Kiss Áron
Szög és kalapács

 

Nem kell ami nem vers ha arcra sincs ki meg sem ismer

Úgy megy ha nem miért magamnak alvadt vér és kereszt

Még látni a marsot az égen míg villan a tükrön a kék miért

Itt leszek ha sodorni kell a kötelet kapaszkodjunk érjük fel

Vigyen magasra velem magasra marsot a harcost vegyen vöröset

Úgysem adom fel a verset a versért szögelem ide három szöggel

 

Retten a szürke ha fény se csap bele sár és fordul az út lesz egy hely ahova szégyen

Nincs más nyelv csak a hely a pajzson mint a spártaiakat ha vinni kell ezzel vagy ezen

Szégyen tehát ezért csak magadnak írjad inkább ha írod nekik sohasem

Vigyen magasra velem magasra marsot a harcost húzzon magára új vöröset

Marad itt végleg ha megvoltam eddig tolakodás nélkül megleszek

Nyakkendőbajnokok előre a keresztet hozom és viszem nélkületek