Lovas Ildikó
Egy kis zene

Új zene az új esztendőre - szabadkai zenekarok koncertje
(Népszínház, kamaraterem, 2003. december 23.)

Azt hiszem, megöregedtem. Lépten-nyomon meghatódom, karácsony és újév között különösen, régi filmek, sütemények, édes illatok, emelkedettség, csupa ilyesmi.

Nemkülönben, ha a városról van szó: e szó most Szabadkát jelöli. Beleöregedtem Szabadkába. Lépten-nyomon meghatódom régi emlékektől. Húsz év előtti eseményektől. Tizenöt év előttiektől, hogy zene volt és mozgás, másfajta zene, másfajta mozgás, csupa ilyen gondolat. Holott - tudom jól -, a kor volt másfajta. Nyolcvanas évek közepe, vége. A fiam pimaszul vigyorog a régi fotókon. És tőlem idegen zenére mozdul, rándul a teste. Ebből ma sincs hiány, remek zenék, remek kávéházakban.

*

Találkoztam Jovančić Miroslávval, az Ethnokor együttes vezetője, korombéli. S beszélgettünk, hogy mi van. Miféle jó zenék vannak, erről beszélgettünk, s nem öregesen, csak megfontoltam, negyven felé közeledők módjára. Meghatódtunk a régi emlékektől, Zenei Ifjúság, fesztivál, ilyesféle szavak.

*

Fölhívtam a fogorvosom, ez is a korral jár. Kérdem tőle: te, amúgy emlékszel a Zenei Ifjúságra? Ja, mondja, a bomladina. Vihogtunk, én legalábbis, micsoda szó, bomladina, bomlani kellene egy kicsikét, megérinteni valamit, a régvoltak kezét, a mostaniakét, mi van itt? Miféle zenék vannak most a városban?

*

Azt mondja a Miroslav, csináljuk. S megtervezte a plakátot, műsorfüzetet, egyeztettünk időpontokat, termet, mindent, ahogyan kell. És meghirdettük a szabadkai együttesek mini-fesztiválját december 23-ra, délután négytől este kilencig (micsoda régies időpont), Új zene az új esztendőre.

*

December 23-án izgultam a lépcsőn fölfelé tartva. Eldugott helyen van ez a kamaraterem, ezen izgultam, nem is fognak idetalálni a nézők, nem lesz közönség, tapsoló tenyerek, hangulat, ilyesmi. De volt. És látszott a színpad használtsága. És a függönyök terhe, gyűrődések, jófajta ráncok és valami bódulat, pedig csak a mikrofonok csillantak, huzalok tekeregtek, kamerák mozogtak: történés volt. Lesz erről az eseményről CD és DVD. Megtartani az emlékezetben ezt a zenélést: etno- és világzenét. Ezzel kezdjük majd a farsangot. Jó lesz, jöjjenek el.

*

Molnár Edvárd egy fotós, kockás kalapban jár-kel, akár egy Sherlock Holmes, angol-szakos Szegeden, csak most éppen nem, tehát fényképez állandóan, színházakban, dzsesszfesztiválokon, ahol érdemes: ezen az eseményen is. Nyomoz az arcok után, s Watson nélkül is megtalálja azokat. Az arcokat, a bűnösöket, akik mindenről tehetnek: jó hangulatról, odaadásról, átélésről, ilyesmi. (A REFOTO idei pályázatán 3. díjas lett.)

*

A fotókon a fellépőket láthatják: Čuvari tradicije, Szökős, Gyivánovics Róbert és zenekara, Paniks, Iskon, Ethnokor. És a közönséget. Nem akartunk olyan fotókat mutatni Önöknek, amelyen mindenki rajta van. Olyanokat válogattunk, amin megtörténik valami: egy arc, egy melódia, egy hangulat. Ahogy elnézem ezeket a fotókat, úgy érzem, sikerült.

*

És mondok még valamit, ma, december 29-én déltájban, kevéssé meghatódva, inkább keserűen: az elkövetkezőkben - megint és újra - igen nagy szükségünk lesz ezekre az érzésekre: hogy dübörgés helyett etno- és világzenére összpontosítsunk. Vagy ilyesmi.

(A mai Kilátót a szabadkai zenekarok koncertjén készült felvételekkel illusztráltuk)