Fekete J. József
Az Életrajzi kalauzról

Töprengések

A 2003-as esztendőben, az Ezer magyar biográfia a délszláv országokból alcímű, háromrészes Életrajzi kalauz* című sorozat második (H-Ő), és harmadik (P-ZS) kötetének megjelenésével, lekerekedett Kalapis Zoltán lexikoníró munkája (az első, A-Gy kötet még 2002-ben került kiadásra), amivel valódi kultúrkincset adott a vajdasági magyarság kezébe. A több mint másfél évtized bogarászó kutatásait egybefogó három kötet a délvidéki magyarság azonosságtudatát hivatott szolgálni, és ennek a feladatnak minden szempontból megfelel a lexikon. Az identitásról és az azonosságtudatról manapság annyi helyen és annyi formában beszélünk, hogy szinte már megkopott ezeknek a fogalmaknak a fénye. Jó, hogy most egy ilyen jelentős kiadvány tükrében fölülvizsgálhatjuk azonosságtudatunk fokát, és újra meghatározhatjuk viszonyunkat az identitás fogalma és ténye irányában. Magyarán, feltöltekezhetünk egy kicsit a csüggedés pillanataiban is. Szeli István is ilyen érzésének adott hangot, midőn a következőket írta e könyvek kapcsán a Hídban: "nekünk itt és most mindenekelőtt széles körű és mind mélyebbre ható önismeretre, gondolati és tudatvilágunk, múltunk, hagyományaink, örökségünk mind alaposabb kutatására és feltárására van szükségünk, valamint nyelvünk, kultúránk, társadalmi és nemzeti létünk mibenlétének mind körültekintőbb meghatározására, mert a történelmi partbeomlások és a tektonikus megrázkódtatások elsősorban ezeket veszélyeztetik."

Kalapis Zoltán könyveiben az írók, költők, politikusok, forradalmárok, tudósok, közéleti személyek, művészek, festők és muzsikusok, "csevegő biográfiái" sorának célja, hogy "erőteljesen dokumentálja a teremtő magyar szellem jelenlétét a mi tájainkon is: nyelvterületünk déli részén, a peremvidéken". A lexikon szerzője az ezer lezárult életmű összefoglalásával nemcsak a közismert nagyságok biográfiáit gyűjtötte egybe, hanem olyanokat is elragadott a feledéstől, akik a maguk szakterületén jelentős eredményeket értek el, de nevük nem vonult be a köztudatba, esetleg szűkebb szakmai körökben emlékezhettek még rájuk, és ezzel az egybegyűjtő kutatással egy be nem fejezhető, csak abbahagyható munkának nyitott teret. A lexikonírás ugyanis köztudottan nem fejezhető be, csak abbahagyható. Számunkra természetesen kimondottan fontos lenne e gigászi munkának a naprakész folytatása, ami részben megvalósulhat egy tervezett Ki kicsoda?-típusú kiadványban, az irodalmunk ezredfordulós keresztmetszetét adó lexikonban, irodalom- és művészettörténetekben, ám valakinek a kor krónikásaként továbbra is folyamatosan jegyeznie kellene a vidékünkön élő magyarság szellemi eredményeit, azokat is, amelyek kilógnak a szaklexikonokból, hogy ha már sikerült a feledéstől elragadni ezer, számunkra valamilyen szempontból fontos ember élettörténetét, a jelen törekvések, események, eredmények se kishitűséget, se ne a szórványlét közepette való elsorvadás vízióját gerjesszék.

A kutatómunkán, a feltáráson és a dokumentáláson felül még egy nagy erénye van e háromkötetes lexikonnak: a tényszerűség és a szemléltetés mellett a színes, érdekes részleteket is közlő olvasmányos, csevegő előadásmód. Kalapis Zoltán kedvünkre szólóan vét a lexikonírás érzelmi nullfokot megkívánó stílusával szemben: minden szócikke kis novella is egyben, amely személyes hangon idéz meg egy személyes sorsot, közli annak tény- és tárgyszerű meghatározóit, köré pedig elhelyezi a kort dokumentáló kultúrtörténeti dekorációt, magát a tárgyalt személyt is emberi kapcsolataiban, vonzódásaiban és szakításaiban, erényeiben és gyarlóságaiban ábrázolja, világát, korát pedig előhívja, így az egyéni életrajzok hatalmas kultúrhistóriai tablóban szervesülnek gyökérverő múltunk dokumentumává.

Egyébiránt is nagy élmény ebben az olvasmányos lexikonban lapozni, már csak a szócikkekként szereplő nevek mögül feltárulkozó életrajzok között ívelő feszültség, az időlánc folytonossága, az életrajzok között feltáruló hasonlóság vagy eltérés miatt is. Véletlenszerűen felütve a második kötetet, egymás mögött találkozhatunk a gondok elől az önkéntes halálba menekülő nyelvészdoktor, Matijevics Lajos, a legendás Mátyás király, majd az illegális pártmunkás, Híd-szerkesztő Mayer Ottmár életrajzával, akit hűtlenség és katonai titok elárulása vádjával a magyar hatóság 1941 őszén kivégeztetett. Sorsok, kész regények sorakoznak ebben a lexikonban. Ezekből az olykor regénybe, olykor drámába kívánkozó életrajzokból áll össze múltunk képe, jelenünk előképe, nem kis büszkeséggel hirdetve, hogy a teremtő emberi géniusz olyan kis közösségeket sem kerül meg, sőt, igencsak mélyre nyúló gyökereket is táplál, mint amilyenek a szülőföldjéhez, a nyelvéhez és a kultúrájához kötik a vajdasági magyarságot, és ezáltal identitásának meghatározójává lesz.

Kalapis Zoltán munkája e közösség meghatározó dokumentuma, fontos könyvek, amelyek nem csupán a tájékozódást, az ismeretszerzést, hanem a szellemi feltöltődést is szolgálják. Éppen ezért alaposabb odafigyelést érdemelt volna a nyomdai előkészítés szakmunkálatai során: a hasábokra való tördelés nyomán tetszőleges helyeken, bármilyen logikát mellőzve fölösleges kötőjelek maradtak a szövegben, s a 2001 előtt írott szócikkek a XXI. században megjelenve "múlt századként" emlegetik a XIX. századot, vagyis az olvasó figyelméből kitörölnek egy átugrott évszázadot. Bízom azonban abban, hogy századunk elvárásainak megfelelően ez a kiváló munka előbb vagy utóbb CD-ROM-on is megjelenik, s akkor ezeket a hibákat is kiküszöböli a majdani szerkesztő.