Fekete J. József
A mikrokozmosz harmóniájáról

Töprengések

Akkor se jut eszembe, ha alaposabban visszagondolok, hogy töprengéseim során valaha is írtam volna a zenéről vagy a zene kapcsán, pedig a zene legalább akkora helyet foglal el életemben, mint az olvasás és az írás, hiszen mindkettőt zene mellett teszem. Szeretem szinte minden fajtáját, de egyikhez se értek - ez lehet az oka, hogy eddig nem ütöttem bele az orrom a muzsikusok dolgába, tudván, hol a kontár helye.

Mostanság azonban egy olyan hír jár az eszemben, amelynek hallatán igencsak kíváncsi lettem egy, általam még nem hallott kompozícióra: megzenésítették ugyanis az emberi DNS-t. Az történt pontosabban, hogy a Madridban található Ramon y Cayal kórházban a kutatók lefordították a zene nyelvére az emberi átörökítő anyagot, közismertebb nevén a DNS-t, és CD-re rögzítették azt. A hír szerint: "a kissé őrültnek tűnő kísérletnél a DNS spiráljait alkotó nukleotidokból indultak ki, amelyek nukleinsav-bázisuk alapján négy csoportba sorolhatók: adenin, timin, citozin és guanin. Ezután a nukleinsav-bázisokat jelölő betűket, az A, T, C és G-t lejegyezték, és az így kapott szekvenciákat átadták Richard Krullnak, az ismert francia zeneszerzőnek, aki ezt felhasználva megkomponálta a DNS-zenét! Zeneművében a timin lett a "re", a guanin a "szó", az adenin és a citozin pedig a "dó". Bár a spanyol kutatók szerint a zene meglehetősen kezdetlegesnek tűnik, mégis hűen tükrözi az emberi DNS-t." A mikrokozmosz szólal meg általa, gondolom, s nagyon kíváncsi vagyok, mennyire tudna megérinteni, magával ragadni az ilyen belső muzsika. A zene iránti vonzalmunk talán éppen onnan ered, hogy a mikrokozmosz harmóniája bennünk van kezdettől fogva, mint a makrokozmosz muzsikája a szférák harmóniájában, és azért tetszik nekünk a zene, mert valami ősidőktől bennünk lévőre ismerünk általa. Más szóval és más irányból megközelítve, bizonyos belső értékeink csupán a zene nyelvére lefordítva válnak érthetővé.

A zene elemei a hang, a ritmus, a hangok egymásutánjából és a ritmusból kombinált dallam és a hangok egyidejűségéből nyert harmónia. A hang ősforrása a gégefő hangszálai, a ritmus genezisét pedig érverésünk, szívdobogásunk, lélegzésünk, járásunk, munka- és tornamozdulataink szabályosságában kell keresnünk. Darwin a zene eredetét az állatoknak és az ősembernek a párzás idején hallatott hívogató, csalogató bőgéséből, tagolatlan kiáltásaiból vezeti le. Egy másik elmélet szerint az izgalom, az ingerültség váltott ki az ősemberből olyan dallamcsira félét, hogy nyugodt beszédhangját énekszerűségig fokozta; egy harmadik feltételezés viszont az ősember ama megfigyelésében látja a zenei ritmus gyökerét, amellyel minden munkáját - cölöp beverése, fák kidöntése, csoportos menetelés -megkönnyítette, ha ritmikusan végezte el. A DNS-muzsika feltárása egy olyan elméletet támaszthat alá, amely a muzsikát belső késztetésként értelmezi, és rezgésektől, a szervek működése által generált impulzusoktól teszi annak megjelenési formáját függővé.

Paracelsus a tizenhatodik században fölállított egy elméletet, amely a nagyvilágot, vagyis a makrokozmoszt mint emberi szervezetet tekintette, viszont a kisvilágot, a mikrokozmoszt, vagyis az emberi szervezetet a nagyvilág leképzéseként szemlélte, és ezt még meg is toldotta annyival, hogy a kisvilág mozgásai teljes egészben megfelelnek a nagyvilág mozgásainak. A kozmosz szó egyébként eredetileg rendet és díszt jelent, a görög filozófiában a rendezett világot, illetve a világrendet értették alatta. Pythagoras e világrendben felfedezni vélte az időbeli művészetet, a szférák harmóniáját, vagy a szférák zenéjét. Elképzelése szerint az égitestek a középponti tűz körül való forgásuk közben zenei összhangot, harmóniát keltenek, amit azonban az emberi fül képtelen meghallani. Eszméje, hadd ne mondjam, ideája a hét főbolygónak a középponti tűztől való távolságára támaszkodott, amely távolságok viszonyai a görög bölcs szerint a heptakord hét hangja számviszonyainak felelnek meg. A számok bűvöletében élő gondolkodó hanglétrája egyébként nyolc hangot ismert, annyit, mint amennyi a hét főbolygó és a középponti tűz összege. Hát nem különös, hogy két és fél ezer ével ezelőtt valaki a számok, és általuk a hangjegyek nyelvére fordította le a világrend alkotóelemeinek muzsikáját, majd a huszonegyedik században ugyancsak ezt teszik, de immár az ember, vagyis a makrokozmosszal szemben a mikrokozmosz belső lényegének a zene nyelvén való értelmezése céljából?

A szférák harmóniája emberi füllel nem hallható, akárcsak a DNS muzsikája sem, de különböző értelmezési kísérletekkel lefordítható az általunk elképzelt zenei nyelvre. Hogy valójában miként szól muzsikájuk, sohasem tudhatjuk meg. A DNS-t csengők és fuvola hangjára átíró francia zeneszerző munkái között azonban máris felfedeztek egy slágergyanús melódiát. A legszebb dallamsort - paradox módon - a nagyothallás kialakulásáért felelős Connexin-26 protein mutációja adja.