Valkay Zoltán:
A főépítész jegyzetei
Zynthanova, azaz "a másik Zenta" terve 1998 (a ZEN-TAO című őszi tárlat) után újfent a nagy nyilvánosság elé kerül, ezért Beszédes István barátommal elhatároztuk, hogy benépesítjük ezt a papírvárost. Alig három érlelő hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a megszólított írók, művészek betöltsék élettel ezt az utópikus várost, annak erre a célra megnyitott, negyvenkilenc lakóépületét. Beköltözéskor nem pusztán lakóépületet, szomszédot is választ az ember. Ehhez a "művésztelep" résztvevői megkapják a városka alaprajzát, terveit, valamint a lakójegyzéket a postamestertől. Itt, alább pedig segítségképp betekintést adunk a tervező Zynthanovához fűzött jegyzeteibe.
Zynthanováról beszélve, nem lehet megkerülni annak Főnix voltát. Miután Ó-Zenta címerében mind a víz (kecsege), mind a föld (kalász), mind a levegő (kulcsok) képében három elem jelen van, felhangozhatna C. G. Jung nyomán a kérdés: hova lett a negyedik? A tűz nélkül a hagyományos elemtan alapján képtelenség a dolgokat három princípiumra osztani. A tűz ugyanis a dolgok születését és átváltozását segíti elő. Az arab at-tannur, azaz sütőkemence, a hermetikus szimbolikában a hőséget ontó hím elemet képviseli. Ezzel szemben a nőelvű magyar banyakemencét ismer. A kemence(templom) több síkon az asszonnyal, annak méhével egyenlítődik ki. Kereksége a világmindenség alakja, szerkezete összekötő kapocs a Felső és Alsó világok között, közepében pithagoreusi tűz ég. Világos tehát az, hogy a kemence az alkímiai átalakulás (egyik) legfőbb helye. Az ember és a ház analogikus kapcsolatában bizonyos értelmezések szerint a gyomornak, az emésztésnek, feldolgozásnak felel meg. A városokat a történelmi időkben fallal kerítették körül. A kemence fallal körülvett tűz. Nos, Zynthanova "a folyón-túli város", akár a tűzből születő főnix-madár, maga a tűz elem, metaforikusan mondva egy "Kemence-város".
Hortus metaforico: a visszavonulás kertje
A kert, mint a vágyott (de miniatürizált) természet képe dereng fel a reménytelenül üres, forró, poros, fátlan vidéken. Nem véletlen ezért, hogy a kertfogalom minden utópikus létállapotban ott kísért. Ősi kertes városaink jutnak most eszembe, melyek oly nagyszerűen/egy-szerűen békítették ki az építő ember és a természet között fellépő ellentétet. A kerttel (ker-)rhingekkel elkerített gyűrűs-kertes világképmodell települések avar eredetűeknek vélhetők. Gyűrű övezte az avarok temetőit, településeit, templomait, házait, erődítményeit, hasonlóan szent ligeteikhez melyek a magyar népmesék világában a Kerek erdő képében maradtak fenn. A magyar néprajzi lexikon magyarázata szerint kert szavunk a kerül, a kerít (v. ö. a városalapítással), a kering igékből származik, és régebben "kerítést" is jelentett. Mindenképpen "bekerített, védett helyre" utal, így például a lakóház körül található zöldségfélék, gyümölcsfák, virágok ültetésére és megóvására szánt területet értünk alatta. Régi magyar kerített hajlékaink udvarait "hímeseknek" mondta Toroczkai Wigand Ede. Ez megegyezik azzal, amit a kertről Keleten is gondolnak. Kertet készíteni circum cissiót jelent (latin ige, jelentése el-, és lekerítek). A kert, mint kozmológiai jelkép megfelel a Föld ideál-képének. Az Éden - minden kert kertje - útjai a négy égtájra mutatnak, virágainak ültetési rendje a napóra forgását idézi, közepébe kút, fa, medence vagy domb található. Az édeni kertet az idők kezdetén Ádám művelte meg, illetve kerítette le. A természetből lekerített Paradicsom az idők végeztével város lesz: Égi Jeruzsálem. A városok építése ezt a folyamatot szolgálja.
Mindannyian halottunk már a labirintusról, azaz az útvesztőről. Az Alföld labirintusa a maga láthatatlanságával a választás útvesztője, hisz bármerre megindulhatunk, nyomunk akár a tengeren, láthatatlanul tűnik el mind az időben, mind a térben. visszaút nincs. A visszaút egyedüli lehetősége az emlékezet. "Az emlékezet csillagos ege... melyen az ember nem lábbal, hanem emlékezetével jár" (Krúdy Gyula). Kutakodva Zynthanova égi mintája után, hiszen az ősi hagyomány szerint minden város égi minta szerint épült fel, eszünkbe juthat például a mezopotámiai Eridamusz is. A csillagok és az emberi világ megfelelési tanára sokat adó sumérok számára egyébként ilyen "építési modulnak" számított a Pegazus csillagkép négyszöge. Úgy tűnik a régiek számára az égi más léte elengedhetetlen volt. Építési gyakorlatuk alapja jórészt ebből állt. Számukra az égi más egy jantrikus diagramot testesített meg. Zynthanovánál például a "Nyilas" és a "Bak" csillagképek szerepeltek mintául.
A kozmosz-ember-építmény hármasságának azonosságeszméje a Mandala (azaz Vasztu Purusha) elvnek felel meg. A mandala jelentése pedig: kör. Nem más, mint a világ geometrikus projekciója, pszihokozmogram. Ennek megfelelően bolygóvárosunk tájolását, formáját, méretarányait mi is mint világképet fejeztük ki. Központjának szerkezete (mely egy 100 méteres sugarú körbe belefér) egy körbe írt kereszt, azaz circo quadrata. Epicentruma a Városkapu. A kereszt egyébként égtájformaként jelenik meg. Azzal, hogy ívjáratok, "tornácok" övezik, mondhatni azt, hogy hasonlatos a labirintushoz is. De most nem ez a legfontosabb. Sokkal inkább érdekes az, hogy nézegetve az "Élet virága" nevezetű ábrát, szembeötlik, hogy annak egy szegmentuma éppenséggel Zynthanova matrixa is lehetne. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik, és mintegy azt megerősíti, a Városközpont Yin-Yang ábra volta. Mert ha tüzetesen megvizsgáljuk a Központot, akkor a Víz-térben felismerszik annak női, a városi térben annak férfi princípiuma. Ha, egy kicsit tovább szemlélődünk, például hogyha a mondott Yin-Yang ábra köré egy képzeletbeli kört írunk, akkor egy kétszeres Yin-Yang rajzolódik ki, melynek egybemetsződései Vénuszvirág-formát tükröznek. A Vénuszvirág pedig nagyon is rímel a már emlegetett Hold-dombjellegű városközpontra, sőt, a dombon növő virág költői gondolatára is.
A kiromancia, azaz a tenyérjóslás a mantikus diszciplínák egyike. Figyelembe veszi többek között a tenyér alakja és a kézhajlat barázdái közötti megfeleléseket, analógiákat. Szem előtt tartja például az egyes dombok és vonalak asztrológiai kapcsolatát. A tenyeret egyszerűen a világ lenyomataként értelmezi. Nos, az, aki a tenyerébe akarta rejteni városát, az a tenyeret egy város lenyomataként értelmezi. Ha Zynthanova mátrixát és a bal kéz lenyomatát egybevetnénk, akkor a következő megállapításokat tehetnénk meg:
- 1. a városközpont (esetünkben a citadella) maga a Hold, mely a fantáziával és a tudatalattival áll szoros kapcsolatban.
- 2. A szépségérzettel kapcsolatba hozható Vénuszdombot jelképesen a Tiszavirághoz címzett motel körül kell keresni.
- 3. A Jupiter uralma alatt álló alközpont a cselekvő tetterőnek és a törekvésnek felel meg.
- 4. A szellemi fejlődés és az elvonulás szaturnikus eleme csak rejtve van jelen.
- 5. Az Apolló dombon található az iskola és az óvoda, a tudás, az ismeret és a szocialitás jelentésével.
- 6. A Merkurt a vasútállomás, a posta és az autóbuszállomás testesíti meg, mintegy serkentve a kereskedelmet, a gondolkodást.
- 7. A rendőrség viszont mi másnak, mint a Marsnak a megfelelője.
Ezek mellet érdemes még odafigyelni arra, hogy a Napsugár rakpart valójában az Életvonal, akkor, amikor a Nefelejcs utca a Fejvonalnak, a Hold utca viszont a Szív-vonalnak a megfelelője. A különböző kiromantikus pontok fejlettségének, elhelyezkedésének, a városka testében betöltendő szerepének helyes leolvasása és megfejtése után Zynthanova városát akár a tenyerünkön is hordozhatnánk...