beférni a kocsi csomagtartójába. Tipikus, gondoltam, de nem akartam feladni a harcot. Egy többszörösen összekötött spárgát kanyarítottam elő az egyik sufniból, a hordó köré tekertem, belekapaszkodtam a spárgába, majd beültem az autóba, és félkézzel a madzagba, fél kézzel a kormányba kapaszkodva elmanővereztem vagy száz métert. Reméltem, hogy senki sem lát, és arra gondoltam, kész, végem, ettől alább már nem süllyedhetek.

Abban a pillanatban az egyik régi szomszédom jött szembe velem az utcán, egy kosár volt a fejére borítva, és misztikusan mosolyogva eltekert mellettem.

4. Nagymama

Tulajdonképpen ő a legszimpatikusabb. Miközben mindenki össze-vissza beszél, ő próbálja tartani a fonalat, nem is iszik, nehogy elszabaduljonak az indulatok, de hiába. Az Apukák a múlt és régmúlt békés megtárgyalása után a jelenbe térnek, és egymás haját tépnék, ha lehetne. Én, mint harmadik Apuka, úgy érzem

5. Anyuka

tulajdonképpen

6. Anyuka

Semmit nem szabad megtudnia abból, amit itt leírok.

Talán jobb lenne, ha nem inna, de ezt már nem regisztrálja, hiába lökdösöm oldalba, olyan dolgokat parancsol nekem, amiket még véletlenül sem nekem kellene megcsinálnom, a pofájába is vághatnám, de végül is, ha ma nem, akkor mikor tartóztatnám magam.

7. Apuka, vagyis én

Van egy titkom, ami nem is titok, mert mindenki tud róla, csak annyiban titok, hogy én nem írhatok róla, mert akkor földszakadás, égindulás. Ahhoz viszont, hogy egyenesbe jöjjek, ha csak sejtetve is, de le kell írnom néhány halvány utalást:

(Az egész történetet, már én magam sem fogom soha megtudni, mert habár én vagyok valahol a másik főszereplője az esetnek kettőnk közül, senki nem hajlandó semmi konkrétat mondani semmiről. Így tulajdonképpen...)

+1 Hófehérke

Hófehérke ránk telefonál (tökrészeg), hogy most ért haza, és hogy átjöhetne-e. Mondom Hófehérkének, hogy mi van. Jól van, mondja, akkor átjövök. Most inkább ne, mondom. Aztán próbálom felhívni, de ki van kapcsolva a mobilja.