"Visszaemlékezve gyerekkoromra, ami 1946 körül lehetett, húgommal kézen fogva mentünk újévet köszönteni rokonokhoz, ismerősökhöz. Örültünk a néhány evőkanál kristálycukornak, pár szem kockacukornak vagy a finom kalácsnak, amit kaptunk. Abban az időben Bánátban éltünk, Kisoroszon, szegények voltunk. Én tízéves lehettem, húgom nyolc, és odahaza maradt még két, később négy testvér. Odahaza mindig megmondták előre, hogy kinek mit kívánjunk, vőlegényt, menyasszonyt, menyecskét vagy mást. 1948-ban jöttünk Ujvidékre lakni, akkor hatan voltunk testvérek. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, húgommal többször szoktuk köszönteni egymást ezzel az újévi köszöntővel."