Lennert Tímea
A versről

Idők végezete?
Túlszárnyalt vadludak?
A költő marad.
Most végre kimondtam:
köztünk a vers ver hidat,
enélkül senki vagyok,
enélkül senki vagy...!

Túlélés

Lelkem: szélben edzett szélcsend:
semmi sem igaz a világból,
minden igaz a magányból:
szárnyak nélkül,
egy odvas fában:
közel az éghez...