- Vörös István
A magányos óvodás panaszai*
-
- Hagyjatok
-
- fehér csészéből szelíden
- fehér tejet inni,
- piros pohárból borzongva
- piros szörpöt inni,
- kék tányérból jó étvággyal
- égdarabkát venni,
- zöld abrosz fölé hajolva
- egy ananászt nézni.
-
- +
-
- Kezek
-
- Kávéval és kacajjal jő
- a reggel.
- De máshol, nem itt. Az időtől el a
- kezekkel!
- Az idő az én legkedvesebb babám
- ma reggel,
- hidegvízzel és szélzúgással jő
- ez egyszer
- az öltözés. Nem segít senki ügyes
- kezekkel,
- kacajszaggal és jajjal jő ezer-
- egyedszer
- a növekedés, az idő bábu -
- sereggel.
- Egy egész csapat önmagam
- kereng fel.
- Aki nem volt soha egyedül,
- nem ember.
- Vaj jő, és jaj, kacat kávé
- a reggel.
- Az idő az én legkedvesebb lovam -
- kezekkel.
-
- +
-
- Látomás: a ló
-
- Rohan a gyorsvonat után,
- aztán eszelősen, bután,
- ki részeg, s izzik mint a réz,
- a napra, úri kedvesére
- rí és a szörnyű napra néz.
- Elhagyta mind, most sír magában
- a pipacs és az iszalag.
- Szerelmese volt már a kóró.
- A sárga szoknyáját (s szalad,
- bolond lotyó) fejére kapja.
-
- Kibomlik csenevész haja
- a tébolyító napsugárban,
- röpül a pusztán egymaga.
-
- +
-
- Forgó
-
- Azóta folyton erre gondolok csak,
- a tárgyak álmosan forognak,
- a szék forog, az asztal és a csillár,
- az alma forog tengelye körül,
- az ágy forog, a függöny ugyan mit vár,
- az ablak forog, ő annak örül.
- Helyet cserél a rózsaszín a zölddel,
- forog minden, bár nincs is rá elég hely.
- Csak erre gondolok azóta folyton.
- Hajam égnek áll, nem mozdul a forgóm.
-
- +
-
- Hófelhők
-
- Az ördög is felpántlikázva lumpol,
- festett leányok lesnek a zsalukból,
- festett lányok és képzelt óriások,
- rosszullét, ami émelyegve rám tör,
- körém húzott varázskör.
- Képzelt lányok és festett óriások,
- hogy itt vannak, nincsen rá óriás ok,
- csak sok apró, mint a játék katonák.
- Az ördög hátán valamit meglátok,
- de nem szalagot és nem is pántlikát.
- Látni néha öröm, néha bosszúság.
- Szemembe csap, mint egy bosszús ág,
- a látvány bokrai dühösek,
- vonyítanak, mint egy rühös eb.
- A jókedv mögött valami tüzesebb
- hőség és hideg jön egyre közelebb.
- A lányok is felpántlikázva lumpolnak,
- az égre festett ördög elolvad.
-
- +
-
- Műanyag játékok
-
- A játék
- nem különös.
- Szögletes és ideges,
- műanyag, felfújható,
- bármikor eldobni jó,
- mit az ember nem keres.
- Nyúlós labda, villanylámpa,
- fény, vissza az éjszakába.
- Játszom ennen árnyékommal,
- míg véletlen meg nem szólal.
- A tükörrel fényt ütök át,
- hogy alusznak-e odaát,
- és a nap - kerek bankkártya
- vagy törött karlsbadi ostya -
- lehull, megnyílik egy tócsa,
- sietve kel át egy gerle,
- hogy: Eltévedt népem, erre!
- Látszom a megnyílt tócsában,
- mert tegnap a partján álltam,
- látszom látszó önmagammal,
- szárnya van, de mégse angyal,
- reggelizik, de nem éhes.
- Ott se vagyok. Hát nem szép ez?
- Játszom képzelt önmagammal,
- képzelt májjal, pofacsonttal.
- Üres gyomrába zsömlét,
- ha szereti, képzelnék.
- Játszom néha, és ha éjjel
- fölkelek,
- látszom saját álmom mélyén,
- emberek!
-
-
- * Elhangzott 2003 májusában a Kosztolányi Dezső Napok tanácskozásán.
