Bencsik Emese versei

metamorfózis

 

amíg összegörnyedve ül

percek gurulnak el

órák napok évek

csordogál a méz

a tündéri fényben

madarak röpködnek

 

lassan enged a görcs

ősálom mozgatja a végtagokat

míg szarvasok és zergék

futkosnak az erdő fái alatt

zöld rézpermet szitál

bársonyos borostyán futja be

távolodó léptei nyomát

 

misztérium

 

földöntúli szépség van abban

ahogy a dallam elhalkul

csend borít be mindent

a szem jobban kinyílik

fényesebbek a levelek a fán

 

az éj fáklyái

 

gyémántok a faágakon

ezüstarany társtalan mécsesek

az anyag szürke

mégis ragyog